A szédülés vagy vertigo az ön- vagy tárgymozgás téves érzékelése, valamint a statikus gravitációs orientáció kellemetlen torzulása. A vestibuláris, vizuális és szomatoszenzoros rendszerek közötti eltérés okozza. Funkcionális átfedésüknek köszönhetően a három rendszer részben képes kompenzálni egymás hiányosságait. Így a szédülés nem egy jól körülhatárolt betegség, hanem inkább egy multiszenzoros szindróma, amely akkor alakul ki, ha a stabilizáló szenzoros rendszerek bármelyikének kóros diszfunkciója fennáll (pl. központi vestibularis rendellenességek, perifériás vestibularis betegségek a vestibularis magok aszimmetrikus bemenetével). Ez a cikk áttekintést ad a centrális vestibularis vertigo szindrómák legfontosabb és leggyakoribb formáiról, beleértve a basilaris/vestibularis migréneket, amelyeket szemmotoros, poszturális és perceptuális tünetek jellemeznek. Egy egyszerű klinikai osztályozás szerint a vestibulo-okuláris reflex három fő hatássíkja szerint különíthetők el: yaw, roll és pitch. A tónusos egyensúlyzavar a yaw-ban horizontális nisztagmussal, a szemek lateropulziójával, past-pointinggal, a test forgásával és oldalirányú esésével, valamint az észlelt egyenes irányú oldalirányú eltéréssel jellemezhető. A gördülés tónusos kiegyensúlyozatlanságát torziós nystagmus, ferde eltérés, szemtorzió, a fej, a test és az érzékelt függőleges dőlése határozza meg. Végül a dőlés tónusos kiegyensúlyozatlansága a felfelé vagy lefelé irányuló nystagmus bizonyos formáival, az elülső-hátsó dőlésekkel és bukásokkal, valamint az észlelt egyenes előre függőleges eltérésével jellemezhető. Az így meghatározott szindrómák szintjük és oldaluk tekintetében pontos topográfiai diagnózist tesznek lehetővé.