Az epidermális növekedési faktor receptor (EGFR), egy növekedési faktor-receptor tirozinkináz és/vagy a vele rokon ligandumok emelkedett szintje számos ráktípus közös összetevőjeként azonosították, és úgy tűnik, hogy elősegíti a szilárd tumorok növekedését. Ez a cikk az EGFR expressziója és a rák prognózisa közötti kapcsolatot vizsgálja a PubMed oldalon 1985 és 2000 szeptembere között összegyűjtött irodalom alapján. Több mint 200 tanulmányt azonosítottak, amelyek több mint 20000 betegnél elemezték a relapszusmentes intervallumot vagy a túlélési adatokat közvetlenül az EGFR-szintekkel összefüggésben. Az adatok elemzése azt mutatta, hogy 10 ráktípus esetében az EGFR szintje a normális szövetekhez képest emelkedett, és ezeket a típusokat kellő mélységben tanulmányozták ahhoz, hogy megalapozott ítéleteket lehessen hozni az EGFR és a betegek kilátásai közötti kapcsolatról. Az EGFR erős prognosztikai indikátorként hatott a fej-nyaki, a petefészek-, a méhnyak-, a hólyag- és a nyelőcsőrák esetében. Ezekben a rákokban a tanulmányok 70%-ában (52/74) a megnövekedett EGFR-expresszió a kiújulásmentes vagy teljes túlélési arány csökkenésével járt együtt. A gyomor-, emlő-, endometrium- és vastagbélrák esetében az EGFR szerényebb prognosztikai információt szolgáltatott, a tanulmányok 52%-ában (13/25) rossz túlélési arányokkal korrelált, míg a nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) az EGFR expressziója csak ritkán (3/10 tanulmány) volt összefüggésben a betegek kilátásaival. Valószínű azonban, hogy az EGFR valódi prognosztikai jelentőségét alábecsülték, mivel a közzétett tanulmányok csak a teljes sejtes EGFR-szintet értékelték, nem pedig a receptor aktivált formáját, és nem voltak standardizáltak a betegpopulációk vagy a vizsgálati módszerek tekintetében. Végezetül fontos hangsúlyozni, hogy ha az EGFR prognosztikai jelentőségét nem sikerül kimutatni bármelyik ráktípusban, az nem feltétlenül zárja ki, hogy a betegek az EGFR-ellenes terápiák előnyeit élvezzék.