Elülső és hátsó ágyéki fúziós műtét

Néha mind az elülső ágyéki interbody fúzió, mind a hátsó oldali bélfúziós műtétet elvégzik, és a gerinc elülső és hátsó részét is fuzionálják.

Ezt az elülső/hátsó ágyéki fúziós eljárást általában olyan betegeknél végzik, akiknél a gerinc nagyfokú instabilitása (pl.pl. törések), vagy revíziós műtéteknél (ha az eredeti fúzió nem állt be), bár egyes gerincsebészek az elülső/hátsó fúziós műtétet elsődleges gerincfúziós technikaként részesítik előnyben.

Az elülső/hátsó ágyéki fúziós műtét előnyei

Az elülső és a hátsó fúzió nagyfokú stabilitást biztosít a gerinc számára, és nagy felületet biztosít a csontfúzióhoz. Emellett a gerinc mindkét oldalának megközelítése gyakran agresszívebb redukciót tesz lehetővé a hát alsó részén deformitással rendelkező betegeknél (pl. isthmikus spondylolisthesis).

A legtöbbször az elülső (elölről történő) megközelítést végzik először. A porckorong anyagának eltávolításával és az elülső hosszanti szalag átvágásával (amely a porckorongtér elülső részén fekszik) a gerincszakasz “felszabadul”, és lehetővé teszi a teljesebb redukciót. Az elülső és a hátsó gerincimplantátumok behelyezése után ez a szegmens sokkal stabilabb, mint akár egy normál gerincszakasz.

Egyes gerincsebészek úgy vélik, hogy ha a stabilizációt mind az elülső, mind a hátsó megközelítéssel elérik, a betegek a műtét utáni időszakban korábban mobilizálhatók. Tanulmányok kimutatták, hogy a gerinc mindkét oldalának fúziója a hát alsó részén igen magas fúziós arányt eredményez (az esetek több mint 95%-ában szilárd fúziót érnek el).

Az elülső/hátsó ágyéki fúziós műtét szempontjai

A beavatkozás hátránya, hogy mind az elülső metszést a hasban, mind a hátsó metszést a hát alsó részén el kell végezni. Egyes gerincsebészek előnyben részesítik az elülső és a hátsó stabilitás elérését a PLIF-műtéttel, bár a porckorongtér hátsó megközelítésen keresztüli megközelítése hátrányokkal jár (lásd PLIF-műtét). Azok a gerincsebészek, akik jól érzik magukat az ALIF műtét elvégzésében, általában az elülső/hátsó megközelítést részesítik előnyben.

Ez a technika igen magas arányú gerincfúziót biztosít, de a gerincfúziós műtét meglehetősen kiterjedt, és mindkét megközelítéssel járó kockázatokkal jár. Kompromisszumot jelenthet azonban az elülső porckorongtér agresszív disztrakciója, így a műtét hátsó része minimalizálható. Egyes sebészek még az elülső megközelítést is kombinálják perkután pedicle csavarokkal, hogy minimalizálják a hátsó megközelítéssel járó disszekciót és az azt követő morbiditást.