Elhagyási kérdések:

A magára hagyástól való félelem megértése

A magára hagyástól való félelem általában konkrét fájdalmas tapasztalatokra vezethető vissza, amikor valaki elárulta, megbántotta vagy elhagyta. Gyakran az elhagyatottsággal kapcsolatos problémák korai gyermekkori traumákból erednek, amelyek egy szülőt vagy gondozót érintenek. A gyermek és a szülő vagy gondozó közötti korai interakciók a gyermek fizikai, kognitív, szociális és érzelmi fejlődésének minden aspektusára hatással vannak, és a gyermekkorból eredő elhagyatottsági problémák gyakran felnőttkorban is fennállnak.3

Amikor a szülők és gondozók következetesen meleg, figyelmes módon reagálnak a gyermekek érzéseire és szükségleteire, a gyermekeknél kialakul a “biztonságos kötődés”, és képesek normálisan fejlődni. Ha ez nem történik meg, a gyermek a krónikus stressz és félelem állapotában marad, ami hátráltatja a fejlődését, és megakadályozza bizonyos fontos szociális és érzelmi mérföldkövek elérését. Ez a “bizonytalan kötődési stílus” kialakulásához vezet.2,3

A kötődési stílusok a gyermek fejlődésének számos aspektusa szempontjából fontosak, és az egész élet során hatással vannak az emberre.7 A kötődési stílusok befolyásolják az ember képességét az egészséges, bizalomteljes kapcsolatok kialakítására és a másokkal való kapcsolatteremtésre. A kötődési stílusok befolyásolják azt is, ahogyan egy személy önmagát és másokat érzékel, és segítenek kialakítani olyan alapvető meggyőződéseket, amelyek a cselekedetei és döntései alapjául szolgálnak. Az érzelmek, vágyak és szükségletek közlésének képességét szintén befolyásolják a kötődési stílusok, ahogy azt is, hogy a személy hogyan reagál a konfliktusokra és a stresszre.3,7

A bizonytalan kötődések típusai az elhagyatottság problémáival kapcsolatban

A kötődéselmélet szerint a gyermek és gondozói közötti kora gyermekkori interakciók az elsődleges meghatározója annak, hogy egy személy biztonságos vagy bizonytalan kötődési stílust alakít ki. Az elmélet szerint azok a gyermekek, akiknek meleg, következetesen reagáló gondozói vannak, később biztonságos kötődést fognak kialakítani.3

A biztonságos kötődési stílus olyan személyt képvisel, aki megtanul bízni és megnyílni mások előtt, reagáló és meleg másokkal szemben, és képes egészséges és szoros kapcsolatokat kialakítani. Akinek nincsenek ilyen tapasztalatai, az később bizonytalan kötődést alakíthat ki.3

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a bizonytalan kötődési stílusnak három különböző típusa van. Úgy vélik, hogy a bizonytalan kötődési stílusok mindegyike kapcsolati traumából ered, pontosabban olyan gondviselőkkel való korai interakciókból, akik nem reagáltak, kiszámíthatatlanok vagy bántalmazóak voltak. Mindegyik bizonytalan kötődési stílus különálló viselkedésmintákat, védekezési mechanizmusokat és az elhagyástól való félelemmel való megküzdési módokat jellemez.

A három bizonytalan kötődési stílus a következő:1,5

Kerülő kötődési stílus

Az elkerülő kötődési stílusú emberek hajlamosak úgy megbirkózni az elhagyási problémákkal, hogy nem engedik közel magukhoz az embereket, nem nyílnak meg és nem bíznak másokban. Jellemzően távolságtartóak, zárkózottak vagy visszahúzódóak lehetnek. Gyakran félnek az elköteleződéstől, és a konfliktusokat vagy bezárkózással, távozással, vagy akár a kapcsolat befejezésével kerülik.

Szorongó kötődési stílus

A szorongó kötődési stílusú emberek az elhagyástól való félelemmel úgy birkóznak meg, hogy másokhoz ragaszkodnak, és intenzíven szoros és függő kapcsolatokat alakítanak ki. Gyakran rászorulók, kitartóak, és nehezen tudnak egészséges módon elszakadni a partnerüktől. Hajlamosak érzelmileg reaktívak lenni, a konfliktusokat vagy vitákat annak jeleként értelmezik, hogy a partnerük el fogja hagyni őket, és félelemalapú viselkedést folytatnak, hogy elkerüljék az elhagyatottságot.

