Az edzés során az anaerob küszöbnek (AT) nevezzük azt az oxigénfogyasztást, amely felett az aerob energiatermelést anaerob mechanizmusok egészítik ki, tartós laktátnövekedést és metabolikus acidózist okozva. Az AT-nél mért oxigénfogyasztás a szövetek oxigénellátását befolyásoló tényezőktől függ. Megnövekszik, ha az oxigénáramlás fokozódik, és csökken, ha az oxigénáramlás csökken. Értéke szívbetegségben szenvedő betegeknél meglehetősen alacsony. Az AT fontos funkcionális határvonal, mivel a terhelésre adott fiziológiai válaszok az AT felett másképp alakulnak, mint az AT alatt. Az AT felett a metabolikus acidózis kialakulása mellett csökken a terheléses állóképesség, a VO2 kinetika lelassul, így az állandósult állapot késik, és a VE a metabolikus igényhez képest aránytalanul nő, és progresszív tachypnoe alakul ki. Az AT közvetlenül a laktátkoncentrációból mérhető, a laktát és a VO2 log-log-transzformációjából pontos küszöbérték-meghatározással. Ez a küszöbérték határozza meg azt a VO2-t is, amely felett a laktát/piruvát arány növekszik. Mivel a bikarbonát a laktáttal kölcsönösen változik, mérése szintén felhasználható a laktátküszöb becslésére. A legkényelmesebbek azonban a terheléses vizsgálat során végzett gázcsere-mérések, amelyek a laktát- vagy anaerob küszöb noninvazív kimutatására használhatók. Ezek a módszerek a tejsav bikarbonáttal történő pufferelésének fizikai-kémiai eseményén és a metabolikus acidózis akut kialakulásával együtt járó fokozott CO2-kibocsátáson alapulnak.