- Korai filmekSzerkesztés
- Howard Hawks és másokSzerkesztés
- FrankensteinSzerkesztés
- Horror sztárSzerkesztés
- Nem horrorfilmes időszakSzerkesztés
- Frankenstein fia és a horror újjáéledéseSzerkesztés
- 1940-es és 1950-es évekSzerkesztés
- Arsenic and Old LaceSzerkesztés
- Val Lewton producer és más filmekSzerkesztés
- A háború utánSzerkesztés
- American International Pictures (AIP)Edit
- The GrinchSzerkesztés
- CélpontokSzerkesztés
- Utolsó filmekSzerkesztés
Korai filmekSzerkesztés
Amint Karloff Hollywoodba érkezett, több tucat némafilmet készített, de ez a munka szórványos volt, és gyakran kellett fizikai munkát vállalnia, például árkot ásni vagy építési vakolatot szállítani, hogy megéljen.
Első vászonszerepe egy sorozatfilmben, A villámvadászban (1919) volt Pearl White-tal. Egy másik sorozatban, Az álarcos lovasban (1919) is szerepelt, ez volt az első olyan szereplése, amely fennmaradt.
Karloffot láthattuk még az Őfelsége, az amerikai (1919) című filmben Douglas Fairbanksszel, A herceg és Betty (1919), A halálos nem (1920) és a Marge O’Doone bátorsága (1920) című filmekben. A The Last of the Mohicans (1920) című filmben indiánt játszott, és korai filmjeiben gyakran kapott arab vagy indián szerepet.
Karloff első nagyobb szerepét a The Hope Diamond Mystery (1920) című filmsorozatban kapta. Indián volt a Klerikálisok nélkül (1921), arab a Megcsalt szívek (1921) és gazember A barlangászlány (1921) című filmben. Maharadzsa volt A Downing Street-i emberben (1922), nábob A hitetlenben (1922), és szerepelt az Oltárlépcső (1922), Omar, a sátorkészítő (1922) (imámként), A nő hódít (1922), Az amerikai úriember (1923), A fogoly (1923) és a Síkvidéki lovasok (1923) című sorozatban.
Karloff készített egy westernt, a The Hellion (1923) és egy drámát, a Dynamite Dan-t (1924). Láthattuk a Párizsi éjszakák (1925), a Tiltott rakomány (1925), A préri felesége (1925) és A vadon veszélyei (1925) című sorozatokban.
Karloff a Maurice Tourneur által rendezett Never the Twain Shall Meet (1925) című filmben ismét kisszereplővé vált, de jó mellékszerepet kapott a Lady Robinhoodban (1925).
Karloff szerepelt még a következő filmekben: A nagyobb dicsőség (1926), Őméltósága, a kormányzó (1926), A harangok (1926) (mint hipnotizőr), A nikkelhoppoló (1926), Az aranyháló (1926), A tengeri sas (1926), Lángok (1926), Régi vaskalaposok (1926), Lángoló düh (1926), Valencia (1926), A férfi a nyeregben (1926), Tarzan és az arany oroszlán (1927) (mint afrikai), Hadd essen az eső (1927), A tolakodó idegen (1927), A hobokeni hercegnő (1927), A fantomharcos (1927), Puha párnák (1927).
Karloff szerepet kapott a Two Arabian Knights (1927), The Love Mart (1927), The Vanishing Rider (1928) (sorozat), Burning the Wind (1928), Vultures of the Sea (1928) és The Little Wild Girl (1928) című filmekben.
Szerepelt Az ördög lelkésze (1929), A végzetes figyelmeztetés (1929) Richard Thorpe rendezésében, Az északi fantom (1929), Két nővér (1929), Anne a világ ellen (1929), A függöny mögött (1929) és A kongói király (1929) című sorozatban, amelyet Thorpe rendezett.
