Complete Performance Coaching

A torna gátolja a növekedést? Biztosan… ugye?

A válasz talán meg is lepődnél.

A sportok, mint a torna, a tenisz, az úszás, a balett és a műkorcsolya, megkövetelik a sportolóktól, hogy már nagyon fiatal korban specializálódjanak. Ez azt jelenti, hogy a kisgyerekek szigorú edzéseket végeznek, hogy elérjék az elit és nemzetközi versenyszintet.

A szülők gyakran tesznek fel olyan kérdéseket, mint:

• A túlzott edzés befolyásolja a gyermekem fejlődését?
• A torna gátolja a növekedést?
• Az úszás magasabbá tehet?
• Milyen következményei vannak az ilyen típusú edzésnek a gyermekek és serdülők esetében?
• A korai specializáció valóban szükséges a sikerhez?
• Hogyan segíthetjük a fiatal sportolókat az optimális egészség és fejlődés felé vezető úton?

Megbontom, mit mondanak a kutatások az edzés hatásairól a fejlődő sportolókra. Ezután adok néhány tippet, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a gyermekünk boldoguljon a sportban és az életben.

A korai specializáció előnyei és hátrányai

Joseph Baker (2003) azt vizsgálta, hogy a korai specializáció valóban szükséges-e a sikerhez. Összehasonlította azokat a sportolókat, akik sokféle sportágat űztek, azokkal, akik pályafutásuk korai szakaszában egyetlen sportágat választottak.

Hallott már a 10 éves szabályról vagy a 10 000 órás elméletről? Alapvetően minél több időt töltesz valamivel, annál jobb leszel. Van értelme, ugye? A szakértők szerint jelentős időbefektetést és tudatos erőfeszítést igényel a szakértői státusz elérése.

A következmények

Egy tanulmány szerint a korai specializáció korlátozhatja az általános motoros fejlődést. Emellett csökkenti az egyéb fizikai tevékenységekben való részvétel valószínűségét is. Ez az oka annak, hogy a tornászok általában nem remekelnek az állóképességi sportokban, és hogy az úszóknak miért görbül a bokájuk, amikor kosárlabdáznak.

De egy focista, aki tornázik is, jobb állóképességgel rendelkezik a talajgyakorlatához, és erősebb térdekkel és bokákkal az ugrás landolásához. Azokban a sportágakban, ahol a mentális és fizikai képességek jól átjárhatók (mint például az úszás és a vízilabda vagy a torna és a balett), a keresztedzés nagyon hasznos.

Az általános szabály szerint Baker azt javasolja, hogy a sportoló a serdülőkor eléréséig várjon a szakosodással.

Itt a probléma

Ha egy tornász vagy műkorcsolyázó tizenkét éves koráig vár azzal, hogy teljesen elkötelezze magát a sportága mellett, akkor már legalább öt évet késik a buliból.

Igen, lehet, hogy sokkal sokoldalúbb sportoló lesz, de kevés vagy egyáltalán nincs esélye arra, hogy főiskolai vagy elit szinten versenyezzen. A tanulmányok azt sugallják, hogy amikor egy serdülőkor előtt álló gyermekkel dolgoznak, az edzőknek kedvesnek, vidámnak és bátorítónak kell lenniük. A szülőknek lehetővé kell tenniük, hogy a gyerekek többféle sportágba belekóstoljanak, és végül 12-13 éves koruk körül kezdjenek el specializálódni. Ne feledje – egyes sportágakban a csúcsteljesítmény korábbi életkorban érhető el, így ez a fajta ajánlás megakadályozhatja, hogy egy fiatal sportoló elérje az elit státuszt. Itt nincs “helyes vagy helytelen” választás – ezt minden egyes családnak magának kell eldöntenie.

Most a növekedés elmaradásának kérdése

Ez a téma körül sok a vita. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a fiatal korban végzett intenzív edzés késlelteti a pubertást és gátolja a növekedést.

Erlandson és munkatársai 2007-es tanulmányában serdülő női tornászok, úszók és teniszezők növekedését és érését követték nyomon a felnőttkorig. Három éven át évente végeztek méréseket, majd tíz évvel később utókövetést végeztek.

A vizsgálat megállapította, hogy a három sportág mindegyikében végzett intenzív edzés nem változtatta meg az érés ütemét vagy a fizikai növekedést. A tornászok alacsonyabb termetűek voltak, mint az úszók vagy a teniszezők (nem meglepő módon), de az úszók a hasonlóan szigorú edzésórák ellenére az 50. percentilisnél magasabbak voltak.

