CHROMOSOMALDISZRÓMÁK

Down-szindróma – 21-es triszómia

A Down-szindrómát a 21-es triszómia okozza – a 21-es kromoszóma plusz jelenlétéből eredő rendellenesség.

A Down-szindrómás terhességeknek csak kétharmada végződik normális szüléssel. A terhességek körülbelül 30 %-a vetéléssel végződik.

Ez a rendellenesség nemcsak a baba általános növekedésére és jólétére, hanem testének alakjára is komoly hatással van. Jellegzetesek az eltérő arcvonások és a pszichológiai és mentális zavarok különböző szintjei. A leggyakoribb szövődmények közé tartoznak az immun- és keringési zavarok vagy a gyomor-bélrendszeri zavarok. A 21-es triszómiában szenvedő gyermekek fogyatékosságuk mértékétől függően speciális egészségügyi ellátást igényelnek. Egyes esetekben a Down-szindróma tünetei mérsékeltek lehetnek, és a beteg viszonylag hosszú életet élhet.

Edwards-szindróma – 18-as triszómia

Az Edwards-szindróma a 18-as kromoszóma többletének következtében alakul ki. Ennek a kromoszóma-rendellenességnek súlyos következményei vannak – a baba alacsony születési súllyal, rendellenes alakú fejjel, kis állkapoccsal, kis szájjal, gyakran ajak- vagy szájpadhasadékkal születik. A légzési és táplálkozási problémák mellett a baba hajlamos szívbetegségek kialakulására is. A prognózis nagyon kedvezőtlen.

Az Edwards-szindrómás terhességeket a vetélés magas kockázata kíséri, és az élve született gyermekek többsége nem éli meg az egy évet.

Patau-szindróma – 13-as triszómia

A 13-as kromoszóma triszómiáját Patau-szindrómának nevezik. A 13-as triszómia súlyos genetikai rendellenesség, amely minden szervet érinthet, beleértve az agyat, a szívet és a veséket is. Ezek a gyermekek néha szájpadhasadékkal vagy deformált végtagokkal születnek. Az ebben a veleszületett rendellenességben szenvedő egyéneknek nagyon kicsi az esélyük a túlélésre.

A Patau-szindrómás terhességeket a vetélés vagy a halva született babák magas kockázata jellemzi.

TRISZÓMIA teszt XY

TURNER SZINDRÓMA 45,X

Laboratóriumi szempontból a Turner-szindróma a 45,X kariotípusnak felel meg, ami azt jelenti, hogy az egyik nemi kromoszóma hiányzik a standard készletből, és csak egy X kromoszóma marad a komplementben. A hiányzó X-kromoszómával rendelkező sejtvonal mozaikos formájú lehet, és az ebből eredő klinikai tünetek kevésbé súlyosak lehetnek. A Turner-szindróma előfordulási aránya 2500 született lányból 1. Ha nem kezelik, a fejlett klinikai eseteket alacsony termet (születéskor vagy nagyon fiatal korban) és fejletlen másodlagos nemi jellegek jellemzik, beleértve az amenorrhoét és a meddőséget. A hormonális szubsztitúcióval részben kezelhető, a Turner-szindrómás betegek csökkent termetét és nemi jellegzetességeit az utóbbi években egyre sikeresebben kezelik. Bár a Turner-szindrómához társuló meddőség korszerű asszisztált reprodukciós módszerekkel kezelhető, a sikerek ezen a fronton eddig ritkák voltak.

Más egyéb tünetek idővel vagy eltűnnek, vagy megfelelő kezelés esetén megszűnnek (pl. nyiroködéma), vagy enyhülnek (pl. pterygium és pajzs alakú mellkas). A Turner-szindróma jellemzői közé tartozik még a veleszületett vese- és a veleszületett szívhiba (CHD). A súlyos CHD-k különösen a kezelésre lehetnek negatív hatással.

