Jelen tanulmányban a thenaris izmokat mágneses rezonanciás képalkotó eljárással (MRI) értékelték, továbbá vizsgálták a thenaris izmok változásai, a klinikai leletek és az elektrodiagnosztikai eredmények közötti összefüggéseket carpalis alagút szindrómában szenvedő betegeknél. Az alanyok 13 beteg (17 csukló) voltak, akiknél klinikailag karpális alagút szindrómát diagnosztizáltak. Minden betegnél kórelőzmény felvétele és fizikális vizsgálat történt, emellett a Kapandji pontozási rendszerrel, vizuális analóg skálával (VAS), a kar, a váll és a kéz gyors fogyatékossági pontszámával (Q-DASH), a nervus medianus elektrodiagnosztikai eredményeivel és a thenaris izmok MRI vizsgálatával történt értékelés. A thenaris izomtérfogat nem korrelált szignifikánsan a klinikai adatokkal vagy az elektrodiagnosztikai eredményekkel. A thenaris izom nagytengelye szignifikánsan korrelált a fogási erővel (P<0,05) és a Kapandji pontszámmal (P<0,05), míg a thenaris izom kistengelye szignifikánsan korrelált az abductor pollicis brevis distalis motoros latenciával (APB DML) (P<0,01). Ezenkívül a thenaris izom minor axis/thenaris izom major axis arány szignifikánsan korrelált az APB DML és a Kanatani-stádiummal. Figyelemre méltó, hogy a thenaris izomvékonyság szignifikánsan korrelált az elektrodiagnosztikai változások súlyosságával, míg a fogási erő és a Kapandji pontszám korrelált a thenaris izomvastagsággal. Továbbá kimutatták, hogy a thenaris izom vékonysága szignifikánsan korrelált az elektrodiagnosztikai változások súlyosságával; emellett szignifikáns korreláció volt a thenaris izom nagytengelye és a fogási erő, illetve a Kapandji pontszám között. Összességében ezek az eredmények azt mutatták, hogy a thenaris izomsorvadás nem befolyásolta a betegalapú értékeléseket, beleértve a VAS-t és a Q-DASH-t, de tükrözte az elektrodiagnosztikai eredményeket, különösen a DML-t és a súlyosságot. A jelen vizsgálat eredményei azt sugallják, hogy a thenaris izomsorvadás felhasználható a carpalis alagút szindróma súlyosságának becslésére.