Az Emléknap, miközben tiszteleg azok előtt, akik a háborúban a végső áldozatot hozták, lehetőséget ad az amerikaiaknak arra is, hogy elgondolkodjanak a háború miatti életveszteségen. Az Emléknap (ellentétben a veteránnappal, amely azok előtt tiszteleg, akik szolgáltak) azok előtt tiszteleg, akik a csatatéren haltak meg hazánkért. Sajnos azonban az idő múlásával azt tapasztaljuk, hogy azok, akik hazatértek, gyakran magukkal hozták a háború halálos visszhangját. Ez különösen igaz a vietnami háború katonáira. És a vietnami háborús akciók következményei még mindig érezhetők, több mint négy évtizeddel később is, mivel e bátor férfiak és nők elhunytjai egészségügyi problémákkal küzdenek, amelyek felmenőik múltjának ijesztő szellemével kapcsolatosak:
A vietnami emlékmű több mint 58 000 tengerentúlon elhunyt amerikai nevét sorolja fel. A fal azonban nem dokumentálja annak a becslések szerint 2,8 millió amerikai veteránnak a nevét, akik szolgálat közben ki voltak téve a mérgező vegyi anyagnak, és később meghaltak.
Vietnami háborús emlékmű, miközben motorosok és katonai veteránok ezrei vesznek részt a 31. éves Rolling Thunder Ride for Freedom motoros felvonuláson Washingtonban 2018. május 27-én. – Kendőket, cowboykalapokat vagy csillogó sisakokat viselve több tízezer motoros vonult vasárnap Washingtonba, hogy felvonuljon a külföldi háborúkban eltűnt amerikai katonák tiszteletére, a “Rolling Thunder” néven ismert, immár 30 éves hagyomány szerint. (Photo by Eric BARADAT / AFP) (Photo credit should read ERIC BARADAT/AFP/Getty Images)
The Gruesome Legacy
Az USA 1961 és 1971 között összesen több mint 20 millió gallon különböző gyomirtószert permetezett Vietnam, Kambodzsa és Laosz fölé. Az EPA szerint azonban a mérgező vegyi anyagot, dioxint tartalmazó Agent Orange-ot használták a leggyakrabban. És azok körében, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy túléljék a vietnami lövészárkokat, az egészségügyi problémák – most már generációkkal később – egy élő rémálomnak bizonyultak. Az Agent Orange súlyos egészségügyi problémákkal, többek között rákos megbetegedésekkel, súlyos pszichológiai és neurológiai problémákkal, valamint születési rendellenességekkel hozható összefüggésbe mind a vietnami nép, mind az amerikai hadsereg férfijai és női katonái körében.
Annak ellenére, hogy a gyomirtószerről évtizedekig kevés szó esett, halálos hatásai hatással voltak azoknak a gyermekeire, unokáira és dédunokáira, akik kapcsolatba kerültek a vegyszerrel. És ez csak az amerikai hadseregben történt. Azok között, akik életüket vesztették, vagy az Agent Orange súlyos fizikai és mentális következményeivel szembesültek, vannak külügyminisztériumi tisztviselők, olyan országok katonái, mint Ausztrália, és olyan látogatók, akik háborús kötelezettségeik miatt a térségben tartózkodtak. Ezenkívül több mint 4 millió vietnami állampolgár volt kitéve Agent Orange expozíciónak.
Agent Orange az amerikai haditengerészet egyik tengerészének vállára támaszkodik a USS Carl Vinson legénységének látogatása során Danangban 2018. március 7-én. Az amerikai haditengerészet USS Carl Vinson (CVN-70) repülőgép-hordozója négynapos kikötői látogatásra érkezett Danang központi városába egy rendkívül szimbolikus útra, amelynek része az Agent Orange áldozatainak központjának meglátogatása is. Az USA a vietnami háború idején több mint 21 millió gallonnyi vegyi anyagot dobott le, egy dioxint tartalmazó lombtalanítószert, amelyet az ellenség leleplezésének eszközeként használtak a dzsungel lecsupaszítására és az élelmiszernövények megsemmisítésére. Hanoi tisztviselői szerint akár hárommillió vietnami is ki volt téve a vegyi anyagok mérgező keverékének, amely rákot, születési rendellenességeket és idegrendszeri betegségeket okoz. / AFP PHOTO / Linh PHAM (Photo credit should read LINH PHAM/AFP/Getty Images)
Charles Bailey, PhD- társszerzője az új könyvnek From Enemies to Partners: Vietnam, the U.S. and Agent Orange- magyarázta nekem, hogy “Amikor az Agent Orange-ról van szó, a háború köde még jóval azután is folytatódott, hogy a fegyverek elhallgattak Vietnamban.”
