A fullbackek általában kevésbé a gyorsaságukról és mozgékonyságukról, inkább az izmosságukról és a szerelések leválasztásának képességéről ismertek. A 2010-es NFL-ben a fullbackek, bár alkalmanként labdaszállítóként is bevethetők, gyakran elsősorban vezető blokkolóként szolgálnak, hogy a running backek eljuthassanak az ellenfél védelmének másodvonalához. A 2000-es évek elején sok NFL-csapat nagy sikerrel használta a blokkoló fullbackeket, mint például Tony Richardson és Lorenzo Neal. Ezek a hátvédek szabaddá tették az utat az évtized néhány nagyszerű futóhátvédje számára. Később néhány csapat teljesen kivette a fullback pozíciót a támadásából, és ezek a csapatok vagy teljesen elhagyták az I-formációt, vagy helyette egy tight endet, egy h-hátvédet vagy egy tartalék runningbacket használtak ebben a szerepkörben.
Napjainkban több fullback még mindig kiemelkedik az NFL-ben, köztük C. J. Ham, Andy Janovich, Jamize Olawale, Patrick Ricard, Alec Ingold, Patrick DiMarco, Cullen Gillaspia, Anthony Sherman, Kyle Juszczyk és Keith Smith. Annak ellenére, hogy általában ritkán hordják a labdát, néhány hátvéd vezette csapatát futásban – a legjelentősebbek között volt Le’Ron McClain, aki 2008-ban a Baltimore Ravens futásvezetője volt, és Tony Richardson, aki 2000-ben a Kansas City Chiefs futását vezette. A Browns korábbi futója, Peyton Hillis fullbackként kezdte NFL-karrierjét, mielőtt félhátvéddé alakult át.
BlokkolásSzerkesztés
Bár technikailag futóhátvédek, jellemzően a fullbackeket elsősorban a blokkolásuk miatt értékelik a legtöbb 21. századi támadásban. A leggyakoribb és legegyszerűbb futások – a dive és a blast – mindkettő a fullbacket használja a félhátvéd elsődleges blokkolójaként. A flexbone-formációban azonban a fullback (néha B-hátvédnek is nevezik) gyakran használható elsődleges futójátékosként.
Sok más támadási sémában a fullbacket elkapóként használják, különösen akkor, ha a védelem blitzel. Válogatott játékokban egyes csapatoknál a védőjátékosok egy védőjátékosát jogosult elkapóként jelentik, hogy fullbackként (“Jumbo” vagy “Heavy Jumbo”) vagy tight endként álljon fel a “Miami” csomagban a gólvonal-alakzatokban. Olyan játékosok, akiket gyakran használtak szituációs hátvédként, például Haloti Ngata, Dontari Poe, Jared Allen a Kansas City Chiefsnél, Richard Seymour a New England Patriotsnál és Isaac Sopoaga a San Francisco 49ersnél, míg Dan Klecko és Nikita Whitlock védekező tackleként és hátvédként is játszott már. A Defensive Tackle William “The Refrigerator” Perry a Super Bowl XX-ben fullback pozícióból szerzett touchdownt.
PótsegédekSzerkesztés
A legtöbb NFL-csapatnak nincs helyettesítő fullbackje, bár vannak kivételek. A szerepet a tartalék vagy a harmadik vagy negyedik számú tight endek vagy a nagyobb és ritkábban használt running backek tölthetik be. Alkalmanként defensive tackle-ket használtak fullback pozícióban (híres példa erre William “The Refrigerator” Perry és Kyle Williams); ezt leggyakrabban a gólvonali helyzetekben használják, ahol a defensive tackle mérete és képessége, hogy áthatoljon a játékosok falán, előnyt jelent. A modern támadásokban a fullbackek az I-formációban 2-TE formációba vagy H-hátvéd formációba mozgathatók, így egy running back vagy tight end meglehetősen jól alkalmas erre a szerepre.
Kanadai futballSzerkesztés
A fullback pozíciót ritkábban használják a kanadai futballban, amely inkább a passzolásra, mint a labdafutásra összpontosít.