Beck kognitív triász

Kognitív szempontból a depressziós zavarokat az emberek önmagukról, élettapasztalataikról (és általában a világról), valamint a jövőjükről alkotott diszfunkcionális negatív nézetei jellemzik – a kognitív triász.

A depresszióban szenvedő emberek gyakran szeretetlennek, tehetetlennek, halálraítéltnek vagy hiányosnak látják magukat. Kellemetlen élményeiket hajlamosak feltételezett testi, szellemi és/vagy erkölcsi hiányosságaiknak tulajdonítani. Hajlamosak túlzottan bűntudatot érezni, azt hiszik, hogy értéktelenek, hibáztathatók, és önmaguk és mások által elutasítottak. Nagyon nehezen tudnak úgy tekinteni magukra, mint olyan emberekre, akik valaha is sikeresek lehetnek, akiket elfogadnak, vagy akik jól érzik magukat a bőrükben, és ez visszahúzódáshoz és elszigetelődéshez vezethet, ami tovább rontja a hangulatot.

Kognitív torzulásokSzerkesztés

Példák a depressziós egyének által használt néhány kognitív torzításra a kognitív elméletek szerint, beleértve Beck kognitív modelljét. A depresszióban szenvedő embereket a kognitív viselkedésterápia részeként meg lehet tanítani arra, hogyan ismerjék fel és változtassák meg ezeket az előítéleteket.

Beck szerint a depresszióban szenvedőknél kognitív torzulások alakulnak ki, a kognitív előítéletek egy fajtája, amelyet néha hibás vagy nem hasznos gondolkodási mintának is neveznek. Beck ezen torzulások némelyikét “automatikus gondolatoknak” nevezte, utalva arra, hogy nem állnak teljes mértékben tudatos kontroll alatt. A depresszióban szenvedő emberek hajlamosak gyorsan figyelmen kívül hagyni pozitív tulajdonságaikat, és teljesítményeiket jelentéktelennek vagy értelmetlennek minősítik. Azt is félreértelmezhetik, hogy mások gondoskodása, jóindulata és aggodalma szánalomra épül vagy könnyen elveszíthető, ha ezek a mások ismernék a “valódi személyt”, és ez további bűntudatot táplál. A főbb kognitív torzulásokat Beck szerint az alábbiakban foglaljuk össze:

• Önkényes következtetés – következtetések levonása elégtelen vagy semmilyen bizonyítékból.
• Szelektív absztrakció – következtetések levonása egy helyzet sok eleme közül csak egy alapján.
• Túl általánosítás – egyetlen esemény alapján általános következtetések levonása.
• Nagyítás – egy nemkívánatos esemény jelentőségének eltúlzása.
• Minimalizálás – egy pozitív esemény jelentőségének alábecsülése.
• Személyeskedés – mások negatív érzéseinek saját magunknak tulajdonítása.

A depressziós emberek úgy tekintik az életüket, mint ami nélkülözi az örömöt vagy a jutalmat, és leküzdhetetlen akadályokat állít fontos céljaik elérése elé. Ez gyakran motiválatlanságban nyilvánul meg, és ahhoz vezet, hogy a depressziós személy további visszahúzódást és elszigetelődést érez, mivel mások lustának tekinthetik. Minden “túl nehezen kezelhetőnek” tűnik és érződik, és a többi embert büntetőnek (vagy potenciálisan büntetőnek) tekintik. Úgy gondolják, hogy gondjaik a végtelenségig folytatódnak, és a jövő csak további nehézségeket, nélkülözést és frusztrációt hoz. Az “akarat bénulása” a depressziós betegek pesszimizmusából és reménytelenségéből következik. Mivel arra számítanak, hogy erőfeszítéseik kudarccal végződnek, nem szívesen kötelezik el magukat növekedésorientált célok mellett, és aktivitásuk szintje csökken. Mivel úgy vélik, hogy nem tudják befolyásolni a különböző helyzetek kimenetelét, az ilyen helyzetek elkerülésének vágyát tapasztalják.

Az öngyilkossági vágyakat a kontrollálhatatlannak, végtelennek és elviselhetetlennek tűnő problémák elől való menekülés vágyának szélsőséges kifejeződésének tekintik.

Negatív én-sémákSzerkesztés

Beck azt is hitte, hogy a depressziós személy – gyakran a gyermekkori tapasztalatok miatt – negatív én-sémával rendelkezik. Ez a séma származhat olyan korai negatív élményekből, mint a kritika, a bántalmazás vagy a megfélemlítés. Beck szerint a negatív én-sémával rendelkező emberek hajlamosak a számukra bemutatott információkat negatív módon értelmezni, ami a fent vázolt kognitív torzulásokhoz vezet. A pesszimista magyarázó stílus, amely azt írja le, ahogyan a depressziós vagy neurotikus emberek negatívan reagálnak bizonyos eseményekre, példa e sémák önképre gyakorolt hatására. Ez a magyarázó stílus magában foglalja, hogy önmagukat hibáztatják a rajtuk kívül álló negatív eseményekért vagy mások viselkedéséért (személyeskedés), azt hiszik, hogy ezek az események örökké folytatódni fognak, és hagyják, hogy ezek az események jelentősen befolyásolják érzelmi jólétüket.