Karloffnak volt egy kredit nélküli kis szerepe a Lionel Barrymore által rendezett The Unholy Night (1930) című filmben, és nagyobb szerepeket kapott a The Bad One (1930),The Sea Bat (1930) (rendezte Barrymore), és a Thorpe által rendezett The Utah Kid (1930) című sorozatban.
Howard Hawks és másokSzerkesztés
A Karloff számára elismerést hozó film a Howard Hawks által rendezett börtöndráma, a The Criminal Code (1931) volt, amelyben egy színpadon játszott drámai szerepét játszotta újra. Ugyanebben az időszakban Karloffnak volt egy kisebb szerepe, mint maffiafőnök Hawks Sebhelyesarcú című gengszterfilmjében, de a filmet csak 1932-ben mutatták be a nehéz cenzúra miatt.
Egy másik sorozatban, a King of the Wildban (1931) Thorpe-nak játszott, majd mellékszerepeket kapott a Cracked Nutsban (1931), a Young Donovan’s Kidben (1931), az Okos pénzben (1931), a The Public Defenderben (1931), az I Like Your Nerve-ben (1931) és a Graftban (1931).
Egy másik jelentős szerepben 1931 őszén Karloff kulcsszerepet játszott egy etikátlan újságíróként a Five Star Final című, bulvárújságírásról szóló filmben, amelyet a legjobb film Oscar-díjára jelöltek.
Még a Sárga jegy (1931), Az őrült zseni (1931), A bűnös nemzedék (1931) és a Ma este vagy soha (1931) című filmekben is látható volt.
FrankensteinSzerkesztés
Karloff nyolcvan filmben játszott, mielőtt James Whale megtalálta és szerepet kapott a Frankensteinben (1931). Karloff szerepe Frankenstein szörnyeként fizikailag megterhelő volt – terjedelmes jelmezre volt szükség, négy hüvelykes platformcsizmával -, de a jelmez és a kiterjedt smink maradandó képet eredményezett. Karloff számára a jelmez önmagában is munkát jelentett, a cipők egyenként 11 fontot (5,0 kg) nyomtak. A Universal stúdió gyorsan szerzői jogot szerzett a Frankenstein-szörny sminktervére, amelyet Jack P. Pierce készített.
Egy kis időbe telt, amíg Karloff sztársága megalapozódott a közönség körében – kisebb szerepeket kapott a Behind the Mask (1932), a Business and Pleasure (1932) és a The Miracle Man (1932) című filmekben.
Amint a Frankenstein és a Sebhelyesarcú bevételei özönlöttek, az Universal Karloffnak harmadik szerepet adott az Éjszakai világ (1932) című filmben, Lew Ayres, Mae Clarke és George Raft mellett.
Horror sztárSzerkesztés
Karloff újra összeállt Whale-lel a Universalnál a The Old Dark House (1932) című horrorfilmben, amely a Benighted című regény alapján készült J.B. Priestley filmjében, amelyben végre ő élvezte a főszerepet Melvyn Douglas, Charles Laughton, Raymond Massey és Gloria Stuart előtt. Kölcsönadták az MGM-nek, hogy eljátssza a címszerepet a Fu Manchu álarca (The Mask of Fu Manchu, szintén 1932) című filmben, ahol szintén elsőszámú szerepet kapott.
Visszatérve az Universalhoz, megkapta Imhotep szerepét, aki A múmia (The Mummy, 1932) című filmben támad fel. A film ugyanolyan sikeres volt a kasszáknál, mint a másik két film, és Karloff immár a horrorfilmek sztárjaként volt ismert.
Karloff visszatért Angliába, hogy a The Ghoul (1933) főszereplője legyen, majd John Fordnak készített egy nem horrorfilmet, Az elveszett őrjáratot (1934), ahol alakítását nagyra értékelték.
Karloff harmadikként szerepelt a Twentieth Century Pictures történelmi filmjében, a The House of Rothschildban (1934) George Arliss-szal, amely nagy népszerűségnek örvendett.