Diszorganizált kötődési stílus

A dezorganizált kötődési stílusú emberek általában nem érzik jól magukat az intimitásban és a közelségben, és gyakran hiányzik az empátia. Ezt a kötődési stílust az jellemzi, hogy a személy következetlenül viselkedik és reagál a kapcsolatokban, és néha a szorongó vagy az elkerülő stílus jellemzőit mutatja.5 A dezorganizált kötődés néha antiszociális, nárcisztikus vagy borderline személyiségvonásokkal és zavarokkal hozható összefüggésbe.

A magárahagyási problémák jelei

A magárahagyási problémák az ember kapcsolataiban mutatkoznak meg, és általában a romantikus kapcsolatokat érintik leginkább. Az elhagyási problémákkal küzdő embereknél nagyobb valószínűséggel alakultak ki olyan sajátos védekező mechanizmusok, amelyek megnehezítik a szoros, egészséges kapcsolatok kialakítását. Az elhagyási problémákkal küzdő személyeknél különböző típusú védekező mechanizmusok alakulnak ki. Ezeket különböző “kötődési stílusok” néven kategorizálják.”

A gyermekkori elhagyási problémák jelei

A gyermekeknél az elhagyási problémák gyakran szorongásként jelentkeznek, különösen a gondozótól való elváláskor. Az elhagyatottsági problémákkal küzdő gyermekek könnyebben feldúltak lehetnek, és gyakran nehezen tudják szabályozni az érzelmeiket. Negatív figyelemfelkeltő viselkedést tanúsíthatnak, és kitöréseik vagy dühkitöréseik lehetnek.

Elkerülő vagy antiszociális viselkedést tanúsíthatnak, visszahúzódhatnak a társaiktól, vagy zaklathatnak másokat. Az is előfordulhat, hogy vagy nagyon félnek a felnőttektől, vagy túlzottan bíznak, és gyors függőséget alakítanak ki.3,5,7

A felnőttek elhagyatottsági problémáinak jelei

A felnőttek elhagyatottsági problémákkal hasonló egészségtelen mintákat mutatnak a kapcsolataikban. Néhányan eltaszítják maguktól az embereket, visszahúzódnak, és kerülik a bizalmat vagy a megnyílást az emberek felé. Mások túlzottan rászorulókká válnak a kapcsolatokban, és társfüggőségi mintákat alakítanak ki, arra támaszkodva, hogy a másik személy kielégíti minden érzelmi szükségletüket.

Mások elhagyási félelemmel küzdő emberek közel engedik magukhoz az embereket, de lobbanékonyak, agresszívek vagy érzelmileg reaktívak lesznek a partnerükkel szemben, amikor fenyegetve vagy feldúltnak érzik magukat. E különböző minták mindegyike a bizonytalan kötődés egy sajátos típusát képviseli.5,7

A magárahagyási problémák okai és kiváltói

A bántalmazás, elhanyagolás vagy egy szeretett személy traumatikus elvesztése a leggyakoribb oka a magárahagyási problémáknak, különösen, ha ezek a korai gyermekkorban történnek. Általánosan elfogadott nézet, hogy az első életév különösen nagy hatással van a gyermek fejlődésére, és hogy a gyermek kötődési stílusa 5 éves korára alakul ki.3

A gyermekkorban kezdődő elhagyási problémák szinte mindig a kedvezőtlen gyermekkori élmények (vagy ACE-k) következményei, amelyek különböző típusú stresszes és traumatikus élményeket írnak le.

Az élmények negatív hiedelmek kialakulásához vezetnek önmagunkról és másokról, amelyek a bizonytalan kötődés és az elhagyási félelmek alapját képezik. Ezek a hiedelmek magukban foglalhatják az önértékelési problémákat, például azt, hogy valaki nem szerethető vagy méltatlan, azt a hiedelmet, hogy mások megbízhatatlanok, vagy azt, hogy az emberek végül mindig elhagyják. Ezeket az alapvető hiedelmeket a kötődéselméletben “belső munkamodelleknek” nevezik, és úgy vélik, hogy a bizonytalan kötődési mintákat még felnőttkorban is meghatározzák3,7 .

A gyermekkori tapasztalatok közül néhány, amely elhagyatottsági problémákhoz és bizonytalan kötődési stílusokhoz vezethet:4,7

• Egy olyan gondozó, aki elhanyagoló vagy nem reagál a gyermek érzéseire és szükségleteire (nagyobb valószínűséggel vezet elkerülő kötődési stílushoz)
• Egy olyan gondozó, aki fizikailag vagy érzelmileg bántalmazó vagy megfélemlítő
• Egy olyan gondozó, aki következetlen, néha meleg és figyelmes, máskor pedig rideg és nem reagál vagy bántalmazó (nagyobb valószínűséggel vezet szorongó kötődési stílushoz)
• Szexuális bántalmazás áldozatává válni, különösen gyermekként vagy tinédzserként
• Egy olyan gondozó, aki külön él vagy nincs jelen (a szülő halála, bebörtönzés, vagy olyan szülő, aki nem aktív gondozó)

Az elhagyatottságtól való félelmet a fenti tapasztalatok bármelyike okozhatja, és nem mindig egy adott esemény közvetlen következménye, hanem inkább egy olyan minta, amelyben a gyermek testi és érzelmi szükségleteit nem elégítik ki következetesen. Néha ezt nem a szülői hiányosságok, hanem bizonyos környezeti tényezők vagy körülmények okozzák.