KLINEFELTER SZINDRÓMA XXY

Laboratóriumi szempontból a Klinefelter-szindróma a 47,XXY kariotípusnak felel meg, ami azt jelenti, hogy a férfi XY-komplementerrel rendelkező standard kromoszómakészlet legalább egy extra X-kromoszómát tartalmaz. Az egy extra X-kromoszómával rendelkező sejtsorozat mozaikos formájú lehet, és az ebből eredő klinikai tünetek kevésbé súlyosak lehetnek; ha azonban több extra X-kromoszóma van jelen, a klinikai tünetek kifejezettebbek lehetnek. A Klinefelter-szindróma előfordulási aránya 500 megszületett fiúból 1 fiú. Kezeletlenül a fejlett klinikai esetekre jellemző a nagyobb testmagasság, amelyet alulreprezentált női másodlagos nemi jellegek (gynaecomastia, gynoid elhízás), hiányos pubertás és meddőség kísér. Általában visszafogottabbak és érzékenyebbek, a betegeknél gyakran alakul ki beszéd- és tanulási zavar. Nemi szerveik kicsik, vagy nem leszálló herék és kisebb pénisz jellemzi őket; a betegek nagyobb valószínűséggel szenvednek hypospadiában. A többi férfival ellentétben a Klinefelter-szindrómás betegeknél nagy a kockázata az XX nemi kromoszóma-kiegészítés által meghatározott betegségek, például a mellrák kialakulásának. Alacsony tesztoszteronszintjük, hiányos pubertásuk és fejletlen nemi jellegzetességeik részben hormonpótlással kezelhetők. Bár az e szindrómával járó meddőség korszerű asszisztált reprodukciós módszerekkel kezelhető, a sikerek ezen a téren eddig ritkák voltak.

A jelenlegi irányelvek többnyire azt javasolják, hogy a leendő anyának ne mondják el, hogy fennáll a Turner- vagy Klinefelter-szindróma kockázata; azt is javasolják, hogy a beteget ne utalják invazív igazoló módszerre (pl. amniocentézisre). Ezen ajánlásokat tiszteletben tartva TRISOMY teszteredményeink információt tartalmaznak a születendő baba legvalószínűbb neméről, de nem tartalmaznak részleteket a nemi kromoszómaszám-rendellenességekről, még akkor sem, ha azokat az elemzés során találjuk. A TRISOMY teszt + szűrés elvégzése előtt a leendő anyának az összes általános indikációs kritérium figyelembevételével el kell döntenie, hogy szeretné-e tudni születendő gyermeke kromoszóma szerinti nemét. Ha igen, azt is el kell döntenie, hogy kíván-e tudni a 45,X és 47,XXY szindrómákkal kapcsolatos esetleges leletekről, amelyek a Turner-, illetve a Klinefelter-szindrómáért felelősek. Az autoszóma-rendellenességekhez (különösen a 21., 18. és 13. kromoszóma triszómiájához) képest csökkent az abortusz iránti kérelmek száma, amikor a prenatális genetikai diagnosztika részeként nemi kromoszóma-rendellenességeket (45,X és 47,XXY) mutatnak ki. Ezért tiszteletben tartjuk a jelenlegi irányelveket, amelyek azt javasolják, hogy a beteget a születés utáni időszakban tájékoztassák a lehetséges kockázatokról vagy a differenciáldiagnosztika eredményeiről. Ezt a tájékoztatást azzal a feltétellel adjuk meg, ha a leendő anya ezt kívánja, és kezelőorvosa eleget tesz kérésének.

XYY-szindróma és XXX-szindróma

Az XYY-szindróma a 47,XYY kariotípusú férfiakat érinti. Az extra Y-kromoszómával rendelkező sejtvonal mozaikos formája lehet. A szindróma 1000 megszületett fiúból 1000 fiúból 1 előfordulási arányban fordul elő. A klinikai tünetek nem feltűnőek: az XYY férfiakra általában átlagon felüli testmagasság és fiziológiás szexuális fejlődés jellemző. Korai gyermekkorban az XYY-szindróma könnyű zavarokkal jár (beszédfejlődés, tanulás, motoros aktivitás és érzelmi nehézségek, valamint az úgynevezett autista spektrum egyes tünetei).