A horror azonban mostanra Karloff elsődleges műfajává vált, és a Universal horrorfilmjeiben egy sor dicséretes alakítást nyújtott, köztük többet Lugosi Bélával, Lon Chaney legfőbb riválisával, mint a horrorfilmek vezető sztárjának örökösével. Bár a Karloff és Lugosi között hosszú időn át tartó kreatív együttműködés soha nem vezetett szoros barátsághoz, a színészek legelismertebb és legmaradandóbb produkciói közé tartozott, kezdve A fekete macskával (1934) és folytatva a Gab ajándékával (1934), amelyben mindketten szerepeltek. Karloff újra eljátszotta Frankenstein szörnyének szerepét a Frankenstein menyasszonyában (1935) James Whale számára. Ezután újra összeállt Lugosival A holló (1935) című filmben.
A Columbia számára Karloff elkészítette A fekete szobát (1935), majd visszatért az Universalhoz A láthatatlan sugár (1936) című filmhez Lugosival, ami inkább egy sci-fi film volt. Karloff ezután szerepet kapott a Warner Bros. egyik horrorfilmjében, a The Walking Deadben (1936).
Nem horrorfilmes időszakSzerkesztés
Mivel a Motion Picture Production Code (ismert nevén a Hays Code) 1934-ben kezdett komolyan érvényre jutni, a horrorfilmek az 1930-as évek második felében visszaestek. Karloff más műfajokban dolgozott, Nagy-Britanniában két filmet készített, a Juggernaut (1936) és A férfi, aki meggondolta magát (1936).
Tért vissza Hollywoodba, hogy mellékszerepet játsszon a Charlie Chan az operában (1936), majd egy sci-fi filmben, az Éjszakai kulcsban (1937).
A Warnersnél két filmet készített John Farrow-val, egy kínai hadurat játszott a West of Shanghai-ban (1937) és egy gyilkossági gyanúsítottat a The Invisible Menace-ben (1938).
Karloff a Monogramhoz ment, ahol egy kínai detektív címszerepét játszotta a Mr. Wong, Detective-ben (1938), amelyből sorozat készült. Karloff alakítása példa arra, hogy Hollywood hogyan használta a sárga arcot és hogyan ábrázolta a kelet-ázsiaiakat a 20. század első felében. Volt még egy hősies szerepe az Ördögszigetben (1939).
Frankenstein fia és a horror újjáéledéseSzerkesztés
A Universal úgy találta, hogy a Drakula és a Frankenstein újrakiadása sikereket hozott a kasszáknál, és a Frankenstein fiával (1939) kezdve ismét horrorfilmeket kezdett gyártani. Karloff megismételte szerepét, Lugosi társszereplésével Ygor és Basil Rathbone Frankenstein szerepében.
A The Mystery of Mr. Wong (1939) és a Mr. Wong in Chinatown (1939) után háromfilmes szerződést kötött a Columbiával, kezdve A férfi, akit nem tudtak felakasztani (1939) című filmmel. Karloff visszatért a Universalhoz, hogy Rathbone-nal elkészítse a Tower of London (1939) című filmet, amelyben III. Richárd király gyilkos csatlósát alakította.
Karloff a Monogramnál elkészítette a negyedik Mr Wong-filmet A végzetes óra (1940). A Warnersnél a British Intelligence (1940) című filmben szerepelt, majd a Universalhoz ment, hogy Lugosi oldalán megcsinálja a Black Friday-t (1940).
Karloff második és harmadik filmje a Columbiánál a The Man with Nine Lives (1940) és a Before I Hang (1940) volt. Közben elkészítette az ötödik és egyben utolsó Mr Wong-filmet, a Halálra ítélve (1940) címűt.
Karloff 1940-ben Frankenstein szörnyeként jelent meg egy híres baseball-meccsen, ahol egy gag hazafutást ütött, és az elkapó Buster Keaton akrobatikus ájulásba esett, amikor a szörny beletaposott a hazai pályára.
