Vizsgálati kérdés
Az áttekintés célja a veleszületett talipes equinovarus (táltos láb) kezeléseinek értékelése volt.
Háttér A táltos láb olyan, születéskor fennálló állapot, amelyben a lábfej befelé fordult helyzetben van. Ennek nincs ismert oka. A különböző kezelések különböző stádiumokban lehetnek hatékonyak: születéskor (kezdeti megjelenés); amikor a kezdeti kezelés nem használ (rezisztens megjelenés); amikor a kezdeti kezelés használ, de a tuskóláb visszatér (relapszus/visszatérő megjelenés); és amikor nem volt korai kezelés (elhanyagolt megjelenés). A kezelés célja, hogy a láb ismét normális helyzetbe kerüljön, és egész életében fájdalommentes legyen.
A kezelés lehet nem sebészeti, sebészeti vagy mindkettő. A nem sebészeti kezelés (például gipsz vagy nyújtás) kíméletesen normál helyzetbe nyújtja a lábat. A műtét az izmokat, inakat, szalagokat vagy ízületeket érintheti. A Kite- és a Ponseti-technika mindkettő hosszan tartó ízületi manipulációt és sorozatos gipszelést tartalmaz a láb igazításának korrigálására. A Ponseti-technika manipulációval (a bokaízületben) és általában Achilles-ín műtéttel jár, míg a Kite a lábfej manipulációjával járó technika.
Tanulmányok jellemzői Kereséseink alapján 21 vizsgálatot találtunk 905 résztvevővel. Valamennyi vizsgálatban voltak olyan tervezési vagy lebonyolítási problémák, amelyek befolyásolhatták az eredményeket. A kezeléseket a születéskor (14 vizsgálat, 560 résztvevő), a visszaesés során (négy vizsgálat, 181 résztvevő) vagy ismeretlen időpontban (három vizsgálat, 153 résztvevő) vizsgálták. A vizsgálatoknak “validált” (azaz megbízhatónak, konzisztensnek és a változásra érzékenynek bizonyult) méréseket kellett alkalmazniuk. Sok vizsgálat nem vette figyelembe a kétoldali eseteket (két érintett lábbal rendelkező gyermekek) a randomizálás és a statisztikai elemzés során. Ezen okok miatt a vizsgálatok adatainak nagy részét nem tudtuk bevonni a felülvizsgálatba.
Eredmények és a bizonyítékok bizonyossága
A kezelés sikerének fő mérőszáma a funkció volt (mennyire jól működik a láb a mindennapi életben). Két vizsgálat számolt be a funkcióról, de az adatok nem álltak rendelkezésre az újraelemzéshez.
Három vizsgálat, amely a Ponsetit más gipszelési technikákkal hasonlította össze a születéskor kezelt gyermekeknél, olyan adatokat szolgáltatott, amelyeket elemezni tudtunk a láb igazítására vonatkozóan. Az egyik azt találta, hogy a lábhelyzet jobb lehet a Ponseti gipszöntés után, mint a Kite gipszöntés után. A második vizsgálatban bizonytalan volt a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a lábhelyzet jobb-e a Ponseti gipszöntés után, mint egy hagyományos technika (egy másik gipszöntés) után. Az egyik vizsgálat megállapította, hogy a heti rendszerességgel végzett Ponseti gipszöntés ugyanolyan jó lehet, mint a heti háromszor végzett Ponseti gipszöntés (gyorsított Ponseti). Ebben a vizsgálatban nem közölték, hogy a kezelést melyik szakaszban végezték. Egy harmadik vizsgálat megállapította, hogy a Ponseti-technika hasonló eredményeket hozhat, ha gipszet vagy félmerev üvegszövetet használnak.
Egyetlen vizsgálat sem értékelte a járás minőségét validált értékeléssel. Két vizsgálat a funkció elsődleges kimeneteléről validált skálák segítségével számolt be, de a nyers adatok nem álltak rendelkezésre az elemzéshez, és a vizsgálatok nem szolgáltattak olyan életminőségi adatokat, amelyek alkalmasak lettek volna a felülvizsgálatban való közlésre.
A visszaesett vagy elhanyagolt klublábra vonatkozó vizsgálatokat nem találtunk.
Egy vizsgálat, amelyben az előfordulás típusát nem közölték, azt találta, hogy a gyorsított Ponseti- és a standard Ponseti-kezelés között nem feltétlenül van jelentős különbség a láb igazításában.
A Kite-technikát követő visszaesés gyakrabban igényelt nagyobb műtétet, mint a Ponseti-technikát követő visszaesés. Nem álltak rendelkezésre adatok a Ponseti-kezeléshez a beadott izmokat átmenetileg gyengítő botulinum toxin A hozzáadásával, a Ponseti-kezelésben különböző típusú gipszgipszek használatával, különböző lábműtétekkel, illetve a visszaesett vagy elhanyagolt tuskóláb kezelésével kapcsolatos eredmények értékeléséhez. A legtöbb vizsgálat nem számolt be káros hatásokról. A gipszöntés során jelentett káros hatások között szerepelt a gipszcsúszás, a gipszfekélyek és a bőrirritáció. A műtét után a fertőzés és a bőrátültetés káros hatásairól számoltak be.
A felülvizsgálat keresései 2019 májusáig naprakészek voltak.