(Frissítve 2017. január 11-én)
1922. január 11-én használták először az inzulint a cukorbetegség kezelésében.
Az inzulint 1921-ben fedezte fel Sir Frederick G Banting (a képen), Charles H Best és JJR Macleod a Torontói Egyetemen, majd James B Collip tisztította meg.
1921 előtt kivételes volt, hogy az 1-es típusú cukorbetegek egy-két évnél tovább éljenek. A huszadik század egyik legnagyobb orvosi felfedezése, és ma is az egyetlen hatékony kezelés az 1-es típusú cukorbetegek számára.
Tudjon meg többet az inzulin felfedezéséről.
Első sikeres alkalmazás
1922. január 11-én Leonard Thompson, egy 14 éves cukorbeteg fiú, aki haldoklott a torontói közkórházban, megkapta az első inzulininjekciót. A kivonat azonban annyira tisztátalan volt, hogy Thompson súlyos allergiás reakciót kapott, és a további injekciókat lemondták.
A következő 12 napban James Collip éjjel-nappal dolgozott az ökörhasnyálmirigy-kivonat tökéletesítésén, és január 23-án beadták a második adagot. Ez teljesen sikeres volt, nemcsak abban, hogy nem volt nyilvánvaló mellékhatása, hanem abban is, hogy teljesen megszüntette a cukorbetegség glikozuria jelét.
Egy drámai pillanat
A diabéteszes ketoacidózisban (DKA) haldokló gyermekeket nagy kórtermekben tartották, gyakran 50 vagy több beteg volt egy kórteremben, többnyire kómában. A gyászoló családtagok gyakran jelen voltak, és várták a (mindaddig elkerülhetetlen) halált.
Az orvostudomány egyik legdrámaibb pillanatában Banting, Best és Collip ágyról ágyra járva egy egész kórtermet injekcióztak be az új tisztított kivonattal. Mielőtt az utolsó haldokló gyermekhez is eljutottak volna, az első néhány már felébredt a kómából, családjaik örömteli felkiáltásai közepette.
 |
 |
 |