Karloff a Monogramnál hat filmes szerződést fejezett be A majommal (1940). Az RKO-nál Lugosival együtt szerepelt egy vígjátékban, a You’ll Find Out (1941) címűben, majd a Columbiához ment Az ördög parancsol (1941) és a The Boogie Man Will Get You (1941) című filmekért.
1940-es és 1950-es évekSzerkesztés
Arsenic and Old LaceSzerkesztés
Lelkes színészként 1941-ben visszatért a Broadway színpadára az Arsenic and Old Lace eredeti produkciójában, amelyben egy gyilkos gengsztert alakított, aki dühös, hogy gyakran összetévesztik Karloffal. Frank Capra Raymond Massey-re osztotta a szerepet az 1944-es filmben, amelyet 1941-ben forgattak, miközben Karloff még a Broadwayn szerepelt a szerepben. A darab producerei feltételesen engedélyezték a film elkészítését: a produkció befejezéséig nem kerülhetett volna a mozikba. (Karloff a televízióban a The Best of Broadway (1955) című antológiasorozatban, valamint Tony Randall-lal és Tom Bosley-val a Hallmark Hall of Fame 1962-es produkciójában újra eljátszotta szerepét. A Screen Guild Theatre által 1946-ban készített rádióadaptációban is szerepelt.)
1944-ben gerincműtéten esett át, hogy enyhítse krónikus ízületi betegségét.
Val Lewton producer és más filmekSzerkesztés
Karloff a The Climax (1944) című filmben tért vissza a filmszerepekhez, amely sikertelen kísérlet volt Az operaház fantomja (1943) sikerének megismétlésére. Kedveltebb volt a Frankenstein háza (1944), ahol Karloff játszotta a gonosztevő Dr. Niemannt, a szörnyet pedig Glenn Strange alakította.
Karloff három filmet készített Val Lewton producer számára az RKO-nál: A testrabló (1945), az utolsó közös munkája Lugosival, A halottak szigete (1945) és a Bedlam (1946).
A Los Angeles Times Louis Bergnek adott 1946-os interjújában Karloff beszélt az RKO-val kötött megállapodásáról, a Lewtonnal való munkáról és az Universalból való távozásának okairól. Karloff azért hagyta el az Universal-t, mert úgy gondolta, hogy a Frankenstein-franchise kifutott; a sorozat Frankenstein fia utáni részei B-filmek voltak. Berg azt írta, hogy az utolsó rész, amelyben Karloff szerepelt – A Frankenstein háza – szerinte egy “”szörnyek kagylója” volt, amelyben minden benne volt: Frankenstein, Drakula, egy púpos és egy “emberszörny”, amely üvöltött az éjszakában. Ez már túl sok volt. Karloff nevetségesnek találta és meg is mondta.” Berg kifejtette, hogy a színész “nagy szeretettel és tisztelettel” viseltetett Lewton iránt, aki “az az ember volt, aki megmentette őt az élőhaláltól, és úgymond helyreállította a lelkét.”
A háború utánSzerkesztés
A horrorfilmek népszerűsége a háború után visszaesett, és Karloff más műfajokban találta magát.
A Danny Kaye vígjátékában, A Walter Mitty titkos élete (1947) című filmben Karloff rövid, de főszerepet kapott Dr. Hugo Hollingshead pszichiáter szerepében. Norman Z. McLeod rendező forgatott egy jelenetet, amelyben Karloff a Frankenstein-szörny sminkjében látható, de a kész filmből törölték.
Karloff szerepelt a Lured (1947) című film noirban és indiánként a Unconquered (1947) című filmben. Mellékszerepeket kapott a Dick Tracy Meets Gruesome (1947), a Tap Roots (1948) és az Abbott és Costello Meet the Killer, Boris Karloff című filmekben.
