Sokan kérdezik tőlünk, hogy “mi a különbség az Irlen-szindróma és a diszlexia között?”. Sok tünet hasonló lehet, így honnan tudhatja, hogy valójában melyik problémája van? Nos, először is definiáljuk a diszlexiát.
A Nemzetközi Diszlexia Szövetség szerint: “A diszlexia egy nyelvi alapú tanulási zavar. A diszlexia olyan tünetegyüttesre utal, amely azt eredményezi, hogy az embereknek nehézségeik vannak bizonyos nyelvi készségek, különösen az olvasás terén. A diszlexiás tanulók általában más nyelvi készségek, például a helyesírás, az írás és a szavak kiejtése terén is nehézségeket tapasztalnak”. A diszlexia hivatalos definíciója, amelyet a National Institute of Child Health and Human Development használ, a következőket mondja ki: “A diszlexiára jellemző a pontos és/vagy folyékony szófelismerés nehézségei, valamint a gyenge helyesírási és dekódolási képességek. Ezek a nehézségek jellemzően a nyelv fonológiai komponensének deficitjéből erednek, amely gyakran váratlanul jelentkezik más kognitív képességekhez és a hatékony osztálytermi oktatáshoz képest. A másodlagos következmények közé tartozhatnak az olvasásértési problémák és a csökkent olvasási tapasztalat, ami akadályozhatja a szókincs és a háttérismeretek bővülését.”
A jelenlegi szakértők egyetértenek abban, hogy a diszlexia nyelvi alapú rendellenesség, és a kezelés általában a multiszenzoros, strukturált nyelvi megközelítés alkalmazására összpontosít, hogy segítsen a diszlexiás egyéneknek megerősíteni azokat az agyi pályákat, amelyek összekötik a beszédet a nyomtatott szöveggel. Valójában tévhit, hogy a diszlexia árulkodó jele a szavak visszafelé látása. Ehelyett inkább arról van szó, hogy az érintettek képtelenek összekapcsolni az oldalon látott betűket és szavakat a hangokkal és jelentésükkel.
Ezzel szemben az Irlen-szindróma érzékelési feldolgozási zavar, ami azt jelenti, hogy kifejezetten arra vonatkozik, hogy az agy hogyan dolgozza fel a kapott vizuális információkat. Nem nyelvi alapú rendellenességről van szó, és a fonika-alapú oktatás nem segít az Irlen-szindrómában szenvedő személyeknek ugyanúgy javítani az olvasási készségeiket, mint ahogyan a diszlexiásoknak segítene. Az Irlen-szindróma lényege a fényérzékenység, ahol az egyének egy bizonyos hullámhosszú fényre érzékenyek, és ez az érzékenység okozza azokat a fizikai és vizuális tüneteket, amelyeket az Irlen-szindrómások tapasztalnak. Az Irlen-szindrómásoknak nem azért van nehézsége az olvasással, mert az agyuk nehezen kapcsolja össze a látott betűket a betűk hangjaival, hanem azért, mert torzulásokat látnak a nyomtatott oldalon, vagy mert a fehér háttér vagy a vakító fény bántja a szemüket, fejfájást okoz nekik, vagy elalszanak, amikor olvasni próbálnak.
A diszlexiával ellentétben az Irlen-szindróma következtében tapasztalt nehézségek jóval túlmutatnak az olvasáson. Az Irlen-szindrómásoknak nehézségeik vannak az összes vizuális információ feldolgozásával, nem csak a nyomtatott oldalon lévő szavakkal, ezért gyakran tapasztalnak nehézségeket a mélységérzékelésben, a vezetésben, a sportteljesítményben és más olyan területeken, amelyek általában nem kapcsolódnak a diszlexiához.
Elképzelhető, hogy valaki diszlexiában és Irlen-szindrómában is szenved, és mindkét rendellenesség megfelelő kezelését meg kell keresni. Az Irlen-szindrómával kapcsolatos további információkért látogasson el a https://irlen.com/what-is-irlen-syndrome/.
weboldalra.