United KingdomEdit
A 19. századi brit angolban a “mute” és a “dumb” a “nem beszélő” kifejezést jelentette, és nem volt pejoratív kifejezés. Viktória királynő például 1889-ben kezdeményezte az Egyesült Királyságban a Vakok, Siketek és Némák stb. királyi bizottságát. A szándék az volt, hogy megvizsgálják a vakok és siketek korabeli oktatását és foglalkoztatását, hogy javítsák a körülményeiket. Az Oxford English Dictionary még mindig a “néma” elsődleges meghatározását adja: “a beszéd képességének hiánya”. Megállapítja, hogy a szó észak-amerikai pejoratív, ostobaságra utaló használatát először 1928-ban jegyezték fel az Egyesült Királyságban. Az OED szerint a “süketnémát” a 19. század elején alkották meg, mint orvosi kifejezést a süketség következtében fellépő beszédképtelenségre. Az Egyesült Királyságban nem említik a kifejezés sértő voltát.
Észak-AmerikaSzerkesztés
A Webster’s Dictionaryben a “dumb” elsődleges meghatározása “intelligenciahiányos” vagy “ostoba”. A szó második definíciója “a beszédkészség hiánya … ma már gyakran sértő”. A “mute” Webster-féle definíciója ezzel szemben a melléknévi jelentést adja: “nem képes beszélni”, míg az egyik főnévként való használata “olyan személy, aki nem tud beszélni … néha sértő”.
A nem hivatalos amerikai angolban a “mute” és a “dumb” kifejezéseket néha arra használják, hogy más halló emberekre utaljanak viccből, hogy gúnyolódjanak, vagy hogy felidézzék egy olyan személy képét, aki nem hajlandó a józan észt alkalmazni, vagy aki megbízhatatlan. A múltban a süketnéma kifejezést a jelnyelvet használó siket emberekre használták, de a modern korban a kifejezést ma már gyakran sértőnek és pontatlannak tartják. Az ókortól kezdve (amint azt Hammurabi törvénykönyvében feljegyezték) egészen a legutóbbi időkig a “süketnéma” és a “süketnéma” kifejezést egyes halló emberek néha a “hülye” kifejezéssel analógnak tekintették. A “siket” egyszerű identitást a jelnyelven halló siket emberek közössége a 18. századi nyilvános siketoktatás megalapítása óta elfogadta, és sokáig ez maradt a preferált referencia- vagy identitásmegjelölés. A siket közösségen belül vannak olyanok, akik státuszuk és identitásuk leírásaként a “siket” (nagybetűs D) kifejezést részesítik előnyben a “siket” (kisbetűs) kifejezéssel szemben.
Zsidó jogSzerkesztés
A süketnémának minősítésnek különös jelentősége van a zsidó jogban. Mivel történelmileg úgy gondolták, hogy lehetetlen tanítani vagy kommunikálni velük, a süketnémák nem voltak erkölcsi cselekvőképesek, ezért nem birtokolhattak ingatlant, nem járhattak tanúként, és nem büntethetők semmilyen bűncselekményért. Ma azonban, amikor már ismertek a siketnémák oktatásának technikái, már nem sorolják őket ilyen kategóriába.