Ebben az időszakban Karloff gyakori vendég volt a rádióműsorokban, akár Arch Oboler chicagói Lights Out produkcióiban szerepelt (köztük a Macskafeleség című epizódban), akár Fred Allennel vagy Jack Bennyvel parodizálta horror-imázsát. 1949-ben ő volt a házigazdája és sztárja a Starring Boris Karloff című rádió- és televíziós antológiasorozatnak az ABC műsorszóró hálózat számára.
A Pán Péter Pán Péter 1950-es színpadi musical-adaptációjában, amelyben Jean Arthur is szerepelt, a gonosz Hook kapitány szerepében tűnt fel.
Karloff visszatért a horrorfilmekhez a The Strange Door (1951) és a The Black Castle (1952) című filmekkel.
Toni-díjra jelölték Julie Harrisszel szemben a Jean Anouilh francia drámaíró által írt, Jeanne d’Arcról szóló The Lark című filmben nyújtott alakításáért, amelyet a Hallmark Hall of Fame újrajátszott.
Az 1950-es években feltűnt a brit televízióban a Colonel March of Scotland Yard című sorozatban, amelyben John Dickson Carr kitalált nyomozóját, March ezredest alakította, aki arról volt híres, hogy látszólag lehetetlen bűnügyeket oldott meg. Christopher Lee Karloff mellett szerepelt az 1955-ben sugárzott “Éjjel minden macska szürke” című epizódban. Nem sokkal később Karloff Lee-vel együtt szerepelt A vér folyosói (1958) című filmben.
Karloff szerepelt az Abbott és Costello találkozik Dr. Jekyllel és Mr. Hyde-dal (1952) című filmben, majd Olaszországban járt A szigeti szörny (1954) és Indiában a Sabaka (1954) című filmben.
Karloff H. V. Kaltenbornnal együtt rendszeres szereplője volt az NBC Ki mondta ezt? című vetélkedőjének, amelyet 1948 és 1955 között sugároztak. Később az NBC The Gisele MacKenzie Show című műsorának vendégeként Karloff a “Those Were the Good Old Days” című számot énekelte a Damn Yankeesből, míg Gisele MacKenzie a “Give Me the Simple Life” című szólót adta elő. A The Red Skelton Show-ban Karloff vendégszerepelt Vincent Price színésszel együtt a Frankenstein paródiában, amelyben Red Skelton volt “Klem Kadiddle Monster”. Házigazdája és gyakori sztárja volt a The Veil (1958) című antológiasorozatnak, amelyet a gyártó stúdió pénzügyi problémái miatt soha nem sugároztak; a teljes sorozatot az 1990-es években fedezték fel újra.
Karloff az 1950-es évek végén készített néhány horrorfilmet: Voodoo Island (1957), The Haunted Strangler (1958), Frankenstein 1970 (1958) (mint a báró) és Corridors of Blood (1958). Az “őrült tudós” szerepében a Frankenstein 1970-ben Victor von Frankenstein II báróként, az eredeti alkotó unokájaként. A fináléban kiderül, hogy a nyomorék báró a saját arcát adta a szörnynek. Karloff utoljára 1962-ben vette fel a szörny sminkjét a Route 66 című tévésorozat halloweeni epizódjához, amelyben Peter Lorre és Lon Chaney, Jr. is szerepelt.
Ebben az időszakban számos tévésorozat házigazdája és szereplője volt, köztük a Thriller és az Out of This World.
Play media
American International Pictures (AIP)Edit
Karloff szerepelt a Mario Bava által rendezett Fekete szombatban (1963). Roger Corman és az American International Pictures (AIP) számára elkészítette a The Raven (1963) című filmet. Corman a The Terror (1963) című filmben használta Karloffot, aki egy bárót alakított, aki meggyilkolta a feleségét. Szerepelt az AIP Bikini Beach (1964) című filmjében, majd nagyobb szerepet kapott a Jacques Tourneur által rendezett The Comedy of Terrors (1964) és a Die, Monster, Die! (1965). Suzan Farmer brit színésznő, aki a lányát játszotta a filmben, később úgy emlékezett, hogy Karloff távolságtartó volt a forgatás alatt “és nem volt az a bájos személyiség, akinek az emberek látták.”
