Hacsak nem akarsz több pénzt költeni az élelmiszerekre, a bioélelmiszerek vásárlása gyakran haszontalannak tűnhet: Tényleg megéri pazarolni a rovarirtószermentes terményekre és a jobb takarmányon nevelt állatok húsára, mint amit te magad is rendszeresen eszel?
Tanulmányok kimutatták, hogy néha megéri bio-gyümölcsöt és -zöldséget vásárolni, hogy elkerüljük a veszélyes vegyi anyagok bevitelét, és talán több tápértéket nyerjünk a terményeinkből, de amikor állati termékekről van szó, a tudomány még mindig elég homályos. És ki akarja kidobni a pénzt a homályra?
Ha tudod, hogy mit veszel, és hogy a biohús személy szerint megéri-e neked, akkor ez egy jó kiindulási alap annak eldöntéséhez, hogy ennek megfelelően érdemes-e a drága dolgokra költened.
Mi az a biohús?
Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának Nemzeti Biológiai Programja a következőképpen definiálja a bioélelmiszereket:
A bioélelmiszereket olyan gazdálkodók állítják elő, akik hangsúlyt fektetnek a megújuló erőforrások felhasználására, valamint a talaj és a víz megőrzésére, hogy a jövő generációk számára javítsák a környezet minőségét. Az ökológiai hús, baromfi, tojás és tejtermékek olyan állatokból származnak, amelyek nem kapnak antibiotikumokat vagy növekedési hormonokat. A bioélelmiszereket a legtöbb hagyományos növényvédőszer, szintetikus összetevőkből vagy szennyvíziszapból készült műtrágya, biotechnológia vagy ionizáló sugárzás nélkül állítják elő. Mielőtt egy termék megkaphatja a “bio” megjelölést, egy kormány által jóváhagyott tanúsító ellenőrzi a gazdaságot, ahol az élelmiszert termesztik, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a gazdálkodó betartja az USDA bio-előírásoknak való megfeleléshez szükséges összes szabályt. Azoknak a vállalatoknak, amelyek a bioélelmiszereket kezelik vagy feldolgozzák, mielőtt azok a helyi szupermarketbe vagy étterembe kerülnek, szintén tanúsítvánnyal kell rendelkezniük.
Az USDA több előírást is szabályoz ahhoz, hogy egy állat bioállatnak minősüljön. Azon túl, hogy bio takarmányt eszik és nem kap hormoninjekciókat, egy bioállatnak időt kell töltenie a szabadban, és elegendő helynek kell lennie ahhoz, hogy az USDA meghatározása szerint kényelmesen éljen.
Honnan tudja, hogy a húsa bio?
Az USDA szigorúan meghatározza, hogy mely termékek jelölhetők bioterméknek és melyek nem. Nem minden biohúst jelölnek azonban így. A bio minősítés megszerzése drága, és a kis gazdaságokat működtető gazdák számára a minősítés nem biztos, hogy megéri. Az antibiotikumok használatának mellőzése szintén költséges lehet a kistermelők számára, akik inkább segítenek egy állatnak a betegségből vagy betegségből való felépülésben, minthogy hagyják elpusztulni, mert nem használhatnak antibiotikumokat az állatállományuk gyógyítására.
A nem biogazdálkodást folytató kistermelők és a hagyományos gazdák is dönthetnek úgy, hogy tartózkodnak a hormonok és szteroidok használatától, amelyek felgyorsítják az állatállomány növekedését. A baromfinak és a haszonállatoknak adott hormonok összefüggésbe hozhatók a hormonfüggő rákos megbetegedések magasabb arányával, ezért egyesek inkább hormonmentes húsokat fogyasztanak, bár azok nem feltétlenül biotermesztésűek.
