Csészék és golyók

Christian Farla a színpadon előadja a Csészéket és golyókat.

A hatás legszélesebb körben előadott változata három csészét és három kis golyót használ. A bűvész eléri, hogy a golyók látszólag áthaladnak a poharak szilárd alján, átugranak pohárról pohárra, eltűnnek a pohárból és máshol jelennek meg, vagy eltűnnek különböző helyekről és újra megjelennek a poharak alatt (néha ugyanazon pohár alatt), és a végén gyakran nagyobb tárgyak, például gyümölcsök, nagyobb golyók, kis állatok, például csibék, vagy a különböző végső terhelések kombinációja jelenik meg. Sok bűvész gyümölcsöket használ, mivel mindegyiknek más az alakja és a mérete, így növelve a meglepetés elemét.

Alap rutinSzerkesztés

Három sorban elhelyezett csészéből kiindulva, amelyeken három golyó látható, az egyik golyó a középső csésze tetejére kerül, a másik két csésze pedig föléjük fészkel. A pálca megérintésével a három csésze felemelkedik, és kiderül, hogy a golyó “behatolt” a csészébe. A csészéket ismét egy sorba állítják, a középső csésze eltakarja a golyót, amely már áthatolt. A látható golyók közül egy másik golyót a középső csészére helyeznek, és a másik két csészével lefedik, a csészéket megérintik és felemelik, hogy megmutassák, a második golyó behatolt. Ezt megismétlik a harmadik golyóval.

Középkori csészék és golyókSzerkesztés

1584-ben Reginald Scot megírta The Discoverie of Witchcraft című művét, amelyben leírja a golyókkal végzett trükköket. Azt ajánlja, hogy a golyók lefedésére alul üreges gyertyatartókat, vagy tálakat, illetve sótartó fedeleket használjanak. A trükköt 3 vagy 4 golyóval és ugyanennyi fedővel írja le. Leírja, hogy minden fedő alá helyez egy golyót, felemeli a fedőket, hogy a golyók eltűnjenek, majd az összes golyó újra megjelenik egy fedő alatt. Bár Scot leír egy módszert, a bűvészek valószínűtlennek tartják, mivel a leírt mozdulatok némelyikét lehetetlen lenne láthatatlanul végrehajtani.

Indiai csészék és golyókSzerkesztés

Indiában a csészéket és golyókat a földön ülve, a közönség állva, vagy az előadó körül székeken ülve adták elő. Ez a közönség számára egyedülálló látóvonal néhány egyedi bűvészmutatványt eredményezett. A használt csészék formája egy sekély harang, egy sekély tál, amelynek tetején egy kis gombos fogantyú van. Gyakran az első két ujj között tartják őket ezzel a fogantyúval. A csészék sekély volta azt jelenti, hogy a rutin végén nem lehet egy nagy tárgyat előállítani, ezért a rutin gyakran több egyforma méretű golyó előállításával fejeződik be, bár Shankar Junior az egyik tálból fekete por előállításával fejezte be. A használt csészék és golyók száma változó, 1 és 5 golyó között van a rutin során, és 2 és 4 csésze között.

Owan To TamaSzerkesztés

Owan To Tama, a “Tálak forgatása” a csészék és golyók japán változata. A bűvész 3 tálat használ, és hagyományosan 4 puha selyemmel borított labdát, mint 3, egy legyezőt és 3 végső produkciót, vagy narancsot vagy dobozokat, néha cigarettát. A japán rutin mozdulatai a japán klasszikus táncon alapulnak. A használt tálak bemutatására van egy “Owan-Gaeshi” nevű bemutató, ahol az előadó kézről kézre adja át a tálakat, táncos módon üresen mutatva azokat. A gyakorlatot úgy jellemezték, hogy tiszteletteljes, szertartásos jellege van. A gyakorlatot a földön térdelve is előadták a térdelő közönségnek. Más csészés-golyós rutinokkal ellentétben a japán bűvész általában bent, zenére dolgozott.

“Babvetés “Edit

A kínai csészés-golyós rutint gyakran “A halhatatlan babvetés”-nek nevezik, az ősi mezőgazdasági társadalomból származik, már a Longshan kultúra időszakából, a Sang-dinasztia előtti időből (i. e. 1600 előtt). Nevét a következő mondásból kapta: “Ültess dinnyét és dinnyét kapsz, vess babot és babot kapsz.” A halhatatlanról úgy hitték, hogy a közönséges emberből nő ki, aki különböző varázserőre és hosszú életre képes akár a halandói műveltség felhalmozásával, akár a vitae elixír fogyasztásával. A rutinban szereplő babok az elixir vitae babjait jelképezik.

A felhasznált kellékek egy legyezőből, egy szőnyegből és 2-6 tálból álltak, amelyekben 3-10 bab volt. A leggyakoribb számok a 2 tál 3 vagy 5 babszemmel. A kínai módszer szokatlan abból a szempontból, hogy ritkán használnak plusz babot vagy golyót. A babok elrejtésére is van néhány egyedi módszerük. Hagyományosan a rutint a földön végezték, de ma már gyakrabban adják elő egy asztalon.

A kínai rutin másik eleme, hogy a rutin elején és végén is nagy produkciókat végeznek. A gyakori produkciók közé tartozik egy kis barack tojássá változtatása, víz előállítása, néha halakkal, és néha Baijiuval. A finálé, az “Egymillió bab betakarítása” két tál szájjal egymás mellé helyezését jelenti, amikor kinyitják őket, sok apró babot látnak, amelyek az alsó tálból kifolynak. Az indiai rutinhoz hasonlóan azonban a kínaiak nem mindig használnak nagy végső produkciót, mint például a 王鬼手 (Wang Gui Shou, vagy Szellemkezek királya) által előadott rutin.

