Al Green az egyik legnagyobb soul- és popénekes volt, de amikor szeretője, Mary Woodson forró kását öntött rá a zuhany alatt, ez megváltoztatta az életét, és arra késztette, hogy prédikátor legyen.
1974. október 18-án a Tennessee állambeli Memphisben lévő otthonában Woodson egy fazék forró kását öntött Green hátára, majd visszavonult a hálószobába és Green saját fegyverével agyonlőtte magát.
Green egy évvel az eset előtt újjászületett keresztény lett, mert úgy gondolta, hogy letért a neki szánt igaz zenei és spirituális útról, de a támadás után lemondott a pop szupersztárságról és mindarról, amit az jelentett, és lelkész lett.
Még többet erről
Green, akit a soul-zene történetének egyik legnagyobb hangjaként ismertek, 1974-ben ereje abszolút csúcsán volt. Hét kritikailag és kereskedelmileg is sikeres nagylemezt tudhatott maga mögött, amelyek olyan időtlen slágereket tartalmaztak, mint a “Tired Of Being Alone” (1971), a “Let’s Stay Together” (1971) és az “I’m Still In Love With You” (1972). Emellett – Davin Seay szavaival élve, aki Green-nel együtt dolgozott a 2000-ben megjelent Take Me To The River című önéletrajzán – “alapvető állati vonzódása volt a nőkhöz”, ami sok csodálót vonzott, köztük Mary Woodsont is.
Green csak az öngyilkossága után tudta meg, hogy Woodson egy négygyermekes, New Jersey-ben élő, házas nő volt. A család és a barátok szerint többször is tudtán kívül rózsákat küldött Woodson és férje otthonába.
A boombox.com szerint Al Green és Woodson egy börtönben találkoztak, ahol a nő egy barátját látogatta meg, míg a férfi jótékonysági előadást tartott a raboknak. A férfi azonnal vonzódott hozzá, és randizni kezdtek. Bár Green azt mondta, hogy szereti őt, úgy tűnt, hogy a lány sokkal gyorsabbra akarta venni a dolgokat a kapcsolatukban, mint amire Al készen állt.
A harmadfokú égési sérülését megelőző éjszakán Woodsont letartóztatták marihuána szívásáért. Green-t hívták, hogy letegye érte az óvadékot. Utána elvitte a stúdióba, hogy megnyugtassa. Azonban barátnője, a légiutas-kísérő, Carlotta Williams később bejelentés nélkül megjelent, és nagy öleléssel üdvözölte Greent. A trió az ülés után visszatért Green otthonába. Tájékoztatta a hölgyeket, hogy van szabad szobája.
Green a konyhában találta Woodsont a tűzhelynél, amint egy forró fazék vizet kevergetett. Nem gondolt semmit, és alsóneműre vetkőzve bement a fürdőszobába, ahol fogat mosott, mesélte később.
“Épp időben néztem fel, hogy meglássam Mary tükörképét a tükörben. Mindkét kezében ott volt a gőzölgő fazék. A következő másodpercben a világom a tiszta kín ezernyi fröccsenésére robbant szét. Mary darát tett a vízhez, és egy sűrű, forró, forró tésztát csinált belőle. Minden erejét összeszedve rám zúdította, szétfröcskölte a fürdőszoba falát és megperzselte meztelen hátamat. A fájdalom olyan erős volt, hogy egy pillanatig nem voltam biztos benne, mi történik.
“Újra felsikoltottam, lehajoltam, és kezdtem elájulni, amikor hirtelen a zuhany mennydörgő permetén túl egy hangos robbanás hangját hallottam. Carlottára néztem, ő pedig rám nézett. Mintha mindketten tudtuk volna, hogy valami szörnyűség bontakozik ki körülöttünk, és csak annyit tehetünk, hogy szörnyű, tehetetlen szemtanúi vagyunk. Aztán egy újabb csattanás, és az émelyítő, összetéveszthetetlen hang, ahogy valami nehéz a padlónak csapódik.”
Woodson egy hálószobába vonult vissza, miután leforrázta Greent.Megragadta Green fegyverét, és egy lövést adott le a falba, mielőtt a második golyóval végzett magával. A táskájában búcsúlevelet találtak.
Green súlyos égési sérüléseket szenvedett, amelyek nyolc hónapos kórházi kezelést igényeltek.Az eset érzelmileg és lelkileg is súlyosan megrázta.
Al Green, teljes nevén Albert Leornes Greene, énekes, dalszerző és lemezproducer volt, később felszentelt lelkész lett a szülővárosában, Memphisben található Full Gospel Tabernacle Church-ben. A gospelzene felé fordult, de később visszatért a világi zenéhez. A The Reverend Al Green névre is hallgatott.
Green 1995-ben bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be. A múzeum honlapján úgy jellemezték őt, mint “a soul zene egyik legtehetségesebb előadóját”. “A nagy soulénekesek utolsójaként” is emlegették.”
Green 11 Grammy-díjat kapott, köztük a Grammy-életműdíjat. Megkapta a BMI Icon díját is, és a Kennedy Center Honors kitüntetettje. A Rolling Stone minden idők 100 legjobb művészét tartalmazó listáján a 65. helyen, valamint a 100 legjobb énekes listáján a 14. helyen szerepel.
Al Green önéletrajzában megjegyzi, hogy 1973-ban találkozott a Szentlélekkel, aminek hatására jótékonykodni kezdett, kórházakban és börtönökben énekelt, illetve börtönkoncerteket rendezett.
A New York-i állami büntetés-végrehajtási intézetben találkozott Woodsonnal. “Ő volt az a fajta nő, akit amikor először megláttál, vetettél rá egy pillantást, aztán egy másodikat, aztán egy harmadikat, majd egy idő után a szemed megszokta, hogy felé forduljon” – mondta róla.
“Szép volt, és én szeretem, ha szép nők vannak körülöttem” – jegyezte meg Green, hozzátéve: “Ő egy igazi nő volt, nem olyan, mint azok a vihogó lányok, akik körülöttem nyüzsögtek az úton, és minden új és izgalmas volt benne. De volt még valami, amit még soha nem tapasztaltam – a szeszélyes időszaka, és az, ahogy a távolba bámult, mintha nagyon messziről hallgatna valaki mást. Számomra ez csak még titokzatosabbá tette.”
Az egyik ilyen titokzatosság volt, amikor megjósolta, hogy Al Greenből prédikátor lesz.
“Nagy gyülekezetek előtt fogsz állni.És csodálatos prédikációkat fogsz tartani, amelyek sokak szívét megfordítják majd”- mondta neki egy piknikezés közben.
“Én? Prédikálni?” – mondta neki. Megint felnevettem. “Minden prédikációm egy kis Szeretet és Boldogság”. Viccelődtem vele, de kezdtem egy kicsit ideges lenni. Úgy bámult, mintha átnézett volna rajtam, aztán álmodozó mosollyal elfordult. Amikor visszanézett,könnyek gyűltek a szemébe. “Ha ezt megteszed – mondta -, amikor prédikálsz a templomodban, tartasz nekem egy helyet elöl?”
Al Green 1977-ben vette feleségül Shirley Kyles-t. A párnak három közös lánya született: Alva, Rubi és Kora.