Pjotr Iljics Csajkovszkij kétségtelenül az egyik legnagyobb zeneszerző volt, aki a szimfonikus műfajoktól kezdve az operán és az operán át a kamarazenéig és a balettig minden műfajban jeleskedett. Sokan a klasszikus zenével olyan műveken keresztül ismerkedtek meg, mint A diótörő vagy az 1812-es nyitány ágyútüze. Csajkovszkij megkínzott személyisége és az az igény, hogy homoszexualitását elrejtse a világ elől, azt jelenti, hogy gyakran többet olvasnak bele a zenéjébe, mint ami valószínűleg egészséges, de olyan dallamokat tudott pörgetni, mint kevesen mások. Az ihlet soha nem tűnt problémának. Ahogy a zeneszerző írta: “Reggel kilenckor rendszeresen leülök a zongorához, és Mesdames les Muses megtanulták, hogy pontosan érkezzenek erre a randevúra.”
https://bachtrack.com/files/172374-cajkovskij-ritratto-seduto—odessa–1893–kopie.gif510340Pyotr Iljics CsajkovszkijWikiCommons | Public Domain
Csajkovszkij talán nem volt túl kedves Brahms zenéjével kapcsolatban (ugyanaz volt a születésnapjuk), de amikor találkoztak, úgy tűnik, a két zeneszerző meglehetősen jól kijött egymással. Csajkovszkij azt írta, hogy “Brahms egy nappal tovább maradt, hogy meghallgassa a szimfóniámat, és nagyon kedves volt… Szeretem az őszinteségét és nyitottságát”. Ezért helyénvaló, hogy Csajkovszkij legnagyobb műveit tartalmazó lejátszási listánk élén az V. szimfónia álljon.
1Szimfónia no. 5. e-moll, op.64
“Teljes lemondás a sors előtt” – írta Csajkovszkij a jegyzetfüzetébe, amikor felvázolta az Ötödik szimfónia forgatókönyvét. A zeneszerző már a Negyedikben is használta a Sors-motívumot, de itt nem kalapál, inkább rágja a hallgatót, önbizalomhiányt és nyugtalanságot kelt. A második tétel kürtszólója a csúcspont, majd egy lantos keringő után a finálé a bajok feletti diadalért folytatott titáni küzdelem… még ha ez a győzelem némiképp üresen csengőnek is érezhető.
2Eugene Onegin
Puskin verses regénye, az Eugene Onegin különleges helyet foglal el az orosz szívekben – generációk tanulják még ma is az iskolában. Csajkovszkij “lírai jelenetekként” jellemzett feldolgozása csodálatos, különösen a levéljelenet, amelyben a fiatal Tatjana kiönti szívét Oneginnek, aki azonban gyengéden visszautasítja. Évekkel később a távolságtartó Onegin egy szentpétervári bálon találkozik vele, és fülig szerelmes lesz. A lány azonban már egy herceg felesége, és a kocka megfordul, amikor a hercegnő visszautasítja őt. Ez az opera fájdalmasan megható tud lenni.
3Szimfónia no. 6. h-moll, “Pathétique”, Op.74
Kietlen, kietlen, tele kétségbeeséssel és kétségbeeséssel – így lehetne jellemezni Csajkovszkij hatodik és egyben utolsó befejezett szimfóniáját. 1893 októberében mutatták be, mindössze kilenc nappal Csajkovszkij halála előtt, ezért gyakran kötik életrajzához, nem utolsósorban szokatlan formája miatt, amely egy hosszú, lassú, a semmibe vesző tétellel zárul. Mélyen a mélybe néz, és a megfelelő előadásmóddal a semmibe bámul.
4D-dúr hegedűverseny, op.35
Csajkovszkij a katasztrofális házassága kudarcát követő sikertelen öngyilkossági kísérlet után Svájcban lábadozott. Meglátogatta egy fiatal tanítványa, Iosif Kotek hegedűművész, aki Csajkovszkijt egy olyan ördögien nehéz hegedűverseny megkomponálására inspirálta, hogy a dedikáló, Leopold Auer játszhatatlannak nyilvánította. Adolf Brodsky csak két évvel később vette rá Hans Richtert, hogy játssza el a Bécsi Filharmonikusokkal, de az alulpróbált bemutató rosszul sikerült. Eduard Hanslick úgy jellemezte a versenyművet, mint olyan zenét, “amelynek bűzét hallani lehet”. Szerencsére később felismerték, hogy milyen remekműről van szó.