Ő és társszerzője, Le Ke Son, PhD, Vietnamból azon dolgoznak, hogy az USA-t és Vietnamot összehozzák, hogy a lehető legteljesebb mértékben megoldják az Agent Orange folyamatos egészségügyi hatásait. A kérdés sokáig patthelyzetben volt, mivel az egyik csoport kizárólag tudományos kérdésként, a másik pedig kizárólag igazságügyi kérdésként tekintett rá. Bailey és Fia új hangokkal és konstruktív cselekvéssel segített betölteni a “hiányzó középutat” e két csoport között, ami feloldotta a patthelyzetet.
Azt értik ez alatt, hogy nem csak az egyének és közösségek számára fennmaradt rendetlenség megtisztítása, hanem a kétoldalú gyógyulási folyamat megkezdése a kényelmetlen beszélgetések lefolytatásával, amelyeket az amerikai hadsereg nem volt hajlandó lefolytatni. Szerencséjükre a Külügyminisztérium, az USAID és a Kongresszus – konkrétan Patrick J. Leahy szenátor (D-VT) egyetért. Nyilvánosan kijelentette, hogy az a célja, hogy “az Agent Orange az ellenségeskedés és a neheztelés szimbólumából az amerikai és a vietnami kormány együttműködésének újabb példájává váljon a háború egyik legnehezebb és legérzelmesebb örökségének kezelése érdekében”.”
33 (a dioxin kutatásáért felelős) környezetvédelmi minisztérium munkatársa beszél, miközben Michael Marine, az Egyesült Államok vietnami nagykövete nézi a közös sajtótájékoztatón, 2007. február 09-én Hanoiban, ahol Marine bejelentette, hogy 400.000 USA dollár támogatást nyújt Vietnamnak a mérgező Agent Orange lombtalanító szer háborús használatával kapcsolatos környezetvédelmi tisztítási munkálatokra. AFP PHOTO/HOANG DINH Nam (Photo credit should read HOANG DINH NAM/AFP/Getty Images)
Emotion Meets Action
A dioxin rendkívül mérgező (még kis dózisban is) és felhalmozódik a zsírszövetben. Így a halak, madarak és más állatok évekig megtartották az Agent Orange kémiai vegyületeit a szervezetükben – valamint továbbra is azokról a földekről és vízfolyásokról táplálkoznak, amelyeket közvetlenül az Agent Orange-nal öntöttek le. Emiatt a halálos rákkeltő anyagoknak való emberi kitettség nagy része ma már az élelmiszereken keresztül történik. Ez jelentős diplomáciai és globális egészségügyi problémákat okozott országaink között.
Míg az USA évtizedek óta törekszik a vietnamiakkal való kapcsolatok rendezésére, az, hogy nem voltunk hajlandóak beszélni korábbi katonai akcióink következményeiről, hatalmas akadályt jelentett. Egészen az elmúlt évekig. Tom Daschle volt szenátornak (D-SD) köszönhetően, aki 1991-ben támogatta az Agent Orange törvényt, a Veteránügyi Minisztérium 2015-ben 24 milliárd dollár rokkantsági kártérítést fizetett ki 1,3 millió olyan veteránnak, akik valamikor a vietnami korszakban szolgáltak a fegyveres erőinkben. Mind az Obama-kormányzat, mind a Trump-kormányzat támogatta a Kongresszust azon erőfeszítéseiben, hogy foglalkozzon azokkal a genetikai következményekkel, amelyeket az Agent Orange okozott két országunknak.
Azzal, hogy az Egyesült Államok felismerte, hogy a dioxinnal kapcsolatos egészségügyi problémákban elhunytak a háború áldozatai, valamint a háborús tevékenységek kulturális, gazdasági és diplomáciai következményeit, jelentős lépéseket tett a Vietnamban lévő három megerősített maradék forró pont megtisztítása érdekében is. A volt amerikai katonai bázisok és a Da Nang-i repülőtér voltak az elsődleges célpontok. És szerencsére 2017 közepére, Leahy szenátor egységes elképzelésének megfelelően, a Da Nang repülőtér dioxinmentes lett.
Ezek az intézkedések nagyban hozzájárultak mind a bizalom, mind az országaink közötti együttműködés kiépítéséhez. És végül az Agent Orange öröksége kezd kevésbé vetni árnyékot. De miután több mint 58 000 amerikai bajtársunkat vesztettük el a vietnami harctéren, a hazatérők élete már soha nem volt ugyanaz. Fél évszázaddal később még mindig sok életet veszítettek el a szörnyű egészségügyi problémák és a vegyszer okozta genetikai mutációk miatt.
Míg nem a vietnami harctéren haltak meg, az Agent Orange halálos következményei nem ismertek határokat. Ezért az idei Emléknapon, amikor nyilvános szertartással vagy magánimával emlékezünk meg az elesett férfiakról és nőkről, mindenképpen gondoljunk a háború miatt elvesztett katonai életekre.
Kövessen a Twitteren vagy a LinkedInen. Nézze meg a weboldalamat vagy néhány más munkámat itt.