Első módosítás

Mely kormányzati intézkedésekre vonatkozik az Első módosítás?

Az Első módosítás, akárcsak a Bill of Rights többi része, eredetileg csak a szövetségi kormány tevékenységét korlátozta, az államokat nem kötelezte. A legtöbb állam alkotmányának megvolt a saját jogtörvénykönyve, és ezek általában az Első Alkotmánykiegészítésben foglaltakhoz hasonló rendelkezéseket tartalmaztak. Az állami rendelkezéseket azonban csak az állami bíróságok érvényesíthették.

Kapjon Britannica Premium előfizetést, és szerezzen hozzáférést exkluzív tartalmakhoz. Subscribe Now

1868-ban azonban a tizennegyedik kiegészítéssel egészítették ki az amerikai alkotmányt, és ez megtiltotta az államoknak, hogy “megfelelő eljárás” nélkül megtagadják az emberektől a “szabadságot”. Azóta az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága fokozatosan alkalmazza a “due process” klauzulát, hogy a Bill of Rights nagy részét alkalmazza az állami kormányokra. Különösen az 1920-as évektől a 40-es évekig a Legfelsőbb Bíróság alkalmazta az államokra az Első Kiegészítés összes záradékát. Így az Első Kiegészítés ma már a szövetségi, az állami és a helyi kormányok intézkedéseire is kiterjed. Az Első Kiegészítés a kormányzat valamennyi ágára vonatkozik, beleértve a törvényhozást, a bíróságokat, az esküdtszékeket, valamint a végrehajtó hivatalnokokat és ügynökségeket. Ide tartoznak az állami munkáltatók, az állami egyetemi rendszerek és az állami iskolarendszerek is.

Az Első Kiegészítés azonban csak a kormány által előírt korlátozásokra vonatkozik, mivel az Első és a Tizennegyedik módosítás csak a kormány intézkedéseire vonatkozik. Következésképpen, ha egy magánmunkáltató elbocsát egy alkalmazottat a munkavállaló beszéde miatt, akkor nincs szó az Első Alkotmánykiegészítés megsértéséről. Ugyanígy nincs jogsértés, ha egy magánegyetem eltanácsol egy hallgatót azért, amit a hallgató mondott, ha egy kereskedelmi bérbeadó korlátozza, hogy milyen lökhárítómatricákat lehet eladni a tulajdonában lévő ingatlanon, vagy ha egy internetszolgáltató megtagadja bizonyos weboldalak befogadását.

A törvényhozások néha olyan törvényeket hoznak, amelyek védik a felszólalókat vagy a vallási megfigyelőket a magánszervezetek megtorlásaival szemben. Például az 1964. évi szövetségi polgárjogi törvény VII. címe tiltja a vallási diszkriminációt még a magánmunkáltatók részéről is. Hasonlóképpen, egyes államok törvényei megtiltják a munkáltatóknak, hogy a munkaidőn kívüli politikai tevékenység miatt elbocsássák az alkalmazottakat. Az ilyen tilalmakat azonban inkább a jogalkotó döntése, mintsem az Első Kiegészítés írja elő.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.