A reakciók elvégzése
Kémiai kémcső mérlegen: Karbonsavakat és alkoholokat gyakran melegítünk együtt néhány csepp tömény kénsav jelenlétében, hogy megfigyeljük a keletkező észterek szagát. Általában kis mennyiséget használunk mindenből, amit egy pár percig forró vízfürdőn álló kémcsőben melegítünk.
Mivel a reakciók lassúak és reverzibilisek, nem keletkezik sok észter ennyi idő alatt. A szagot gyakran elfedi vagy eltorzítja a karbonsav szaga. Az észter szagának kimutatására egyszerű módszer, ha a keveréket egy kis főzőpohárban kevés vízbe öntjük.
A nagyon kis mennyiségtől eltekintve az észterek vízben meglehetősen oldhatatlanok, és hajlamosak vékony réteget képezni a felületen. A felesleges sav és alkohol egyaránt feloldódik és biztonságosan elrejtőzik az észterréteg alatt. Az olyan kis észtereknek, mint az etil-etanoát, olyan szaguk van, mint a tipikus szerves oldószereknek (az etil-etanoát gyakori oldószer például a ragasztókban). Ahogy az észterek egyre nagyobbak lesznek, a szagok a mesterséges gyümölcsízek – például “körtecseppek” – felé hajlanak.
Nagyobb mértékben: Ha egy észterből viszonylag nagy mintát akarunk készíteni, az alkalmazott módszer bizonyos mértékig az észter méretétől függ. A kis észterek gyorsabban képződnek, mint a nagyobbak. Egy kis észter, például etil-etanoát előállításához az etánsav és etanol keverékét tömény kénsav jelenlétében kíméletesen felmelegíthetjük, és amint az észter keletkezik, azonnal lepároljuk. Ez megakadályozza a fordított reakció bekövetkezését. Ez azért működik jól, mert az észternek van a legalacsonyabb forráspontja a jelenlévők közül. Az észter az egyetlen olyan dolog az elegyben, amely nem képez hidrogénkötéseket, így a leggyengébb molekulák közötti erőkkel rendelkezik.
A nagyobb észterek általában lassabban képződnek. Ezekben az esetekben szükség lehet arra, hogy a reakcióelegyet egy ideig reflux alatt melegítsük, hogy egyensúlyi elegyet hozzunk létre. Az észter frakcionált desztillációval elválasztható az elegyben lévő karbonsavtól, alkoholtól, víztől és kénsavtól.