Mely kormányzati intézkedésekre vonatkozik az Első módosítás?
Az Első módosítás, akárcsak a Bill of Rights többi része, eredetileg csak a szövetségi kormány tevékenységét korlátozta, az államokat nem kötelezte. A legtöbb állam alkotmányának megvolt a saját jogtörvénykönyve, és ezek általában az Első Alkotmánykiegészítésben foglaltakhoz hasonló rendelkezéseket tartalmaztak. Az állami rendelkezéseket azonban csak az állami bíróságok érvényesíthették.
1868-ban azonban a tizennegyedik kiegészítéssel egészítették ki az amerikai alkotmányt, és ez megtiltotta az államoknak, hogy “megfelelő eljárás” nélkül megtagadják az emberektől a “szabadságot”. Azóta az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága fokozatosan alkalmazza a “due process” klauzulát, hogy a Bill of Rights nagy részét alkalmazza az állami kormányokra. Különösen az 1920-as évektől a 40-es évekig a Legfelsőbb Bíróság alkalmazta az államokra az Első Kiegészítés összes záradékát. Így az Első Kiegészítés ma már a szövetségi, az állami és a helyi kormányok intézkedéseire is kiterjed. Az Első Kiegészítés a kormányzat valamennyi ágára vonatkozik, beleértve a törvényhozást, a bíróságokat, az esküdtszékeket, valamint a végrehajtó hivatalnokokat és ügynökségeket. Ide tartoznak az állami munkáltatók, az állami egyetemi rendszerek és az állami iskolarendszerek is.
Az Első Kiegészítés azonban csak a kormány által előírt korlátozásokra vonatkozik, mivel az Első és a Tizennegyedik módosítás csak a kormány intézkedéseire vonatkozik. Következésképpen, ha egy magánmunkáltató elbocsát egy alkalmazottat a munkavállaló beszéde miatt, akkor nincs szó az Első Alkotmánykiegészítés megsértéséről. Ugyanígy nincs jogsértés, ha egy magánegyetem eltanácsol egy hallgatót azért, amit a hallgató mondott, ha egy kereskedelmi bérbeadó korlátozza, hogy milyen lökhárítómatricákat lehet eladni a tulajdonában lévő ingatlanon, vagy ha egy internetszolgáltató megtagadja bizonyos weboldalak befogadását.
A törvényhozások néha olyan törvényeket hoznak, amelyek védik a felszólalókat vagy a vallási megfigyelőket a magánszervezetek megtorlásaival szemben. Például az 1964. évi szövetségi polgárjogi törvény VII. címe tiltja a vallási diszkriminációt még a magánmunkáltatók részéről is. Hasonlóképpen, egyes államok törvényei megtiltják a munkáltatóknak, hogy a munkaidőn kívüli politikai tevékenység miatt elbocsássák az alkalmazottakat. Az ilyen tilalmakat azonban inkább a jogalkotó döntése, mintsem az Első Kiegészítés írja elő.