A vizsgált sportolók 92%-a elérte a menarche-ot, mielőtt visszavonult a sportágától, ami arra utal, hogy az edzés nem okozta a menarche késését.

Az edzés és a növekedés között jelenleg nincs bizonyított ok-okozati kapcsolat.

A kutatások azt sugallják, hogy az “alacsony tornászok” és a “magas úszók” trendjei valami egészen máson alapulnak…

Ha a torna nem gátolja a növekedést, akkor miért olyan alacsonyak a tornászok?

Megfogalmazom így. Mi a közös a legtöbb alacsony tornászban?

Közepes szülők.

Mondjuk meg ezt a két forgatókönyvet:

2. forgatókönyv: A “korán érő” és magasabb gyerekeknek nehezebb dolguk van a tornában, ezért abbahagyják, vagy átmennek más sportágakba, például az úszásba, ahol sikeresebbek lesznek.

A fiatal női sportolókat gyakran ügyesség, méret és testalkat alapján választják ki a magas szintű csapatokba. Ha egy sportoló nem illik bele ebbe a formába, előfordulhat, hogy nem ösztönzik arra, hogy magas szintű edzéseket folytasson az adott sportágban. Ez a szelekció gyakran a tudatalatti szintjén történik. Az edzők nem veszik észre, hogy előnyben részesítik azokat, akiknek a teste jobban megfelel a sportágnak. A szülők nem veszik észre, hogy olyan sportágak felé terelik gyermekeiket, amelyekben “természetesebben” jók lesznek.

Ez azt jelenti, hogy a magas lányok nem tornázhatnak, vagy az alacsony fiúk nem úszhatnak? Nem! De Michael Phelpsnek egyértelmű előnye van a 14-es lábméretű, 180 centiméteres magasságával. A srácnak gyakorlatilag uszonya van láb helyett!

13 éves koromban 1 méter magas voltam. Teljesen átlagos magasság, de mégis túlnőttem az apró tornász társaimon. Évekig azt ajánlották, hogy próbáljam ki a röplabdát vagy a kosárlabdát, esetleg balettozzak, de én SZERETETTEM a tornát! Nem érdekelt, hogy “túl magas” vagyok. 14 éves koromra hivatalosan is kinőttem a sportból. Az edzőknek állandóan meg kellett emelniük a rudat és az ugródeszkát, hogy alkalmazkodni tudjanak a hatalmas, 180 centis testalkatomhoz. 15 éves koromra még 5 centit nőttem, a gerendán teljesen elmebeteg lettem (ez egy teljesen más téma), és a tornászkarrieremnek vége volt.

Magasnak lenni a tornában olyan, mint felfelé úszni az árral. Lehetséges, de nem könnyű.

A tornászok kisebb mérete már jóval az intenzív edzés megkezdése előtt megtörténik.

Ez akkor történik, amikor egy átlag alatti magasságú szülőnek átlag alatti magasságú gyermeke van, aki a tornaórán előnyhöz jut az átlagos magasságú társaival szemben.

A tornában minél kisebb vagy, annál könnyebb a testedet mozgatni. Minél nagyobb vagy, annál több erőre van szükség ugyanazokhoz a képességekhez.”

Malina (1999) szerint “a női tornászok, mint csoport, az alacsony, normál, lassan érő, alacsony szülőkkel rendelkező gyermekek növekedési és érési jellemzőit mutatják.”

Gondoljunk csak Darwinra.”

Az élsportokban a legkisebbek (torna) vagy a legmagasabbak (úszás) vagy a leggazdagabbak (magas költségekkel járó sportok) túléléséről van szó. Azt mondani, hogy a torna kicsivé teszi a sportolókat, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a golf gazdaggá teszi az embereket. Bár biztos vagyok benne, hogy valaki érvelhet azzal, hogy milliókat keresett golfozással, de nem ez a norma.

Lényeg a lényeg: a sportolók az alapján választják és választják ki a sportágakat, hogy genetikai előnyük van egy olyan testalkat felé, amely növeli az esélyüket arra, hogy sikeresek legyenek az adott sportban.

Hogyan hat az edzés a testre?

A többi kérdés, amit az emberek feltesznek, a következő: Hatással van-e a súlyzós edzés a hosszú távú csontsűrűségre? Hogyan hat az intenzív edzés a szívre és a tüdőre? Tanulmányok azt mutatják, hogy a serdülőkorú sportolóknál a fejlődést valóban elősegítheti a megerőltető tevékenység (Rowland, 1993). A gyermek- és serdülőkori rendszeres edzés a csont ásványianyag-tartalmának és tömegének növekedésével jár együtt, különösen a súlyterheléses tevékenységek (pl. futás, foci, torna) esetében.

