Tudományos besorolás
Közönséges név orangután, orang-után Királyság Animalia Phylum Chordata Osztály Chordata Emlősök Rend Főemlősök Család Pongidae Nemzetség Fajok Pongo (gorilla/orangután) pygmaeus (kicsi, törpe)
Fast Facts
Leírás Az orangután két fajának egyike: Borneói (Pongo pygmaeus) kerek arcú, sötétvörös szőrzettel; szumátrai (Pongo abelii), amelynek hosszú, keskeny arca van, halványabb, hosszabb szőrzettel.
Hím: Mindkét faj kifejlett hímjeinek nagy pofazacskói vannak. Méret Hím: 0,97 m (3,2 láb)
Nőstény: 0,78 m (2,6 láb) Súly Hím: 90 kg (198 font)
Nőstény: 50 kg (110 font).) Táplálék 60% gyümölcs és egyéb növényi anyagok, beleértve leveleket, kéreg, virágok és diófélék, esetenként rovarok és kisemlősök Inkubáció 260-270 nap Ivarérettség 7-10 év Élettartam Legfeljebb 50 év Terjedési terület Borneó Élőhely Elsődleges alföldi mocsarak és elsődleges esőerdők Populáció Globális: Ismeretlen Állapot IUCN: Nem szerepel a jegyzékben
CITES: Függelék I
USFWS:
Fun Facts
- A többi majomtól eltérően az orángutánok természetüknél fogva magányosak; ez összefügghet azzal, hogy nagy mennyiségű gyümölcsre van szükségük, amelyet az erdőben szétszórva találnak.
- Az orángutánok, bár rövid távolságokat képesek egyenesen járni, leginkább brachiating (egyik ágról a másikra lendülve a karjaiknál fogva) segítségével közlekednek a fák között, az erdő lombkoronájában jól bejáratott folyosókat használva.
- Az orangutánok úgy védekeznek az eső és a nap ellen, hogy leveles ágakat tartanak a fejük fölé, és amikor éjszakai fészket építenek a fák között, néha egy leveles tetőt is hozzáépítenek.
- A hímeknek nagy torokzsákjuk van, amely segíti őket a “hosszú hangok” kiadásában. Ez akár 1 km-t (,62 mérföldet) is átjár a sűrű növényzeten, ami segít a hímeknek a territóriumok kijelölésében. Az általuk kibocsátott “nyikorgó-csókoló” hang a bosszúság jele.
- A borneói orángutánok fejlődése a leghosszabb az emlősök közül, ezért nagyon lassan szaporodnak.
- Az orángutánok nem tudnak úszni. Esőben levélfészket építenek, hogy szárazon maradjanak.A majmok és a majmok közötti különbségeket könnyű észrevenni, ha tudjuk, mire kell figyelni. A majmoknak nincs farkuk, és általában nagyobbak, mint a legtöbb főemlős. A testtartásuk is felegyenesedettebb. A majmok inkább a látásra, mint a szaglásra támaszkodnak, és inkább rövid, széles orruk van, mint ormányuk, mint az óvilági majmoknak. A majmoknak a testméretükhöz képest nagyobb az agyuk, mint más főemlősöknek.
Ökológia és természetvédelem
Az orángutánok elsősorban gyümölcs- és növényevők, de a hulladékok megemésztése és eltávolítása során alapvető szerepet játszanak magszóróként az indonéziai erdőkben. Kiválasztják a zöld leveleket és hajtásokat, és ezzel metszőként segítik a növények regenerálódását. A borneói erdők kis táplálékfoltjai, amelyek nem képesek egynél több orangután eltartására, magányos vagy félmagányos életmódra kényszerítik őket, és korlátozzák társas kapcsolataikat.
Az emberi populáció ellenőrizetlen növekedése Délkelet-Ázsiában csökkentette az orangutánok elterjedési területét és számát. Élőhelyük nagy részét mezőgazdasági vagy fakitermelési célokra vágják ki. A fakivágás során szén kerül a felszínre, ami tűzveszélyessé teszi a területet. Az orángutánbébik befogása és eladása szintén világméretű probléma. Ez a gyakorlat annak ellenére folytatódik, hogy számos kormányzati és nem kormányzati szervezetet hoztak létre a veszélyeztetett vadon élő állatok kizsákmányolásának megszüntetésére.
Az orangután természetes élőhelyei, elsősorban Borneó és Szumátra trópusi erdei, az utóbbi években jelentősen csökkentek. A széles körű élőhelypusztítás és vadászat következtében a borneói orangután veszélyeztetett fajjá vált.
A Busch Gardens egy olyan természetvédelmi projektet támogat, amely a malajziai többcélú erdőállományok populációjának állapotára és élőhelyeire összpontosít. A tanulmány célja, hogy az orángután hosszú távú védelmének megtervezéséhez szükséges adatokat gyűjtsön. A kutatást a malajziai Sabahban, Alsó-Kinabatangan egy távoli régiójában végzik, ahol az érintetlen és a kizsákmányolt erdők foltjaiban nagy koncentrációban élnek orangutánok és más ritka fajok.
Az orangutánok és környezetük kapcsolatának megismerése az első lépés ahhoz, hogy szilárd védelmi stratégiákat dolgozzunk ki e faj számára egy egyre inkább veszélyeztetett környezetben.
Bibliográfia
Bond, Melanie. 2000. Nemzeti Állatkertek személyzeti bizottsága. Majomkonferencia. Chicago, IL. May, 2000.
Galdikas, Birute M. F. Reflections of Eden. Kanada: Little, Brown & Company, 1995.
Goodall, J., Fossey, D., Galdiras, B., and S. Montgomery. 1991. Walking with the Great Apes. Houghton Mifflin. Boston, MS.
Napier, J.R. és P.H. The Natural History of the Primates. Cambridge: MIT Press, 1985.
Nowak, Ronald M. (szerk.). Walkers Mammals of the World (A világ emlősei). Vol. I. Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1991.
Parker, S. (szerk.). Grizmeks Encyclopedia of Mammals. Vol. II. New York: McGraw-Hill Publishing Co.,1990.
Preston-Mafham, Ken és Rod. Primates of the World. London: Blandford Publishing, 1992.
Rowe, Noel. The Pictorial Guide to the Living Primates. East Hampton, New York: Pogonias Press, 1996.
Tuttle, Russell H. Apes of the World: Társas viselkedésük, kommunikációjuk, mentalitásuk és ökológiájuk. New Jersey: Noyes Publications, 1986.
Orangutan Foundation International. www.ns.net/orangutan/. 2001. január 25.