Fluoride Action Network

A fluorid-kiegészítőket (cseppek, tabletták és pasztillák) az 1950-es években vezették be a fluorozott víz helyettesítésére a fluoridmentes közösségekben élő gyermekek számára. Az étrend-kiegészítőkkel ellentétben a fluorid-kiegészítőket nem lehet a pulton kívül megvásárolni, hanem fogorvos vagy orvos által kiállított receptre van szükségük. Továbbá, ellentétben a legtöbb más vényköteles gyógyszerrel, a fluorid-kiegészítőket az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) soha nem hagyta jóvá biztonságosnak és hatékonynak. Ötven év és gyermekek millióinak felírt számtalan recept ellenére az FDA még mindig “nem engedélyezett új gyógyszernek” tekinti a fluorid-kiegészítőket.”

A fluorid-kiegészítők használata két elavult hiedelemre épül: (1) a fluoridot le kell nyelni ahhoz, hogy hatásos legyen, és (2) a fluorid nélküli közösségekben élő gyermekek fluoridbevitele hiányos. A modern kutatások mindkét hiedelmet érvénytelenítették. Még néhány fluoridpárti fogászati kutató is a fluoridpótlás megszüntetésére szólít fel, és a fogászati szervezetek a nyugati világ minden részén elkezdték drasztikusan felülvizsgálni a fluoridpótlásra vonatkozó irányelveiket.

Mit kell tehát Önnek, mint szülőnek, ma tudnia a fluoridpótlásról?

A legtöbb gyermek számára már nem ajánlott a fluoridpótlás

1994-ben az Amerikai Fogászati Társaság, az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Amerikai Gyermekfogorvosok Akadémiája jelentősen csökkentette a fluoridpótlás ajánlott adagját. Az új irányelvek szerint a 0-6 hónapos korú csecsemők nem kaphatnak fluoridpótlást. Nemrégiben, 2010-ben az ADA Tudományos Ügyek Tanácsa bejelentette ajánlását, miszerint “fluoridpótlást csak olyan gyermekek számára szabad előírni, akiknél magas a fogszuvasodás kialakulásának kockázata”. (Rozier 2010). Más országok fogászati egyesületei is tettek hasonló bejelentéseket. (Banting 1999). Európában “a legtöbb európai tudományos fogászati egyesület már nem ajánlja a fluorid-kiegészítők, például fluoridtabletták vagy -cseppek használatát a fogszuvasodás megelőzésének standard eljárásaként”. (Zimmer 2003).

Amint azt alább tárgyaljuk, a fluorid-kiegészítők iránti lankadó lelkesedés még a leglelkesebb fluoridpárti szervezetek részéről is azt a növekvő felismerést tükrözi, hogy (a) a fluorid bevétele alig, vagy egyáltalán nem járul hozzá a fogszuvasodás megelőzéséhez; (b) a “fluoridmentes” közösségekben élő gyermekek ma már számos más forrásból (fogkrém stb.) jutnak fluoridhoz, így a “kiegészítés” szükségtelenné és károsnak bizonyul; és (c) a fluorid-kiegészítőket használó gyermekeknél nagyon nagy a kockázata annak, hogy maradandó fogaikban fogfluorózis alakul ki.

A fluorid-kiegészítők szükségtelenek

A fluorid-kiegészítőket az 1950-es években fejlesztették ki azon a helytelen és elavult elképzelésen alapulva, hogy (a) a fluorid fogakra gyakorolt jótékony hatása a gyermekkorban történő lenyelésből ered, és hogy (b) a fluorid nélküli közösségekben élő gyermekek fluoridbevitele hiányos. (Burt 1999). Mindkét előfeltevést azóta széles körben elvetették. Az 1980-as években a fogászati kutatók véglegesen megállapították, hogy a fluorid fogakra gyakorolt elsődleges előnye a fogakkal való közvetlen helyi érintkezésből származik, nem pedig a lenyelésből. 1989-ben pedig a Nemzeti Tudományos Akadémia arra a következtetésre jutott, hogy a fluorid nem “esszenciális tápanyag”, amelyből hiány lehet.

