A 37. terhességi héten vagy azon túl megindított szülés csökkenti-e a kockázatokat a babák és az anyák számára a későbbi terhességi korig vagy a szülés megindításának indikációjáig történő várakozással összehasonlítva?
Ez a felülvizsgálat eredetileg 2006-ban jelent meg, majd 2012-ben és 2018-ban frissítették.
Miről van szó?
A terhesség átlagosan 40 hétig tart a nő utolsó menstruációjának kezdetétől számítva. A 42. héten túl folytatódó terhességeket “utóterhességnek” vagy “utódterhességnek” nevezik, és a nő és a kezelőorvosa dönthet úgy, hogy a szülést megindítással hozzák meg. Az utószüléssel összefüggő tényezők közé tartozik az elhízás, az első baba és az anya 30 évnél idősebb kora.
Miért fontos ez?
A hosszúra nyúlt terhesség növelheti a csecsemőkre vonatkozó kockázatokat, beleértve a halálozás nagyobb kockázatát (a születés előtt vagy röviddel a születés után). A szülés megindítása azonban szintén kockázatot jelenthet az anyákra és csecsemőikre nézve, különösen akkor, ha a nők méhnyaka nem áll készen a szülés megindulására. A jelenlegi tesztek nem tudják megjósolni a babákra vagy az anyára vonatkozó kockázatokat, és sok kórháznak van arra vonatkozó szabályzata, hogy meddig szabad a terhességet folytatni.
Milyen bizonyítékokat találtunk?
Bizonyítékokat kerestünk (2019. július 17.), és 34 randomizált, kontrollált vizsgálatot azonosítottunk, amelyek 16 különböző országból származnak, és amelyekben > 21 500 (többnyire alacsony szövődménykockázatú) nő vett részt. A vizsgálatok a szülést általában a 41. befejezett terhességi hét (> 287 nap) után megindító politikát hasonlították össze a várakozás politikájával (várandós kezelés).
A szülést megindító politika kevesebb perinatális halálozással járt együtt (22 vizsgálat, 18 795 csecsemő). Négy perinatális haláleset következett be a szülésindítási politika csoportjában, szemben a 25 perinatális halálesettel a várakozó menedzsment csoportjában. Kevesebb halvaszületés történt az indukciós csoportban (22 vizsgálat, 18 795 csecsemő), kettő az indukciós politika csoportjában és 16 a várandós kezelési csoportban.
A vizsgálatok indukciós csoportjában a várandós kezelési csoporthoz képest valószínűleg kisebb valószínűséggel volt császármetszés (31 vizsgálat, 21 030 nő), és valószínűleg nem vagy alig volt különbség az asszisztált hüvelyi szülésekben (22 vizsgálat, 18 584 nő).
A szülésindítás politikáját alkalmazó csoportban kevesebb csecsemő került az újszülött intenzív osztályra (NICU) (17 vizsgálat, 17 826 csecsemő; nagy bizonyosságú bizonyíték). A csecsemő egészségi állapotának egyszerű vizsgálata (Apgar-pontszám) öt perc múlva valószínűleg kedvezőbb volt az indukciós csoportokban, mint a várandósgondozásban (20 vizsgálat, 18 345 csecsemő).
A szülésindítás politikája valószínűleg nem vagy csak kevéssé változtatja meg a gátmetszési traumát elszenvedő nők számát, és valószínűleg nem vagy csak kevéssé változtatja meg a szülés utáni vérzésben szenvedő nők számát, vagy a szoptatást az elbocsátáskor. A nagyon alacsony bizonyosságú bizonyítékok miatt bizonytalanok vagyunk az indukció vagy a várandós kezelés hatását illetően az anyai kórházi tartózkodás hosszára.
Az újszülöttek esetében a traumás vagy encephalopathiás esetek száma hasonló volt az indukciós és a várandós kezelést alkalmazó csoportokban (mérsékelt, illetve alacsony bizonyosságú bizonyítékok). A gyermekkori követéskori idegfejlődésről és a szülés utáni depresszióról egyik vizsgálatban sem számoltak be. Csak három vizsgálat számolt be az anyai elégedettség valamilyen mértékéről.
Mit jelent ez?
A szülésindítás politikája a várandósgondozással összehasonlítva kevesebb csecsemő halálozásával és valószínűleg kevesebb császármetszéssel jár együtt; az asszisztált hüvelyi szülések esetében valószínűleg nincs vagy alig van különbség. További vizsgálatot igényel, hogy a 37. terhességi héten vagy azon túl mikor érdemes a szülést megindítani a nőknek, valamint a nők kockázati profiljának, értékrendjének és preferenciáinak további feltárása. A szülésindítás kockázatainak megvitatása, beleértve az előnyöket és ártalmakat is, segíthet a nőknek abban, hogy tájékozottan döntsenek a szülésindítás mellett, különösen a 41. hétnél tovább tartó terhességek esetében, vagy a szülés megindulásának kivárása és/vagy a szülésindítással való várakozás között. A nők megértése az indukcióról, az eljárásokról, azok kockázatairól és előnyeiről fontos a választásaik és elégedettségük befolyásolásában.