Nick Zangwill úgy definiálta a formalizmust a művészetben, hogy az olyan tulajdonságokra utal, “amelyeket kizárólag érzékszervi vagy fizikai tulajdonságok határoznak meg – mindaddig, amíg a szóban forgó fizikai tulajdonságok nem viszonyulnak más dolgokhoz és más időkhöz”. Branko Mitrovic filozófus és építész a formalizmust a művészetben és az építészetben úgy határozta meg, mint “azt a tanítást, amely szerint a képzőművészeti alkotások esztétikai tulajdonságai a vizuális és térbeli tulajdonságokból erednek.”
Azzal a megfigyeléssel összhangban, hogy a műalkotások általában tartalmazhatnak formális és nem formális tulajdonságokat, Nick Zangwill filozófus a formalizmus három típusát jelölte meg, ahogy azokkal a 21. század fordulóján találkozunk. Először is Zangwill szélsőséges formalistákat azonosít, akik úgy gondolják, “hogy minden műalkotás tisztán formális mű – ahol egy mű akkor tisztán formális, ha minden esztétikai tulajdonsága formális esztétikai tulajdonság”, majd az antiformalista gondolkodókat úgy határozza meg, mint akik “úgy gondolják, hogy egyetlen műalkotásnak sincsenek formális esztétikai tulajdonságai”. A harmadik típus, amelyet Zangwill az esztétika filozófiájának a 21. századba való átmeneteként azonosít, a mérsékelt formalizmus, amelynek fő képviselői azt az elvet védik, “hogy egy kiválasztott osztályba tartozó műalkotások minden esztétikai tulajdonsága formális, és másodszor, hogy bár sok, ezen az osztályon kívüli műalkotásnak vannak nem formális esztétikai tulajdonságai, sok ilyen műnek is vannak fontos formális esztétikai tulajdonságai, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni.”
Michalle Gal filozófus a formalizmusnak egy mérsékelt változatát ajánlotta “Mély formalizmus” címmel, amely a filozófiai esztéticizmuson alapuló szimbolikus formalizmus. A műalkotást ő mélyformálisként határozza meg: “olyan tartalommal átitatott forma, amelyet nem lehet kivonni belőle. A művészi tartalomra, mivel a formán kívül nincs létezése vagy értelme, valójában nem lehet másra hivatkozni, mint spekulatív módon. A tartalom egy átláthatatlan, nem reflektív, produktív szimbólumba zárja a formát”. Itt egy tág szimbólumfogalmat vezet be, az átláthatatlan-produktív szimbólumot: olyan szimbólumot, amely nem átlátható az előre megkonstruált vagy előre meghatározott referenciák és jelentések számára, hanem inkább újakat hoz létre.