Továbbá, még ha a fluorid bevitele valahogyan szükséges is lenne, a fogászati közösség ma már elismeri, hogy a nem fluorozott közösségekben élő gyermekek ma már számos más forrásból, például fluorozott fogkrémből is kapnak fluoridot, így már nincs “hiány”, amit pótolni kellene. Például a Journal of Public Health Dentistry szerint: “Gyakorlatilag minden szerző megjegyezte, hogy egyes gyermekek önmagukból több fluoridot vehetnek magukhoz, mint amennyi a napi teljes fluoridbevitelként ajánlott”. (Levy 1999).

A fluoridpárti fogászati kutató, Brian Burt szavai szerint “a dolgok annyira megváltoztak, hogy a fluoridos étrend-kiegészítők használata a kisgyermekeknél ma már több problémát jelent, mint előnyt”. (Burt 1999)

A fluorid-kiegészítők hatástalanok

Mint azt most már a fluoridpártiak is elismerik, a fluorid-kiegészítőkkel kapcsolatos, a szuvasodást csökkentő bizonyíték “szegényes”, “következetlen” és “gyenge”. (Ismail 2008; Riordan 1999). Paul Riordan fluoridpárti kutató szerint:

“A fluoridpótlás széles körű elfogadásának alapja a fogszuvasodás megelőzésében a fluoridpótlás nagyszámú, többnyire kis klinikai vizsgálat az 1950-es évek végén és az 1960-as években. A korai vizsgálatokat a közelmúltban egy publikációsorozatban ismét áttekintették, és ismét kritikával illették őket. A kritikák súlyosak, és a korai fluorid-kiegészítő vizsgálatok közül gyakorlatilag egyiket sem publikálnák ma, módszertani és egyéb hiányosságok miatt. Olyan következtetéseket mutatnak be, amelyeket nem támasztanak alá az adataik, és nem állnak összhangban a terveikkel”. (Riordan 1999).

Míg egyes modern tanulmányok marginális különbségeket találtak a fogszuvasodásban, más tanulmányok egyáltalán nem találtak előnyöket. (Kalsbeek 1992). Még ha van is csekély előny, “a fluoridpótlással kapcsolatban állított előnyök mindenesetre elérhetőek a fluoridos fogkrémmel történő rendszeres fogmosással és meglehetősen csekély és ésszerű életmódbeli változtatásokkal”. (Riordan 1999).

A fluoridpótlás fogfluorózist okoz

A hatékonyság gyenge és ellentmondásos bizonyítékával szemben elsöprő bizonyíték van arra, hogy a fluoridpótlás nagymértékben növeli annak az esélyét, hogy a gyermeknél a maradandó fogakon fogfluorózis alakul ki. (Burt 1999; Ismail 1999; Riordan 1999). A fogászati fluorózis a fogak mineralizációs hibája, amelyet a fogképződési években történő túlzott fluoridbevitel okoz. Enyhe formáiban fehér foltok és csíkok formájában jelentkezik a fogakon, míg előrehaladott formáiban barna és fekete elszíneződést és a zománc erózióját okozza. “A fluorid-kiegészítők használata legalább kétszeresére növeli a fogászati fluorózis kialakulásának kockázatát”. (Ismail 1999). Így “az 5 évesnél fiatalabb gyermekeknél a táplálékkiegészítők használata a fluorózis kockázatával jár, amely közösségi szinten bizonyossággá válik”. (Riordan 1999). Burt szerint tehát a fluoridpótlás megszüntetése mellett szóló érv “lényegében egy kockázat-haszon kérdés – a fluoridnak kevés preeruptív hatása van a fogszuvasodás megelőzésére, de egyértelmű kockázatot jelent a fluorózis kialakulására”. (Burt 1999).