Modern csésze és labda: a Dai Vernon rutinSzerkesztés

A csésze és labda hosszú múltra tekint vissza, és a mai előadók által előadott rutinok természetesen a korábbi mesterek munkájára épülnek. Az ókori Görögországban és Rómában a bűvészek egy asztal mögött állva léptek fel, nem pedig a földön, mint Egyiptomban, Indiában és Törökországban, hogy nagyobb közönség láthassa a műsort, ez a hagyomány ma is folytatódik. Európában és Egyiptomban a magas, kúp alakú fémpoharak voltak a szokásosak, amíg Dai Vernon rutinja népszerűvé nem vált, amely rövidebb, zömökebb, körülbelül kézmagasságú poharakat használt. Hasonló zömök poharakat népszerűsítettek olyanok, mint Paul Fox, Charlie Miller és Ross Bertram.

Dai Vernon hatása számos modern rutinban megfigyelhető. Jim Cellini, Tony Slydini tanítványa és sok utcai előadóművész tanára, Vernonnak, Millernek és Johnny Foxnak tulajdonítja a rutinját. Dai Vernon tanítványa, Michael Ammar, akiről Louis Falanga, az L&L Publishing elnöke azt mondta: “Ammar szó szerint vezette az iparágat a bűvészek ezen generációjának gondolkodásának és előadásmódjának alakításában”, saját rutinját a tanára által tanítottak alapján alkotta meg.

A Vernon-rutin a három golyó eltüntetéséből áll, hogy újra megjelenjen a csészék alatt, a golyók áthatolása a csészéken, a néző kiválasztja, hogy melyik csészébe szállítson láthatatlanul egy golyót, a golyók eltávolítása és visszatérése, és az utolsó nagy produkciós tárgyak, általában gyümölcsök feltárása. A csészék és golyók modern előadásait nézve valószínűleg hasonló sorrendet láthatunk követni.

Chop cupEdit

Egy meglehetősen modern fejlesztés a “chop cup”. Ezt a kupát 1954 körül találta fel Al Wheatley, aki “Chop Chop” néven kínai jelmezes mutatványt adott elő. A chop cup egy variáció egy csészével és (látszólag) egy labdával, rendkívül népszerű, mert csak egy nagyon kis sík területet igényel az előadáshoz, ellentétben a klasszikus három csészés rutinhoz szükséges jelentős asztalfülkével. A chicagói close-up bűvész, Don Alan a televízióban mutatta be áramvonalas chop cup rutinját, amelyet azonnal lemásoltak a bűvészek szerte a világon. Paul Daniels chop cup rutinja szintén sokat tett a rutin népszerűségéért. A chop cupot teljes egészében a felső kezelheti, ami még lehetetlenebbnek tűnő előadást eredményez.

Három kagylós játékSzerkesztés

A három shell game bizonyos tekintetben hasonlít a három csésze rutinhoz. Ebben a fő lépés a borsó ellopása a kagyló hátuljáról. Ezt úgy érik el, hogy rugalmas borsót használnak, és a trükköt puha felületen hajtják végre. A borsót a kagyló hátulja alól az ujjakba nyomják ki, miközben a kagylót előre tolják. Hasonló módon a borsót a kagyló alá is be lehet vezetni a kagyló hátrahúzásával. Ezeket a mozdulatokat a kagylók helyzetének felcserélésekor lazán végzik. A nézőnek szemmel kell követnie, hogy melyik kagylóban van a borsó, de a valóságban nincs esélye a sikerre, mivel az előadó mindig egy lépéssel a nézők előtt jár.

Clear CupsEdit

Penn & TellerEdit

A Penn & Teller bűvészduó előadásában a csészés-golyós trükk egy változatát adja elő. Kezdetben kis alumíniumfóliából készült labdákkal és műanyag poharakkal adják elő a trükköt. A trükk azzal ér véget, hogy a poharak alatt nagyobb fóliagolyók jelennek meg, és egy vagy több pohár alatt meglepetésszerűen megjelenik egy további, egymástól független tárgy, például egy krumpli vagy egy lime. Ezután megismétlik a trükköt átlátszó műanyag poharakkal, azt állítva, hogy elárulják, hogyan kell végrehajtani a trükköt. A trükk részeként azonban olyan gyorsan hajtják végre a trükköt, hogy azt nehéz követni. Azt állítják, hogy a poharak és golyók ezen változata megszegi a bűvészet mind a négy szabályát: nem szabad elmondani a közönségnek, hogyan történik egy trükk, nem szabad kétszer megismételni ugyanazt a trükköt, nem szabad megmutatni a közönségnek a titkos előkészületet, és az “íratlan szabály”, hogy a poharak és golyók trükköt soha nem szabad átlátszó műanyag poharakkal előadni. Állításuk szerint a trükknek ez a változata miatt rúgták ki őket a The Magic Castle-ből.

Latimer Clear Cups and BallsSzerkesztés

A Latimer Clear Cups And Balls egy illúzió, amelyet Jason Latimer amerikai illuzionista készített és ad elő. A “kövesd a labdát” csésze és labda játék ezen változatában a bűvész átlátszó üvegpoharakat használ, és a közönség nézheti, ahogy a labdák vizuálisan eltűnnek és egy másik pohár alá ugranak. A hatást Jason Latimer 2003-ban mutatta be az International Federation of Magic Societies (FISM) rendezvényen, majd 2004-ben az amerikai televízióban a The Late Late Show with Craig Ferguson című műsorban.