Az Ethernet kábelezéshez általában három kábeltípust használnak: a koaxiális, a sodrott érpáras és az üvegszálas kábelezést. A mai LAN-okban a sodrott páros kábelezés a legnépszerűbb kábelezési típus, de az üvegszálas kábelezés használata egyre növekszik, különösen a nagy teljesítményű hálózatokban. A koaxiális kábelezést általában kábeles internet-hozzáféréshez használják. Ismertessük részletesebben mindhárom kábeltípust.
Koaxiális kábelezés
A koaxiális kábelnek van egy belső vezetője, amely a kábel közepén fut végig. A vezetőt egy szigetelőréteg veszi körül, amelyet aztán egy másik vezető árnyékolás vesz körül, ami ezt a típusú kábelezést ellenállóvá teszi a külső zavarokkal szemben. Az ilyen típusú kábelezésnek két típusa van – vékony és vastaghálós. Mindkét típus maximális átviteli sebessége 10 Mbps. A koaxiális kábelezést korábban számítógépes hálózatokban használták, de ma már nagyrészt felváltotta a sodrott páros kábelezés (Fotóhitel: Wikipedia)
Sodrott páros kábelezés
A sodrott páros kábel négy pár vezetékből áll. Ezeket a vezetékeket egymás köré csavarják, hogy csökkentsék az áthallásokat és a külső interferenciát. Ez a fajta kábelezés gyakori a jelenlegi LAN-okban.
A sodrott páros kábelezés használható telefon- és hálózati kábelezéshez. Két változata létezik: UTP (árnyékolatlan csavart pár) és STP (árnyékolt csavart pár). A különbség e kettő között az, hogy az STP kábel egy további szigetelőréteggel rendelkezik, amely megvédi az adatokat a külső zavaroktól.
Itt látható, hogyan néz ki egy csavart érpáras kábel (Fotókredit: Wikipedia):
A csavart érpáras kábel 8P8C csatlakozót használ, amelyet néha tévesen RJ45 csatlakozónak neveznek (Fotókredit: Wikipedia).
Fiber-optikai kábelezés
Ez a fajta kábelezés optikai szálakat használ az adatok fényjelek formájában történő továbbítására. A kábeleket üvegszálak veszik körül, amelyeket burkolóanyag vesz körül (Fotóhitel: Wikipedia):
Ez a típusú kábelezés minden más kábelezési típusnál nagyobb (akár több mérföldes) kábelhosszúságra képes. A kábelek emellett immunisak az elektromágneses interferenciára. Mint látható, ennek a kábelezési módnak számos előnye van más módszerekkel szemben, de legfőbb hátránya, hogy drágább.
A száloptikai kábeleknek két típusa van:
- Egymódusú szál (SMF) – csak egyetlen fénysugarat használ az adatok továbbítására. Nagyobb távolságokra használják.
- Többmódusú szál (MMF) – több fénysugarat használ az adatok továbbítására. Olcsóbb, mint az SMF.
Négyféle csatlakozótípust használnak általában:
- ST (egyenes csúcsú csatlakozó)
- SC (előfizetői csatlakozó)
- FC (szálcsatorna)
- LC (Lucent csatlakozó)