1966-ban Karloff Robert Vaughn és Stefanie Powers oldalán is szerepelt a The Girl from U.N.C.L.E. című kémsorozatban, a “The Mother Muffin Affair” című epizódban Karloff a címszereplő bőrébe bújva lépett fel.
Ugyanebben az évben egy indián maharadzsát alakított a The Wild Wild West című kalandsorozat “The Night of the Golden Cobra” című részében.
1967-ben az I Spy “Mainly on the Plains” című szeszélyes epizódjában egy különc spanyol professzort játszott, aki Don Quijote-nak hiszi magát.
Karloff utolsó filmje az AIP számára a The Ghost in the Invisible Bikini (1967) volt.
The GrinchSzerkesztés
A hatvanas évek közepén az Egyesült Államokban karrierje késői fellendülését élvezi, amikor ő narrálja a televízió számára készült animációs filmet dr. Seuss: Hogyan lopta el a Grincs a karácsonyt című művét, és ő adta a Grincs hangját is, bár a “You’re a Mean One, Mr. Grinch” című dalt az amerikai szinkronszínész, Thurl Ravenscroft énekelte. A filmet először 1966-ban sugározta a CBS televízió. Karloff később Grammy-díjat kapott a “Legjobb gyermekfelvétel” kategóriában, miután a felvétel kereskedelmi forgalomba került. Mivel Ravenscroft (aki soha nem találkozott Karloffal a sorozaton való munkájuk során) nem kapott kreditet a How the Grinch Stole Christmas! című filmben való közreműködéséért, a dal előadását gyakran tévesen Karloffnak tulajdonították.
Az Őrült szörnyek bulijában szerepelt? (1967) és szerepelt Michael Reeves brit rendező második nagyjátékfilmjében, a The Sorcerers-ben (1966).
CélpontokSzerkesztés
Karloff szerepelt a Peter Bogdanovich által rendezett Targets (1968) című filmben, amelyben két különálló történet fut össze. Az egyikben egy zavart fiatalember megöli a családját, majd gyilkolászni kezd. A másikban egy híres horrorfilm-színész fontolgatja, majd megerősíti visszavonulását, és beleegyezik egy utolsó szereplésbe egy autósmoziban. Karloff a visszavonult horrorfilm-színészt, Byron Orlokot alakította, aki önmaga vékonyan álcázott változata; Orlok életének végét jelentő válsággal nézett szembe, amelyet az autósmoziban a fegyveressel való összecsapással oldott meg.
Utolsó filmekSzerkesztés
Ez idő tájt játszotta Marsh professzor okkultista szakértőt a The Crimson Cult (A bíborszín oltár átka, szintén 1968) című brit produkcióban, amely az utolsó Karloff-film volt, amelyet még életében bemutattak.
Karrierjét négy alacsony költségvetésű mexikói horrorfilmben való szerepléssel fejezte be: A kígyóemberek szigete, A hihetetlen invázió, Félelemkamra és A gonosz háza. Ez egy csomagban készült Luis Enrique Vergara mexikói producerrel. Karloff jeleneteit Jack Hill rendezte, és 1968 tavaszán egymás után forgatták le Los Angelesben. A filmeket ezután Mexikóban fejezték be. Mind a négyet posztumusz adták ki, az utolsó, A hihetetlen invázió csak 1971-ben, két évvel Karloff halála után került a mozikba. Az 1967-ben Spanyolországban forgatott Viveca Lindfors főszereplésével készült Cauldron of Blood szintén Karloff halála után került a mozikba.
Az utolsó filmjei forgatása közben Karloff tüdőtágulásban szenvedett. Egyik tüdejének már csak a fele működött, és a felvételek között oxigénre volt szüksége.