Ezek a környezeti és társadalmi kockázati tényezők közé tartoznak olyan dolgok, mint a közösségben vagy az otthonban tapasztalható erőszak, az alacsony társadalmi-gazdasági státusz vagy a kisebbségi származás.4 Az örökbefogadó családban nevelkedő vagy nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek is gyakran küzdenek az elhagyástól való félelemmel és a bizonytalan kötődéssel.3

Még a szerető, stabil családból származó gyermekeknél is kialakulhattak elhagyatottsági problémák, ha valamelyik szülő gyakran dolgozott vagy utazott, vagy ha az egyik szülő krónikus egészségügyi vagy mentális betegséggel küzdött.

Míg a gyermekkorban átélt trauma nagyobb valószínűséggel vezet bizonytalan kötődéshez, az élet későbbi szakaszában szerzett tapasztalatok is okozhatnak bizonytalan kötődést és elhagyástól való félelmet. Például, ha valaki érzelmileg, fizikailag vagy szexuálisan bántalmazó kapcsolatban él, megcsalják vagy elárulják, vagy felnőttként elutasítást tapasztal, kiválthatja ezeket a félelmeket.

Noha nem mindenkinél, aki átéli ezeket az élményeket, alakulnak ki elhagyatottsági problémák, néhányuknál igen. Ez akkor történik, amikor a személy egy kapcsolatából származó feldolgozatlan trauma továbbgyűrűzik, és hatással van az illető jövőbeli kapcsolataira.

Az elhagyási problémák hosszú távú hatásai

Mivel az elhagyási problémák szorosan kapcsolódnak a gyermekkori traumákhoz, a gyermekkori traumák hosszú távú hatásairól végzett kutatások az elhagyási problémákkal küzdőkre is vonatkozhatnak. Az egyik legszélesebb körben hivatkozott tanulmány e témában a kedvezőtlen gyermekkori élmények hosszú távú hatásairól szóló tanulmány volt.

Ez a tanulmány megállapította, hogy azok az emberek, akik ezekről a traumatikus gyermekkori élményekről számoltak be:4,6

• Nagyobb a kockázata egy sor krónikus egészségügyi problémának, beleértve a rákot, a cukorbetegséget, az autoimmun betegségeket, az elhízást és a szívbetegséget
• Nagyobb a kockázata a depressziónak és az öngyilkosságnak, valamint a szorongásnak, a PTSD-nek, a függőségnek, és bármely mentális egészségügyi állapot kialakulása
• Nagyobb a kockázata a személyiségzavarok vagy borderline, nárcisztikus vagy antiszociális vonások kialakulásának
• Nagyobb valószínűséggel mutatják a megkésett fejlődés jeleit, beleértve a gyengébb figyelmet, memória és tanulási képességek
• Nagyobb valószínűséggel tapasztalnak problémákat és nehézségeket a személyközi kapcsolataikban
• Kisebb mértékben képesek az érzelmek szabályozására és ellenőrzésére, az önnyugalomra, és egészséges kommunikációs és megküzdési készségeket használni

Statisztikák az elhagyási problémákról

Az elhagyási problémák, a kedvezőtlen gyermekkori élmények és a bizonytalan kötődési stílusok közötti összefüggések miatt az alábbi statisztikák közül néhány segít jobban megérteni az elhagyási problémákat:4,6,8

