| Bevezetés | Vissza a tetejére |
Az etikai szubjektivizmus szerint nincsenek objektív erkölcsi tulajdonságok, és az etikai kijelentések valójában önkényesek, mert nem fejeznek ki megváltoztathatatlan igazságokat. Ehelyett az erkölcsi kijelentéseket a megfigyelők attitűdjei és/vagy konvenciói teszik igazzá vagy hamiszá, és minden etikai mondat csupán egy attitűdöt, véleményt, személyes preferenciát vagy érzést implikál, amelyet valaki képvisel. Így az, hogy egy kijelentés erkölcsileg helyesnek tekinthető, csupán annyit jelent, hogy az érintett személy egyetértésével találkozik. Egy másik megközelítés szerint az emberi viselkedésről alkotott ítéleteket az észlelés alakítja, és sok tekintetben az észlelésre korlátozódik.
Egy etikai szubjektivista azzal érvelne, hogy a “Sztálin gonosz volt” kijelentés erős ellenszenvet fejez ki azokkal a dolgokkal szemben, amelyeket Sztálin tett, de ebből nem következik, hogy igaz (vagy hamis), hogy Sztálin valójában gonosz volt. Egy másik személy, aki pusztán erkölcsi alapon nem ért egyet a kijelentéssel (miközben egyetért a Sztálinnal kapcsolatos minden nem értékelhető ténnyel), nem követ el intellektuális hibát, hanem egyszerűen más a hozzáállása.
Ez összeegyeztethető az erkölcsi abszolutizmussal, amennyiben az egyén bizonyos erkölcsi előírásait a körülményektől függetlenül érvényesnek tarthatja, de összeegyeztethető az erkölcsi relativizmussal is abban az értelemben, hogy az erkölcsi állítások igazsága az egyének hozzáállásához képest relatív. A morális antirealizmus számos más változatával ellentétben ez egy kognitivista elmélet, amennyiben azt vallja, hogy az etikai mondatok, bár szubjektívek, mégis olyanok, amelyek igazak vagy hamisak lehetnek, attól függően, hogy kinek a jóváhagyásáról van szó. Szemben áll az erkölcsi realizmussal (amely szerint az etikai kijelentések függetlenek a személyes attitűdöktől).
Az etikai szubjektivizmus előnye, hogy egyszerű, józan ész szerinti magyarázatot ad arra, hogy mi az erkölcs. Még ha az etikai nézetek gyakran az objektivitás belső látszatát keltik is (úgy érezzük, mintha objektív kijelentést tennénk vagy próbálnánk tenni), ettől még nem lennének azok: ez csak azt jelentené, hogy az emberek ténymegállapításnak hiszik őket, a legtöbb etikai kijelentés állító jellege miatt. Ezt tovább bonyolítja az a tény, hogy az etikai állításoknak nagyon gyakran van némi implikált tényszerű következménye (pl. “Mária jó ember” valószínűleg, bár nem feltétlenül, bizonyos tényeken alapul, amelyek arra vonatkoznak, hogy Mária milyen jó dolgokat szokott tenni).
Az etikai szubjektivizmus azonban problémát jelent abban, hogy nem kínál lehetőséget az etikai vitában részt vevő felek számára nézeteltéréseik feloldására, csupán azt követeli meg, hogy mindkét fél gyakorolja a toleranciát az ellenfelek által állított felfogások ugyancsak tényszerű igazságának elismerésével. Ez gyakorlatilag megkerüli azokat a dilemmákat, amelyeket az etika fel akar oldani, nevezetesen annak eldöntését, hogy mi a helyes dolog, amit tenni kell. Egy másik probléma az, hogy az érzések és attitűdök gyakran változnak az idő múlásával, ahogy a tudás, a tapasztalatok és a körülmények változnak, ami nem jó alap az etikai döntésekhez.
| A szubjektivizmus típusai | Vissza a tetejére |
Az etikai szubjektivizmus címszó alatt több különböző változat is szóba jöhet:
- Egyszerű szubjektivizmus: az a nézet (nagyrészt a fentiek szerint), amely szerint az etikai kijelentések inkább érzelmeket, személyes preferenciákat és érzéseket tükröznek, mint objektív tényeket.
- Individualista szubjektivizmus: az a nézet (eredetileg Protagorasz terjesztette elő), hogy a jónak és a rossznak annyi különböző skálája van, ahány egyén van a világon. Gyakorlatilag az egoizmus egy formája, amely azt állítja, hogy minden embernek kizárólag a saját érdekeit kell követnie.
- Erkölcsi relativizmus (vagy etikai relativizmus): az a nézet, hogy egy dolog erkölcsileg akkor helyes, ha azt a társadalom jóváhagyja, ami ahhoz a következtetéshez vezet, hogy a különböző társadalmakban és a történelem különböző korszakaiban az emberek számára különböző dolgok a helyesek.
- Ideális megfigyelő elmélete: az a nézet, amely szerint azt, hogy mi a helyes, az határozza meg, hogy egy hipotetikus ideális megfigyelő (egy tökéletesen racionális, képzelőerővel rendelkező és tájékozott lény) hogyan viszonyulna hozzá. Adam Smith és David Hume az ideális megfigyelő elmélet korai változatait vallotta, Roderick Firth (1917 – 1987) pedig egy kifinomultabb modern változatért felelős.