Az XYY-szindróma a 47,XXX kariotípusú nőket érinti. Az extra X-kromoszómával rendelkező sejtvonal mozaikos formája lehet, gyakran monoszómia X részesedéssel. A szindróma 1000 megszületett lányból 1000-ből 1 előfordulási aránnyal fordul elő. A klinikai tünetek nem feltűnőek: az XXX nőkre általában átlagon felüli testmagasság és fiziológiás nemi fejlődés jellemző. Korai gyermekkorban az XXX-szindróma könnyű zavarokkal jár (beszédfejlődés, tanulás, motoros aktivitás és érzelmi nehézségek), és gyakoribbak a veleszületett vesebetegségek is.

A jelenlegi irányelvek többnyire azt javasolják, hogy a leendő anyát ne tájékoztassák az XYY- vagy XXX-szindróma kockázatáról; azt is javasolják, hogy a beteget ne utalják invazív igazoló módszerre (pl. amniocentézisre). Ezen ajánlásokat tiszteletben tartva TRISOMY teszteredményeink információt tartalmaznak a születendő gyermek legvalószínűbb neméről, de nem tartalmaznak részleteket a nemi kromoszómaszám-rendellenességekről, még akkor sem, ha azokat az elemzés során találjuk. A TRISOMY teszt + szűrés elvégzése előtt a leendő anyának az összes általános indikációs kritérium figyelembevételével el kell döntenie, hogy szeretné-e tudni születendő gyermeke kromoszóma szerinti nemét. Ha igen, akkor azt is el kell döntenie, hogy az XYY és XXX szindrómákkal kapcsolatos esetleges leletekről akar-e tudomást szerezni, vagy csak a 45,X és 47,XXY szindrómákkal kapcsolatosakról, amelyek a Turner-, illetve a Klinefelter-szindrómákért felelősek (a fent meghatározott korlátozásokkal együtt).

TRISZÓMIA TESZT +

MIKRODELETIÓS SZINDRÓMÁK

A biológiai és technológiai korlátok miatt a 21-es, 18-as és 13-as triszómiához képest a mikrodeléciós szindrómák vizsgálatának pontossága viszonylag alacsonyabb. Tekintettel a mikrodeléciók általánosan alacsony előfordulására a populációban, nem készültek olyan vizsgálatok, amelyek megbízhatóan validálnák az e szindrómákra irányuló vizsgálatunk pontosságát.

Szindróma neve	Lokalizáció	Inkidencia	Deléció terjedelme
DiGeorge-szindróma	22q11	1 : 4000	3 – 5 Mb
Mikrodeléciós szindróma	1p36	1 : 5000 – 10 000	1 – 10 Mb
Prader-Willi szindróma és Angelman szindróma	15q11	1 : 10 000 – 30 000	2 – 9 Mb
Cri-du-chat szindróma	5p15	1 : 20 000 – 50 000	5 – 35 Mb
Wolfov-Hirschhornov szindróma	4p16	1 : 50 000	2,5 – 30 Mb

22q11 DIGEORGE SZINDRÓMA

A leggyakoribb mikrodeléciós szindróma, a DiGeorge-szindróma súlyos rendellenességet okoz, amely az emberi test bármely rendszerében vagy bármely részében megnyilvánulhat. A tünetek csak bizonyos esetekben kezelhetők. A rendellenességet veleszületett szívhibák (CHD), immunrendszeri rendellenességek, vesehibák és szájpadhasadék-problémák jellemzik, gyakran súlyos szellemi visszamaradottsággal kombinálva. A tünetek igen változatosak. Egyes esetekben (különösen a kevésbé kifejezett tünetekkel járó esetekben) családi öröklődés és családon belüli variabilitás feltételezhető.

