Célok és célkitűzések: Az “elsődleges ápolás” hatásának feltárása az ápolással kapcsolatos betegeredményekre, a személyzettel kapcsolatos eredményekre és a szervezettel kapcsolatos eredményekre.
Háttérinformációk: Az elsődleges ápolás egy olyan ápolási minta egyik példája, amelyet a közelmúltban számos országban bevezettek.
Tervezés: Előtte-utána vizsgálat.
Módszerek: A vizsgálatot egy olasz kórházban végezték. Megfigyeltük a betegekkel kapcsolatos kimeneteleket (nyomásfekélyek, esések, húgyúti fertőzés és vénás katéterfertőzés) 2857 fekvőbetegnél az elsődleges ápolás bevezetése előtt és 3169 fekvőbetegnél annak bevezetése után. A személyzettel kapcsolatos eredményeket (ápolási kompetencia és diagnosztikai gondolkodás) és a szervezettel kapcsolatos eredményeket (felhatalmazás és csapatklíma) 369 ápolótól gyűjtötték össze. A fekvőbetegek egy alcsoportjától adatokat gyűjtöttünk a nyújtott ellátással való elégedettségükről.
Eredmények: Az elsődleges ápolás bevezetése után javultak egyes ápolási kompetenciák és a diagnosztikus gondolkodás, valamint a szervezettel kapcsolatos eredmények. Adataink azt mutatták, hogy szignifikánsan csökkent a húgykatéterfertőzéssel (5,5% vs. 4,3%) és a vénás katéterfertőzéssel (perifériás: 2,2% vs. 1%; centrális: 5,6% vs. 1%) járó fekvőbetegek száma; továbbá csökkent az elesések (2,4% vs. 1,9%) és a nyomásfekélyek (4,8% vs. 4%) száma, bár ezek a csökkenések statisztikailag nem voltak szignifikánsak. Összességében az elsődleges ápolás bevezetése növelte a betegek elégedettségét az ápolási ellátással (193,57 vs. 210,21).
Következtetések: Az elsődleges ápolás javította a személyzettel kapcsolatos eredményeket, az ápolásra érzékeny betegeredményeket és a szervezeti eredményeket.
Jelentősége a klinikai gyakorlat szempontjából: Eredményeink azt mutatják, hogy az elsődleges ápolás pozitív hatással lehet a fekvőbetegekre, az ápolókra és a szervezetekre. Ráadásul ennek az ápolási mintának a megvalósítása megvalósítható.