“A hagyományos marhahússal kapcsolatban az a kockázat áll fenn, hogy a tehenek növekedési hormonokat (BGH, rBGH, rBST) kaphatnak, hogy növeljék a tejelő tehenek tejtermelését, vagy felgyorsítsák és növeljék a marhahústermelés céljából levágásra kerülő tehenek méretét” – mondta Kelly Hogan, a Mount Sinai Kórház Tisch Rákintézetének Dubin Mellközpontjának klinikai táplálkozási koordinátora e-mailben. Megjegyezte, hogy a tanulmányok nem meggyőzőek arról, hogy az emberek mennyire képesek felszívni ezeknek a hormonoknak a melléktermékeit, amelyeket összefüggésbe hoztak bizonyos rákos megbetegedésekkel, de egy biztos módszer ezek elkerülésére, ha organikusan nevelt teheneket fogyasztanak, amelyek soha nem kapnak endogén növekedési hormonokat. Hogan azt is megemlítette, hogy az antibiotikumok a hagyományos csirkékben is elterjedtek, és “megmaradhatnak abban a csirkében, amit a vacsoraasztalnál eszünk”. Az antibiotikumforrások korlátozása azért fontos, mert “az antibiotikum-rezisztencia valódi probléma.”
Függetlenül attól, hogy egy állat bio vagy sem, az, hogy tudjuk, hogy kezelték-e hormonokkal vagy antibiotikumokkal, hasznos vezérfonal lehet a húsfogyasztási döntéseinkben.
A füvesített marhahús bio?
Az USDA ökológiai állattenyésztési szabványai előírják, hogy a szarvasmarháknak a legeltetési szezonban legalább 120 napig bio legelőn kell legelniük. Ez a négy hónap az évnek azonban csak egy szelete a szarvasmarha élettartamának: A legtöbb húsmarhát körülbelül 18-22 hónapos korában vágják le, ami azt jelenti, hogy a füvesített ökológiai marhahús életének nagy részét nem füvet, hanem ökológiai takarmányt (például szénát és lucerna pelletet) fogyasztott. Tehát igen, a bio marhahús technikailag fűvel táplált, ugyanúgy, mintha salátával táplálkozna, ha csak nyáron eszik salátát, az év többi részében pedig szart.
Ha elkötelezett a 100%-ban fűvel táplált marhahús fogyasztása mellett, akár azért, mert jobban kedveli az ízét, akár azért, mert egészségtudatos (a többnyire fűvel táplált szarvasmarháknak magasabb az omega-3 zsírsavtartalmuk, több antioxidánsuk van, alacsonyabb lehet a zsírtartalmuk és táplálóbbnak számítanak), vagy csak azért keres steaket, hogy megfeleljen a paleo étrendjének, akkor keresse a csomagoláson a megbízható, harmadik fél által végzett ellenőrzést, például az American Grassfed Approved logót. Ha ez nem megy, keresse a “grass-finished” kifejezést.”
Az organikus hús nem feltétlenül egyenlő az állatok jobb életével
Míg a húsevő bűntudata arra késztetheti, hogy olyan állat húsát vásárolja, amely boldog és gondtalan életet élt, a bio címke nem feltétlenül jelenti azt, hogy a tehén, amelytől a marhahúsod származik, úgy bántak vele, mint a legelő királynőjével.
“Jártam olyan biofarmokon, ahol az állatok valójában sokkal rosszabb egészségi állapotban voltak, mint a gyári farmokon, az elemeknek való kitettség és az antibiotikumok hiánya miatt” – mondta Jacy Reese, a Sentience Politics nevű agytröszt vezető munkatársa e-mailben. A hús-, tej- és tojásipar kutatója leírta, hogy egy észak-kaliforniai bio-tojásfarmon Marek-kóros, hiányzó szemű, duzzadt hasú és gombás fertőzésben szenvedő madarakat látott. Reese azt is megjegyezte, hogy a nyílt legelő a madarakat fogékonnyá tette a ragadozókra. Válaszként a gazda egy kutyát láncolt a tyúkólhoz, amely Reese leírása szerint nyüszített, “matt szőrrel”, és nem volt víz a közelben. Az adott farmon a tojásokat tucatonként több mint 6 dollárért árulták.