A fluorid-kiegészítők a fluorózis mellett más kockázatokat is jelentenek

A fluorid-kiegészítők a fogászati fluorózis mellett más károsodást is okozhatnak. Egyes gyermekeknél a fluorid-kiegészítők allergiás reakciókat, többek között gyomor-bélrendszeri fájdalmat, hányingert, bőrkiütéseket és fejfájást okozhatnak. (Physician’s Desk Reference 1994; Shea 1967; Feltman 1961) Ezenkívül az 1 mg-os tablettát fogyasztó gyermekek vérfluoridszintje naponta megugrik, ami meghaladja a vér fluoridszintjét (95 ppb), ami emberekben és állatokban egyaránt növeli a vércukorszintet. (Ekstrand 1983). Ennek a ténynek a következményeit a fogászati közösségnek még nem kell figyelembe vennie, de hozzájárulhat a gyermekkori cukorbetegség (krónikusan emelkedett vércukorszint jellemezte állapot) kialakulásához, vagy súlyosbíthatja azt.

Egyes fogorvosok fluorid-kiegészítőket írnak fel fluoridos területeken élő gyermekeknek

Noha a kiegészítőket úgy tervezték, hogy nem fluoridos közösségekben élő gyermekeknek adják, tanulmányok szerint a fogorvosok jelentős része nem veszi figyelembe a gyermek vízellátásában lévő fluoridszintet, mielőtt felírná a kiegészítőt. (Narendran 2006; Ismail 1999). Ennek eredményeként sok fluoridos közösségekben élő gyermeknek egyszerre írtak fel fluoridpótlást.

Ezeken túlmenően, bár a fogorvoskutatók arra kérik a fogorvosokat, hogy vegyék figyelembe a gyermek által esetleg kapott fluorid egyéb forrásait (pl. fogkrém), ez a gyakorlatban ritkán történik meg. Ennek eredményeként azok a gyermekek, akik a fogkrémmel véletlenül lenyelnek egy vényköteles fluoridadagot, mégis fluorid “kiegészítést” kapnak. Az ilyen gyermekeknél nagy a kockázata a fogfluorózis előrehaladott formáinak, különösen, ha történetesen fluorozott területen is élnek.

• Banting DW. (1999). Nemzetközi fluoridpótlási ajánlások. Community Dent Oral Epidemiol. 27(1):57-61.
• Burt BA. (1999). Az étrendi fluorid-kiegészítők használatának megszüntetése mellett szóló érvek a kisgyermekek esetében. J Public Health Dent. 59(4):269-74.
• Feltman R, Kosel G. (1961). A fluoridok prenatális és posztnatális bevitele – Tizennégy éves vizsgálat – – Zárójelentés. Journal of Dental Medicine 16: 190-99.
• Ismail AI, Hasson H. (2008). Fluorid-kiegészítők, fogszuvasodás és fluorózis: szisztematikus áttekintés. J Am Dent Assoc. 139(11):1457-68.
• Ismail AI, Bandekar RR. (1999). Fluorid-kiegészítők és fluorózis: metaanalízis. Community Dent Oral Epidemiol. 27(1):48-56.
• Levy SM, Guha-Chowdhury N. (1999). Teljes fluoridbevitel és az étrendi fluoridpótlás következményei. J Public Health Dent. 59(4):211-23.
• Kalsbeek H, et al. (1992). Fluoridtabletták használata és hatása a fogszuvasodás és a dentális fluorózis prevalenciájára. Community Dent Oral Epidemiol. 20(5):241-5.
• Narendran SN, et al. (2006). Fluorid ismeretek és felírási gyakorlat a fogorvosok körében. Journal of Dental Education 70(9): 956-64.
• Physician’s Desk Reference 1994, 48. kiadás, p. 2335-36.
• Riordan PJ. (1999). Fluoridpótlás kisgyermekek számára: a szakirodalom elemzése az előnyökre és a kockázatokra összpontosítva. Community Dent Oral Epidemiol. 27(1):72-83.
• Rozier RG, et al. (2010). Bizonyítékokon alapuló klinikai ajánlások az étrendi fluorid-kiegészítők előírására a fogszuvasodás megelőzése érdekében: az Amerikai Fogászati Társaság Tudományos Ügyek Tanácsának jelentése. J Am Dent Assoc. 141(12):1480-9.
• Zimmer S, et al. (2003). Ajánlások a fluorid használatára a fogszuvasodás megelőzésében. Oral Health Prev Dent. 1(1):45-51.