• Az USA-ban a gyermekek 50%-a 18 éves kora előtt hátrányos helyzetet él át
• A hátrányos helyzetet átélő gyermekek (ACE-k) 3-4-szer nagyobb valószínűséggel alakulnak ki mentális egészségi állapotokban, mire felnőtté válnak
• Világszerte a mentális egészségi állapotok egyharmada vezethető vissza a hátrányos gyermekkori élményekre
• A leggyakrabban jelentett hátrányos gyermekkori élmények a következők:
  • Fizikai bántalmazás (28.3%)
  • Terápiás visszaélés otthon (26,9%)
  • Szülői különélés vagy válás (23,3%)
  • Szexuális visszaélés (20,7%)
  • Lelki betegség otthon (19.4%)
• A gyermekek bántalmazásának és elhanyagolásának összes igazolt esete közül 2018-ban:
  • 60,8%-ban elhanyagolás
  • 10,7%-ban fizikai bántalmazás
  • 7%-ban szexuális bántalmazás
  • 21.Az esetek 5%-a egynél többféle bántalmazást tartalmazott
• Az egyévesnél fiatalabb gyermekek vannak a legnagyobb veszélynek kitéve a bántalmazás szempontjából, ők tették ki az összes igazolt bántalmazási vagy elhanyagolási eset több mint 15%-át
• A 91.A gyermekbántalmazás és elhanyagolás megalapozott eseteinek 7%-ában az elkövető az egyik vagy mindkét szülő

Mikor & Hogyan keressünk segítséget elhagyási problémák esetén

Ha Ön vagy egy szerettünk elhagyási problémákkal küzd, hasznos lehet, ha szakszerű tanácsadást keresünk.

A szakmai segítség szükségességét jelző jelek közé tartozik többek között:

• Nehézség szoros romantikus kapcsolatok vagy barátságok kialakításában
• Az elköteleződéssel kapcsolatos intenzív szorongás, amely hatással van egy fontos kapcsolatra
• Nehéz nyitottnak, sebezhetőnek lenni, vagy megbízni másokban a múltbeli tapasztalatok miatt
• Intenzív érzelmi reakciók a partnerrel szemben konfliktusok, nézeteltérések során, vagy amikor különálló tevékenységeket folytatsz
• Az olyan partnerek választásának mintái, akik bántalmazóak, irányítóak, rászorulók, érzelmileg instabilak vagy elérhetetlenek
• Az egészségtelen kommunikációs, konfliktuskezelési stílusok vagy viselkedésminták, amelyek károsítják vagy megszüntetik a fontos kapcsolatokat
• Mások állandó visszajelzése, hogy túlságosan rászoruló, érzelmileg instabil vagy, vagy reaktív
• Mintázat, hogy “elveszíted magad” a kapcsolatokban, megváltoztatod életed fontos részeit, vagy viselkedésedet vagy személyiségedet, hogy a partnered szeressen vagy elfogadjon
• Képtelen vagy elviselni bármilyen fokú függetlenséget vagy elkülönülést a kapcsolatokban
• Minden nézeteltérés, kritikus visszajelzés érzékelése, vagy problémákat egy kapcsolatban annak jeleként, hogy a személy el fog menni, vagy a kapcsolat véget ér
• Jelentős múltbeli traumák vagy be nem gyógyult érzelmi sebek, amelyek továbbra is zavarják Önt, vagy nem kívánt módon befolyásolják a kapcsolatait vagy viselkedését

Ha az Ön elhagyási problémái feloldatlan traumából vagy kedvezőtlen gyermekkori élményekből erednek, fontolja meg, hogy olyan tanácsadót keres, aki tapasztalt a traumák kezelésében. Mivel az elhagyási problémák és a kötődési stílusok összefüggnek egymással, fontolja meg, hogy olyan terapeutát keres, aki a kötődéselméletben képzett.
Ha jelenleg olyan kapcsolatban él, amelyre hatással vannak az elhagyási problémái, fontolja meg, hogy olyan engedéllyel rendelkező házasság- és családterapeutát keres, aki párterápiára specializálódott.

Hol találhat terapeutát

Az online terapeuta-jegyzék használata gyakran jó kiindulópont a tanácsadó megtalálására. Amellett, hogy a keresést a fent felsorolt szakterületek szerint szűri, fontolja meg az alábbi további lépések megtételét, hogy biztosan olyan tanácsadót találjon, aki megfelel az Ön számára:

• Nézzen utána a biztosítótársaságánál a mentális egészségügyi ellátásoknak, és ha van ilyen, szűrje meg a keresést, hogy olyan terapeutát találjon, aki hálózaton belül van a tervével
• Felállíthat egy listát a lehetséges tanácsadókról, és kérjen ingyenes konzultációt mindegyikükkel, hogy kérdéseket tegyen fel és megvitassa a kezelési igényeit
• GYőződjön meg róla, hogy figyelembe veszi a logisztikai igényeket, például az elérhetőségét, a tanácsadó elhelyezkedése, és hogy kínálnak-e online tanácsadást
• Tervezzen egy első felvételi időpontot egy tanácsadóval, és ne feledje, hogy ha úgy dönt, hogy nem megfelelő, kérhet beutalót, vagy válthat új tanácsadóhoz

Ha jelenleg olyan kapcsolatban él, amelyre hatással vannak az elhagyási problémái, fontolja meg, hogy olyan terapeutát keres, aki párterápiára szakosodott. A Choosing Therapy Directory egy nagyszerű hely, ahol terapeutákat találhat egyéni vagy párkapcsolati tanácsadásra, és ingyenes konzultációt kínál, hogy egy nagyszerű terapeutával találjon magának.

