A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint:
1862 bocsánatos bűnt követ el az ember, ha egy kevésbé súlyos dologban nem tartja be az erkölcsi törvény által előírt normát, vagy ha súlyos dologban, de teljes tudatosság nélkül vagy teljes beleegyezés nélkül nem engedelmeskedik az erkölcsi törvénynek.
A “bocsánatos” szó meghatározása: “megbocsátható”. Egy cselekedet, ha nem arra irányul, ami jó, bűnösnek minősül – akár bocsánatos, akár halálos. Ha egy ilyen cselekedet bocsánatosan bűnös, akkor olyan tárgyat von maga után, amelyet nem tekintünk “súlyosnak”. Az ilyen cselekmény, még ha teljes tudatossággal és teljes beleegyezéssel követik is el, bocsánatos marad, mindaddig, amíg a cselekmény tárgya nem súlyos. Ha azonban egy adott cselekmény tárgya “súlyos”, akkor a cselekmény elkövetése halálos bűn lehet. A szándékos tudatlanság és a “szív keménysége” növeli “a bűn önkéntes jellegét”. Így Aquinói Szent Tamás a Summa Theologica című művében a bocsánatos és halálos bűn közötti különbségtételt tárgyalva jelezte, hogy a bocsánatos bűn ugyanúgy különbözik a halálos bűntől, mint ahogyan valami tökéletlen különbözik valami tökéletestől.
Az alábbi három kérdéssel juthatunk el például ahhoz, hogy milyen bűnt követtek el:
- A tett súlyos tárgyú volt-e?
- A cselekményt a cselekményben elkövetett vétek teljes tudatában követték el?
- A cselekményt az akarat teljes beleegyezésével követték el?
Ha mindhárom kérdésre igenlő választ kapunk, akkor a halálos bűn kritériumai teljesültek. Ha a három kérdés közül bármelyikre nemleges választ adunk, akkor csak a bocsánatos bűn feltételei teljesülnek. Abban az esetben, ha e három kérdés bármelyikével kapcsolatban kétség merül fel, azt kell feltételezni, hogy a halálos bűn kritériumai nem teljesültek.
Minden egyes bocsánatos bűn, amelyet valaki elkövet, növeli a bűnbánatot, amelyet meg kell tennie. Az életben el nem végzett vezeklés a purgatóriumban büntetéssé alakul át. A bocsánatos bűnt mindaddig meg lehet hagyni megvallatlanul, amíg van valamilyen szándék a javításra. A kiengesztelődés szentségéből az ember megkapja azt a kegyelmet, amely segít leküzdeni a bocsánatos és a halálos bűnöket is. Ajánlatos a bocsánatos bűnöket meggyónni. A bocsánatos bűnök valamilyen vezeklést igényelnek.
A Magiszterium szerint a bocsánatos bűnök általában bocsánatosak maradnak, függetlenül attól, hogy hányat követünk el. Nem tudnak “összeadódni”, hogy együttesen halálos bűnt képezzenek, de felhalmozódásuk mégis ahhoz vezet, hogy a halálos bűn elkövetésére sebezhetőbbé válunk. Vannak esetek, amikor a bűnismétlés súlyos bűnné válhat. Például, ha valaki kis mennyiségű vagyont lopna egy adott személytől, idővel már eleget lopna ahhoz, hogy ez súlyos lopássá váljon az adott személytől.
Mindezek alapján nem szabad félvállról venni a bocsánatos bűnt, különösen, ha szándékosan követik el. Különleges kegyelem nélkül (amelyet általában úgy vesznek, hogy csak a Boldogságos Szűz Máriára vonatkozik)senki sem tudja teljesen elkerülni még a félig szándékos bocsánatos bűnöket sem (a trienti definíció szerint). De a halálos bűnök elkerülése érdekében törekedni kell (amennyire csak lehetséges) a bocsánatos bűnök leküzdésére. A Tanítóhivatal azt tanítja, hogy bár több bocsánatos bűn önmagában nem tesz ki halálos bűnt, minden egyes bocsánatos bűn tovább gyengíti az akaratot, és minél készségesebbé válik valaki az ilyen bukások megengedésében, annál inkább hajlik a halálos bűnökre, és elkerülhetetlenül halálos bűnökbe fog esni, ha ezen az úton halad tovább.