Formája és funkciója.
A legtöbb ctenofóra színtelen, bár a Beroe cucumis rózsaszínű, a Vénusz-öv (Cestum veneris) pedig finom lila. A színtelen fajok vízben lebegve átlátszóak, kivéve szépen irizáló fésűlemezsorukat. A legtöbb fésűs kocsonya biolumineszcens; éjszakai kékes vagy zöldes fényt mutatnak, amely az állatvilágban ismert legragyogóbb és legszebbek közé tartozik.
A legtöbb, közel 90 ismert fésűs kocsonyafaj gömb alakú vagy ovális, a test egyik végén (aborális) feltűnő érzékszervvel (statociszta), a másik végén (orális) szájjal. A statociszta közeléből orálisan kinyúló nyolc fésűsor szolgál a mozgásszervként. Minden egyes fésűsor nagyon nagyméretű csillókból álló, keresztirányú lemezek sorozatából áll, amelyek a tövüknél összeolvadnak, és amelyeket fésűknek neveznek. Amikor a csillók dobognak, a tényleges ütés a statociszta felé irányul, így az állat általában a száj felőli végével úszik először. A kezdetlegesebb formák (rend Cydippida) egy pár hosszú, visszahúzható, elágazó csápokkal rendelkeznek, amelyek a táplálék befogásában működnek. A csápok gazdagon el vannak látva a kolloblasztoknak nevezett tapadósejtekkel, amelyek csak a ctenophorák között találhatók meg. Ezek a sejtek ragacsos váladékot termelnek, amelyhez a zsákmányszervezetek érintkezéskor megtapadnak.
A száj egy csőszerű garatba vezet, amelynek aborális végéből az emésztőrendszert alkotó csatornák bonyolult, elágazó sorozata ered. Mivel ez a szerkezet emésztési és keringési funkciókat is ellát, gasztrovaszkuláris üregnek nevezik. A Ctenophoráknak nincs valódi végbélnyílásuk; a központi csatorna az aborális vég felé két apró póruson keresztül nyílik, amelyeken keresztül kis mennyiségű lenyelés történhet.
A mirigyek az emésztőcsatornák bélésének megvastagodásaiként fejlődnek. Az idegrendszer primitív ideghálózat, amely a fésűlemezek alatt kissé koncentráltabban van jelen. Hasonlít a hínárfélék idegrendszeréhez. A kiválasztó rendszernek nyoma sincs.
A test külsejét vékony ektodermális sejtréteg borítja, amely a garatot is béleli. Egy második vékony sejtréteg, amely az endodermát alkotja, a gasztrovaszkuláris üreget béleli. Az ektoderma és az endoderma között egy vastag zselatinos réteg, a mezoglea helyezkedik el. Mivel nemcsak sok mesenchymasejtet (vagy nem specializált kötőszövetet), hanem specializált sejteket (pl. izomsejteket) is tartalmaz, a mezoglea valódi mezodermát alkot. Ebből a szempontból a fésűs kocsonyák még a legösszetettebb cnidariáknál is fejlettebbek.