Mivel a 22q11 deléció egyetlen tünete valóban a CHD-k lehetnek, a szindrómát gyakran jelzik a prenatális genetikai vizsgálatok, ha veleszületett szívrendellenességet észlelnek, vagy ha ilyen rendellenességre utal az ultrahangszűrés.

1p36-DELETIÓS SZINDRÓMA

A DiGoerge-szindrómához hasonlóan az 1p36-deléciós szindróma az egyik leggyakoribb mikrodeléciós szindróma. Rendkívül súlyos és kezelhetetlen rendellenességhez vezet, amelyet nagyon heterogén tünetek jellemeznek. Fő jellemzői közé tartozik a viselkedési zavarokkal kombinált mentális retardáció, a növekedés elmaradása és a hipotónia.

15q11 PRADER-WILLI-SZINRÓMA & ANGELMAN-SZINRÓMA

Noha klinikai tüneteik tekintetében különböznek egymástól, mindkét szindrómát a 15. kromoszóma egy és ugyanazon kritikus régiójában lévő génfunkciók hiánya vagy működési zavara okozza. Bár a legtöbb esetet a 15-ös kromoszóma egy kritikus régióját érintő deléció okozza, más eseteket deléció helyett sporadikus mutáció, metilációs rendellenességek vagy uniparentális diszómia is okozhat. Ilyen körülmények között nem várható, hogy a mikrodeléciós szűrés minden tényleges Prader-Willi- és Angelman-szindrómás esetet felderít.

A Prader-Willi-szindrómát hipotónia, gyenge szopási reflexek, korai csecsemőkorban táplálkozási nehézségek, majd 2 éves kortól hiperfágia és elhízás jellemzi. A mentális retardáció viszonylag enyhe, de a túlzott evés mellett különböző egyéb viselkedési zavarok is előfordulnak.

Az Angelman-szindróma jellemzői kevésbé kifejezettek. Általában születéskor nem nyilvánvaló, a klinikai tünetek 12 hónapos kor körül kezdenek kialakulni. Ezek közé tartozik a pszichomotoros aktivitás és a beszédfejlődés elmaradása. A beteg közepes mentális retardációját fokozatosan kifejezett viselkedési zavarok kísérik.

5p15 CRI-DU-CHAT-SZINDRÓMA

A cri-du-chat-szindróma egy régebbi, citogenetikailag meghatározott szindróma (más néven Lejeune-szindróma vagy 5p-szindróma), mivel a hagyományos citogenetika korában már optikai mikroszkóppal is kimutathatók voltak a kiterjedtebb deléciók.

A “cri-du-chat” (macskasírás) elnevezés a vezető klinikai tünetről származik, amely ezt a szindrómát a korai csecsemőkor időszakában jellemzi. A jellegzetes arcdiszmorfiával kombinálva ez a tünet megkülönbözteti ezt a szindrómát más, növekedési késéssel, pszichomotoros retardációval, mikrokefáliával és hipotóniával járó rendellenességektől. A tényleges deléció kiterjedése korrelál a beteg fogyatékosságának súlyosságával.

4p16 WOLF-HIRSCHHORN SZINDRÓMA

AWolf-Hirschhorn-szindróma (más néven 4p-szindróma) a hagyományos citogenetika által azonosított szindrómák azonos csoportjába tartozik. Klinikai tüneteinek súlyossága korrelál a deléció tényleges kiterjedésével. A cri-du-chat-szindrómához hasonlóan ez a szindróma is jellegzetes arcdiszmorfiával jár, amely mikrokefáliával, hipertelorizmussal, kiálló szemekkel és rövid philtrummal párosul. A súlyos növekedési és pszichomotoros retardációt egyéb súlyos tünetek kísérik, mint például hipotónia, epilepsziás rohamok és a belső szerveket érintő veleszületett fejlődési rendellenességek (különösen a szív és a vese rendellenességei).

.