Objectives: Kevés közlemény jelent meg a terhesség alatti anti-Kell alloimmunizáció aktuális klinikai kezeléséről; előfordulásának alacsony gyakorisága azt jelenti, hogy a kevés megjelent hosszú sorozat igen bőséges időszakokat fed le, amelyekben a klinikai kezelés különböző fajtái átfedték egymást. Jelen közlemény célja, hogy bemutassa az anti-Kell antitestre pozitív terhes nők jelenlegi klinikai kezelésével kapcsolatos tapasztalatainkat.
A vizsgálat felépítése: Retrospektív elemzést végeztünk a Kell-antigénre alloimmunizált terhes nők esettörténetéből, akiket 2000 és 2004 között a granadai (Spanyolország) Virgen de las Nieves Egyetemi Kórház Magzati Orvosi Osztályán vizsgáltak és/vagy kezeltek. A klinikai kezelés magában foglalta az antitestek titerének alapszintű mérését, az apai fenotípus (és szükség esetén a magzat fenotípusának) azonosítását, a magzat ultrahangos megfigyelését a vérszegénység jeleinek kimutatására, a magzati vérvétel cordocentézissel, ha magzati vérszegénység gyanúja merült fel, és szükség esetén magzati intravaszkuláris transzfúziót.
Eredmények: A 10 terhesség közül, ahol a Kell-ellenes antitesteket találták, a Kell-antigént három esetben igazolták a magzatban, és mindegyikben közepes vagy súlyos magzati vérszegénység alakult ki, ami magzati intravaszkuláris transzfúziót igényelt. Bár az egyik magzatnál antenatális hydrops alakult ki, jó perinatális eredményt tanácsoltak.
Következtetések: A Kell-ellenes alloimmunizáció jelenlegi megközelítése lehetővé teszi a Kell-pozitív magzatokkal terhes nők sikeres kezelését.