A 10.1359/jbmr.1998.13.3.500/full” target=”_blank” rel=”noopener noreferrer”>Bass és munkatársai (1998) cikke mélyebben foglalkozik a pubertás előtti sportolás előnyeivel a felnőttkori csontsűrűségre. Ebben a vizsgálatban aktív prepubertáskorú tornászok csontsűrűségét mérték egy kontrollcsoporttal és nyugdíjas elit tornászokkal összehasonlítva. Felfedezték, hogy a pubertás előtti évek kedvező időszakot jelentenek a csontsűrűség javítására a súlyzós testmozgás számára.

Az eredmények azt mutatták, hogy a pubertás előtti testmozgás csökkentheti a menopauza utáni töréskockázatot. Kannus és munkatársai (1995) vizsgálatot végeztek olyan squash- és teniszjátékosok csontsűrűségéről, akik a pubertás előtt kezdtek el játszani. Ezeknek a játékosoknak 11-24%-kal nagyobb volt a csonttömege a játszó karjukban, mint a nem játszó karjukban, ami jelentősen több, mint azoknál a játékosoknál, akik a pubertás után kezdték a sportot.

A pubertás előtti intenzív edzés kockázatai

A fiatal sportolók fizikai fejlődésének potenciális kockázata a túlterheléses sérülés.

A megterheléssel összefüggő derékfájás jelentősen gyakoribb a serdülő sportolóknál, mint a felnőtteknél (Micheli & Wood, 1995). Amikor az erős szalagok a növekvő csontokra húzódnak, az növekedési lemez törésekhez vezethet. A növekvő csontok ismételt megterhelése a boka, a térd vagy a könyök stressztöréseivel hozható összefüggésbe. Az Osgood-Schlatters és a Sever-kór – mindkettő gyakori a serdülő tornászoknál – a térdben és a sarokban lévő növekvő csontokhoz gyenge kötődésű erős inak miatt alakul ki. 10.2165/00007256-200030050-00001″ target=”_blank” rel=”noopener noreferrer”>Naughton (2000) szerint a serdülőknél diagnosztizált túlhasználati sérülések fele megelőzhető lenne.

A szakértők azt javasolják, hogy az elit pályán lévő sportolók szorosan dolgozzanak együtt sportorvosokkal, hogy dinamikus és egyéni tervet dolgozzanak ki az egészség megőrzésére és a normális fejlődés folytatására az edzések során.

Hogyan javíthatja gyermeke egészséges fejlődésének esélyeit?

Egy nagyszerű támogató csapat erősíti a sportoló testét, elméjét és lelkét, miközben az ifjúsági sport hullámvölgyei között lavírozik.

A sportpszichológiai szakemberek és a szülők segíthetnek a fiatal sportolóknak az optimális egészség és fejlődés felé vezető úton. Segítek a szülőknek kezelni az elvárásokat azokkal a gyerekekkel szemben, akik az elit pályára tartanak. A sportoló életkorának megfelelően ösztönözhetjük az edzők megfelelő típusú támogatását – ez kritikus fontosságú, ha olyan sportágakat veszünk figyelembe, amelyek korai specializálódást igényelnek. A gyors növekedés és fejlődés időszakában segíthetünk megelőzni a túlhasználati sérüléseket, ha tudatában maradunk a mikrotraumatikus sérülésekre való fokozott fogékonyságnak.

A korábban említett kutatások azt mutatják, hogy a specifikus intenzív edzés nem hátráltatja a növekedést, és nem okoz késleltetett nemi érést a sportolóknál. Ehelyett a sportágspecifikus kiválasztási folyamat az, ami egységes termetet hozhat létre az élsportban.

Segíthetjük a sportolókat, amikor a pubertás során olyan testi változásokon mennek keresztül, amelyek megnehezíthetik számukra a sportban való részvételt. Fontos azt is észrevenni, hogy a sportoló motivációja a sportolás befejezésére nemcsak fizikai, hanem pszichológiai tényezőkkel is összefügghet.

Ne feltételezzük, hogy a kis termetű, későn érő sportolónk a túledzés káros következményeit tapasztalja. Először is érdemes megfontolni, hogy a szigorú edzéstől függetlenül is átlag alatti méretű lenne. A testmérete és az ivarérettségi rátája valójában hozzájárulhatott a sportágában elért sikereihez és hosszú élettartamához.