René Laennec átvette a már létező râles szót (amelyet “csörgés”-nek, “nyögés”-nek és másként fordítottak) a hozzáadott légzési hangok leírására, amelyeket most “crackles”-nek neveznek. Szokatlan mindennapi példákkal írta le őket, mint például “a kismadarak fütyülése”, “a só pattogása a felhevített tálon”, “a fakopáncs károgása” stb., de hamarosan rájött, hogy nem tudja használni a kifejezést a betegei előtt, mert a le râle de la mort asszociációját idézi, ami lefordítva ” a halál csörgése”, az a zaj, amit a halál küszöbén álló emberek adnak ki, amikor nem tudnak többé váladékot üríteni. Ezért az ágy mellett a latin rhonchus szót használta, ami eredetileg “horkolást” jelentett. Ezt fordítója, John Forbes nem értette egyértelműen, és a terminológia nagyon zavarossá vált, miután az 1830-as években megjelent Forbes angol fordítása, Laennec De L’Auscultation Mediate című művének angol nyelvű kiadása. Magának a râle-nak a fordításának nehézségét már 1820-ban megjegyezték Laennec művének egy brit recenziójában.
A “rales” és a “rhonchi” terminológiája angolul egészen 1977-ig változó maradt, amikor az Amerikai Tüdőgyógyász Társaság és az Amerikai Mellkasi Orvosok Kollégiuma egységesítést hozott létre. Ennek eredményeként a râles kifejezést elhagyták, és a “crackles” lett az ajánlott helyettesítője. A “rales” kifejezés még mindig gyakori az angol nyelvű orvosi szakirodalomban, de az ATS/CHEST irányelvek ismeretében a “crackles” kifejezésre hívják fel a figyelmet.
A European Respiratory Society 2016-ban beszámolt egy vizsgálatról, amelyben különböző orvosok hallgatták meg az auskultációs leletek audiovizuális felvételeit, és elemezték a megfigyelők közötti eltéréseket. A vizsgálat megállapította, hogy a tág leírások jobban egyeztek, mint a részletes leírások.