Az élő állatok és a belőlük készült termékek belföldi kereskedelme számos fajt kihalással fenyeget. A klasszikus minta szerint a vadon élő állatokat (és növényeket) befogják vagy kivonják természetes környezetükből, amíg ritkaságszámba nem mennek. Ez a ritkaság növeli az értéküket, és sok esetben, mint például az egzotikus ketrecmadarak, élő hüllők és kétéltűek esetében, minél ritkábbak lesznek, annál keresettebbek lesznek, ami növeli az értéküket.
Ez a kereskedelem nagy része luxustermékek előállítására irányul, vagy olyan gyűjtők ellátására, akik ritka madarak, békák, gyíkok, teknősök vagy kígyók birtoklására vágynak, nem törődve a vadon élő populációkra gyakorolt hatással. Más fajok esetében, mint például a kígyók és gyíkok, amelyeket azért ölnek meg, hogy bőrükből egzotikus bőrtermékeket készítsenek, egy fajt addig zsákmányolnak, amíg az kereskedelmi szempontból ki nem pusztul, majd a nem veszélyeztetett fajokat is addig zsákmányolják, amíg azok is veszélyeztetetté nem válnak.
A hazai vadon élő állatok kereskedelmét az Egyesült Államokban az egzotikus kedvtelésből tartott állatok kereskedelmére, laboratóriumok és iskolák ellátására békákkal és más állatokkal kutatási célokra, szőrméért, valamint élelmiszer és hagyományos gyógyászat céljára űzik.
A kedvtelésből tartott állatok kereskedelme
Az állatkereskedésekben a papagájokat, hüllőket, pókokat és gőtéket látó vásárlók közül kevesen tudják, hogy ezek az állatok egy olyan kereskedelem túlélői, amely évente sok millió állatot öl meg. A kedvtelésből tartott állatok tulajdonosainak otthonában sok vadon fogott madár, különösen a nagytestű papagájok, nem tudnak alkalmazkodni a fogsághoz, és különféle betegségekben pusztulnak el, a karanténállomásokon elkapott szalmonellától kezdve a halálos sorvadásos betegségekig. Ezzel szemben a befogott állatok túl sokáig élhetnek újonnan bezárt állapotukhoz képest. Sok állat, például arák, kakaduk és egyes hüllők – ha túlélik a befogás és a bezártság kezdeti sokkját – magas kort érhetnek meg, és könnyen túlélhetik gondozóikat.
A kígyók és hüllők háziállatként való tartása növekvő tendencia az Egyesült Államokban és máshol is, ami több ezer ilyen állat vadonból való eltávolításával jár. Különösen a nehezen ellenőrizhető illegális kereskedelem veszélyeztet számos fajt. A kígyókat és más hüllőket illegálisan befoghatják az őket védő államokban, majd más olyan államokba szállíthatják, amelyek engedélyezik a hüllők értékesítését. Az orvvadászatból származó ritka hüllőkről azt is állítják, hogy fogságban tenyésztették őket, hogy elkerüljék a Lacey-törvény – a vadon élő növények és állatok illegális kereskedelme elleni szövetségi törvény – szerinti büntetőeljárást. Sok ilyen illegális hüllőt az interneten keresztül értékesítenek, ahol a hüllő háziállatok hatalmas piaca alakult ki.
Hasonlóképpen riasztóan megnőtt a nagytestű egzotikus háziállatok – tigrisek, főemlősök és más nagytestű, nem őshonos emlősök – birtoklása; az Egyesült Államokban több fogságban tartott tigris van magánlétesítményekben, mint vadon élő. Az, hogy a fogyasztók milyen könnyen vásárolhatnak egzotikus állatokat, államról államra változik – egyes államokban egyáltalán nincs ellenőrzés. Bár 1975-ben betiltották a főemlősök kedvtelésből tartott állatok behozatalát az USA-ban, az államokon belüli kereskedelem még mindig legális, és még mindig hirdetnek kedvtelésből tartott majmokat – amelyek közül sokakat trópusi országokba utazók hoznak be illegálisan az USA-ba.
Az országba behozott állatok szökésük vagy szabadon engedésük esetén pusztítást végezhetnek az őshonos populációkban. Az ellenőrző intézkedések gyakran embertelenek, nehezek vagy gyakorlati szempontból lehetetlenek. A burmai pitonok populációja a floridai Evergladesben ma már olyan szintűnek tekinthető, ahol nem lehet kiirtani őket, ami azt jelenti, hogy ez a törékeny ökoszisztéma örökre megváltozik néhány figyelmetlen állattartó cselekedete miatt.
Piaci veszteségek: A medvék és bikabékák kereskedelme
A medvealkatrészek hazai és globális kereskedelme egyre nagyobb nyomást gyakorol a fekete medvékre az Egyesült Államokban. Országszerte találtak már olyan medvetetemeket, amelyekből kitépték az epehólyagot, levágták a mancsokat, és a levágott medve maradékát hagyták elrohadni. Létezik egy földalatti, illegális feketepiaci kereskedelem, ahol a medvéket egy államban orvvadásznak, és az epehólyagot és a mancsokat (és néha a karmokat és a fogakat) vagy a közelben adják el, vagy egy másik államba csempészik, és csalárd módon egy legálisan leölt medve részeként adják el, vagy titokban kiviszik az országból nemzetközi értékesítés céljából. A medvealkatrészek kereskedelmét egy bonyolult globális háló támogatja: Az amerikai medvealkatrészeket belföldön fogyasztják és a tengerentúlra exportálják; az európai, ázsiai és más medvéket a vadonban ölik meg és nemzetközi szinten értékesítik; a kínai medvefarmokról származó tenyésztett epét pedig illegális értékesítés céljából kicsempészik Kínából az Egyesült Államokba és máshová.
A békák vadon élő állatokból való eltávolítása tönkreteheti a békaállományokat és ökoszisztémáikat. A bikabékákat és más békákat begyűjtik a vadonból, és eladják iskoláknak és más intézményeknek kutatási célokra. Évente több ezret vesznek ki, és alig tesznek kísérletet a hatások nyomon követésére vagy mérséklésére. További százezreket távolítanak el a vadonból, hogy kielégítsék a békacombok iránti keresletet, szintén figyelmen kívül hagyva, hogy ezek az eltávolítások milyen hatással vannak az ökoszisztémákra. Ha kereskedelemről van szó, a nem őshonos békák szabadon engedésével vagy szökésével a betegségek terjedésének további veszélye is fennáll. A kétéltűek világszerte a kétéltűek chytridgombájának (Batrachochytrium dendribatidis) pusztító hatásai miatt már most a történelem egyik legnagyobb mértékű kihalását tapasztalják. Ez az egyik fő oka annak, hogy a világszerte ismert közel 6000 kétéltűfaj több mint egyharmadát a kihalás fenyegeti.