Tippek az elhagyási problémák leküzdéséhez

A tanácsadóval való munka mellett van néhány dolog, amit egyedül is megtehet, hogy segítsen leküzdeni az elhagyási problémákat, többek között:

Meghatározni a kötődési stílusodat

Hogy meghatározd, hogy biztonságos vagy bizonytalan kötődési stílusod van-e, használhatod a Felnőtt Kötődési Skálát, amely segítségével megállapíthatod, hogy biztonságos vagy bizonytalan kötődésed van-e (megjegyzendő, hogy ez a skála nem tartalmazza a 4. “Rendezetlen” kötődési stílust).

Ha azt próbálja megállapítani, hogy gyermeke elhagyatottsági vagy kötődési problémákkal küzd-e, fontolja meg, hogy többet tudjon meg az Ainsworth-féle Furcsa helyzetek felmérésről.

Tudjon meg többet a saját stílusáról, sajátos védekezéseiről és arról, hogy mi váltja ki őket

A következő lépés az, hogy többet tudjon meg sajátos kötődési stílusáról és azonosítson néhány saját mintát. Fontolja meg ezt a könyvlistát, hogy segítsen ebben a kutatásban.

A következőkben jegyezzen fel néhány konkrét módot, ahogyan a kötődési és elhagyási problémái megjelennek, hogy jobban tudatában legyen ezeknek.

Az azonosítandó minták közé tartoznak a következők:

• Milyen múltbeli vagy gyermekkori tapasztalatokból erednek ezek a problémák
• Hogyan befolyásolták ezek a tapasztalatok az önmagadról, másokról alkotott képedet, és a kapcsolatokra
• Milyen helyzetek váltják ki most ezeket az emlékeket vagy bizonytalanságokat
• Hogyan reagálsz jellemzően, amikor kiváltják (mit teszel/mondasz)
• Hogyan ezek a válaszok problémákat okoznak vagy akadályt jelentenek a kapcsolatokban

Hatóbb válaszok gyakorlása

Noha a traumákat vagy fájdalmas élményeket, amelyek az elhagyási problémáidat okozták, nem tudod megváltoztatni, dolgozhatsz azon, hogy kigyógyulj belőlük és megváltoztasd a mintáidat. Bár ezek a régi védekezések és az elhagyástól való félelmeddel való megküzdési módok a múltban talán segítettek megvédeni téged, lehet, hogy most az utadba állnak.

Ha így van, dolgozz azon, hogy új, egészségesebb és hatékonyabb válaszokat találj azokban az időszakokban, amikor ezek a félelmek előjönnek.

Ezek a válaszok közé tartozhatnak:

• Megtanulni, hogy mikor váltanak ki “régi” érzéseket és félelmeket, és szünetet tartani, hogy lehűljenek vagy feldolgozzák ezeket az érzéseket, mielőtt reagálnának
• Megtanulni a nehéz beszélgetéseket nyugodtan lefolytatni, tiszteletteljes módon
• Beszélni arról, hogy mit érez a partnerével, és kérni, amire szüksége van
• Segítséget kérni és elfogadni, ha szüksége van rá, még akkor is, ha ez ijesztő
• Megtanulni, hogy ne a félelmei alapján cselekedjen, hanem úgy cselekedj, hogy megvédd a számodra legfontosabb kapcsolatokat
• Függetlenebbé válni, és egészséges mennyiségű külön időt és teret biztosítani a kapcsolatokban, miközben a közelséget is fenntartod
• Az automatikus védekezés elkerülése, amikor valaki megbánt, felbosszant vagy megsért

Kiegészítő források az elhagyási problémákról

Az alábbi hasznos kiegészítő források mindazok számára, akiket elhagyási problémák érnek:

• Attachment and Trauma Institute:
• Trauma Resilience Model (TRM): Ez az intézet forrásokat, képzést és tanácsadást nyújt a trauma túlélői számára, akik régi kötődési sebeket szeretnének gyógyítani.
• Trauma Resilience Model (TRM): A trauma ellenálló képesség modellje: Ez a modell segít a trauma túlélőinek megismerni, hogyan hat az agyukra és az idegrendszerükre a trauma, a tréningek pedig megtanítják azokat a készségeket, hogyan szabályozzák ezeket a válaszokat.