Az organikus sajnos nem jelenti a kegyetlenségtől való mentességet – emlékeztetőül: a húsevés még mindig egy állat megölésével jár -, bár történtek fejlesztések az állatok jobb életének biztosítása érdekében.
“Véleményem szerint a biohús nagyobb hátránya az állatoknak okozott kár” – mondta Reese. “Ellentétben azokkal az elvárásokkal, hogy a magasabb árak magasabb színvonalat jelentenek, a biotermesztéssel nevelt állatok az Egyesült Államokban még mindig nyomorúságos életet élnek.”
A közelmúltbeli kormányváltás miatt Reese aggódik amiatt is, hogy a biotermesztett állatok színvonala nem fog javulni. “Közvetlenül Obama távozása előtt volt némi remény a javulásra. Új rendeleteket hoztak, hogy a bioállatoknak megadják a legalapvetőbb jóléti normákat – hogy lefeküdhessenek, megfordulhassanak és teljesen kinyújthassák a végtagjaikat” – magyarázta Reese. “A tojótyúkoknak többé nem égetnék le a csőrüket, hogy megakadályozzák, hogy az intenzív bezártság miatt megsértsék egymást.”
Megéri a biohús a többletköltséget?
Az attól függ, hogy mi az oka annak, hogy bio húst vásárol. Ha aggódik az állatok jóléte miatt, érdemes meglátogatnia vagy kapcsolatba lépnie egy helyi gazdasággal, hogy többet megtudjon a gazdálkodási gyakorlatukról. Megkérdezheted a helyi szakácsokat is, hogy honnan szereznek be kíméletes húst, és hogy van-e bármilyen ajánlásuk az általuk meglátogatott farmok vagy tanyák alapján. Más szóval, dönthet úgy, hogy a csomagolás helyett inkább a steak eredetével ismerkedik meg.
“A legbiztosabb módszer, ha kapcsolatot alakítasz ki egy termelővel – legyen szó szarvasmarháról, csirkéről vagy sertésről” – mondta e-mailben Hannah Raudsepp, aki a családja szarvasmarhatelepén nőtt fel, és 2016-ban alapította meg a Honest Beef Company-t. Ezt e-mailben mondta.
Ha nem tud eljutni egy farmra vagy tanyára, az internet lehet a következő legjobb megoldás. “Az összeköttetés és a logisztika exponenciális fejlődésének korában egyre több hozzánk hasonló egyéni termelő lép az internetre, hogy kapcsolatot alakítson ki azokkal, akiket etetünk” – mondta Raudsepp. “Fontos, hogy ne feltételezzük, hogy csak azért, mert valami helyi forrásból származik, azt emberségesebben vagy jobban nevelték, mint azt, ami néhány mérfölddel többet utazik, hogy eljusson hozzánk.”
Ha azért próbálsz biohúst enni, mert az egészségesebb, tartsd szem előtt, hogy a hús bármilyen fajtája nem feltétlenül egészséges táplálék. Ahogy Joseph D. Rosen, a Rutgers élelmiszer-toxikológia emeritus professzora egy 2010. áprilisi tanulmányában megállapította: “Minden olyan fogyasztó, aki bioélelmiszert vásárol, mert azt hiszi, hogy az több egészséges tápanyagot tartalmaz, mint a hagyományos élelmiszer, csak a pénzét pazarolja.”
És ha a környezetvédelem készteti arra, hogy a biohúsra költsön, tudnia kell, hogy egy 2016 októberi tanulmány szerint a biohús valójában nagyobb szénlábnyomot hagy maga után, mint a hagyományos marhahús, bár a biogazdálkodás jobb lehet a talaj és az adott környezet fenntarthatósága szempontjából.
A hús fogyasztásának leginkább környezetbarát módja? Együnk belőle kevesebbet.