A dalszerző, akinek vágyakozó, kutató szelleméhez erőteljes, szárnyaló hangja párosul, Brandi Carlile már 2005-ben feltűnt azonos című debütáló albumával, ám amikor 2018-as By the Way, I Forgive You című albumáért hat Grammy-jelölést kapott, a mainstream elismerés olyan hirtelen jött, mintha egyik napról a másikra érkezett volna. A két album között Carlile-nek volt része a sikerekben – a kísérteties, kavargó “The Story” arany minősítést szerzett neki az azonos című albumért -, de folyamatosan és megbízhatóan dolgozott, kultikus közönséget és iparági kapcsolatokat épített ki, amelyek mind a By the Way, I Forgive You-val tetőztek, amely végül a Grammy-jelölések felét hazavitte. A megnövekedett ismertségét Carlile kihasználta azzal, hogy Amanda Shiresszel, Maren Morrisszal és Natalie Hembyvel összeállt a country szupergroupba, a Highwomenbe, amelynek 2019-es debütálása segített aláhúzni Carlile sztárságát és művészi mélységét.
Brandi Carlile a washingtoni Ravensdale kisvárosában született, egy elszigetelt közösségben, Seattle-től 50 mérföldre. Mivel kevés szomszéd vagy barát volt a közelben, úgy nőtt fel, hogy megtanulta, hogyan gondoskodjon saját szórakozásáról, ami magában foglalta a közeli erdőkben tett túrákat és autodidakta módon vett énekórákat. Carlile a szülei által imádott klasszikus country zenéhez, különösen Patsy Cline-hoz kötődött, és nyolcéves korában debütált a színpadon, miután édesanyja elvitte egy helyi country rádióműsorba. 17 évesen Carlile gitárt ragadott, miután Elton John ’70-es évekbeli klasszikus albumai révén kedvet kapott a rock & rollhoz, és elkezdett a seattle-i bárszcénában játszani, ahol csak tudott (többek között egy Elvis Presley tribute act háttérénekese volt).
Miközben klubokban játszott, Carlile találkozott a Fighting Machinists nevű zenekarral, amelyben az ikertestvérek, Tim és Phil Hanseroth játszottak. Lenyűgözte a hangszeres tudásuk és a telitalálat harmóniák, azonnal a zenekar rajongója lett, és amikor a csapat feloszlott, rábeszélte a Hanseroth ikreket, hogy alapítsanak vele egy új együttest. Bár kezdetben agresszív rock & roll zenekarként indultak, Carlile érzelmileg erőteljes dalszerzése és akusztikus gitárjátéka hamarosan hangzásuk meghatározó elemévé vált, és rendszeresen turnézni kezdtek, kisebb helyszínek főcímzenekaraként és Dave Matthews, Shawn Colvin és India.Arie előzenekaraként.
2000-ben Carlile rögzítette az elsőt több saját kiadású lemezük közül, amelyek a koncerteken élénken fogytak. 2005-re elég hírverést szerzett ahhoz, hogy szerződést kössön a Columbia Records-szal, amely még ugyanabban az évben kiadta önnön debütáló albumát. Az album lelkes kritikákat kapott, és Carlile-t a Rolling Stone 2005-ben a “Figyelemre méltó művészek” közé választotta. 2006-ban Carlile és zenekara elkezdett dolgozni második Columbia albumán, a The Story-n, amelynek producere T-Bone Burnett volt. A lemez 2007 tavaszán jelent meg, meleg kritikákat kapott, és a címadó dal több reklámban való szerepeltetése (leginkább a General Motors reklámjában, amelyet a 2008-as pekingi olimpiai játékok alatt adtak le) hozzájárult az eladások fellendítéséhez. A Give Up the Ghost 2009 végén következett, és bejutott a Top 40-be, egy másik nagy kaliberű stúdiómunkás, Rick Rubin produceri munkájával, valamint egy duettel gyermekkori példaképével, Elton Johnnal.
Carlile 2010-et egy Valentin-napi témájú EP-vel, az XOBC-vel harangozta be. A turnézást is folytatta, azon a nyáron az éves Bonnaroo fesztiválon is megállt, és novemberben két koncert erejéig együttműködött a Seattle-i Szimfonikus Zenekarral. A szimfonikus koncerteket felvették és a következő évben megjelentették Live at Benaroya Hall címmel. 2012-ben Carlile visszatért a Bear Creek című albummal, amelynek producere a Grammy-díjas keverő/producer/hangmérnök Trina Shoemaker volt. A Bear Creek a címét a washingtoni stúdióról kapta, ahol az albumot rögzítették, és a “That Wasn’t Me” című kislemezt tartalmazta. Carlile visszatért a Bear Creek stúdióba, hogy összeállítsa a folytatást, a The Firewatcher’s Daughter-t. A laza és élő hangulatot választva az albumot szinte egyetlen dal demózása vagy overdubolása nélkül vették fel. A lemez 2015 márciusának első hetében jelent meg, és Carlile-nek ez hozta meg első Grammy-jelölését, a legjobb Americana album kategóriában.
2017-ben úgy emlékezett meg a The Story tizedik évfordulójáról, hogy összeállított egy sztárokkal teletűzdelt jótékonysági albumot a War Child nonprofit szervezet számára, Cover Stories címmel: Brandi Carlile Celebrates 10 Years of the Story. Az albumot a Hiding My Heart című Adele-cover ihlette, és többek között Dolly Parton, Pearl Jam, Kris Kristofferson, Jim James és az Avett Brothers is közreműködött rajta. Carlile 2018 februárjában tért vissza hatodik stúdióalbumával, a Dave Cobb és Shooter Jennings koprodukciójában készült By the Way I Forgive You-val; az LP Carlile eddigi legmagasabb listás kiadványa lett. 2018 októberében Sam Smith angol énekes/dalszerzővel állt össze az albumot záró “Party of One” című dal buja zenekari verziójához, két hónappal később pedig hat Grammy-jelölést kapott, köztük a legnagyobb kategóriák közül hármat: Az év albuma, az év lemeze és az év dala. Carlile három trófeát is hazavihetett, amikor a By the Way I Forgive You a Legjobb Americana Album, míg a “The Joke” a Legjobb amerikai roots dal és a Legjobb amerikai roots előadás díját kapta.
2019 elején Carlile szerepelt Maren Morris countryénekesnő második, Girl című albumán, amely a Billboard 200-as lista első öt helyéig jutott. Az énekesnő 87. születésnapját ünneplő Loretta Lynn tribute-koncerten való fellépést követően, még áprilisban Carlile, Morris, Amanda Shires és Natalie Henby Highwomen néven debütáltak a Newport Folk Fesztiválon júliusban. A kvartett névadó debütáló albuma 2019 szeptemberében jelent meg az Elektra kiadónál, és az amerikai top tízbe került, miközben a country listát is vezette. Ugyanezen év októberében Carlile Joni Mitchell Blue című albumát adta elő a Los Angeles-i Walt Disney Concert Hallban.