Az Alexander Litvinyenko meggyilkolása ügyében indított vizsgálat bejelentésével ismét a mérgek kerültek a hírekbe. Számos cikk tartalmaz listákat a legmérgezőbb anyagokról, amelyeket gyakran akut toxicitásuk alapján gyűjtenek össze, amit valami LD50-nek nevezett értékkel mérnek. Az akut toxicitás azonban csak egy tényező, amelyet figyelembe kell venni, és kizárólag az LD50-re vagy hasonló mérőszámokra támaszkodni túlságosan leegyszerűsítő.
Az LD50 azt a dózist méri, amely egy adott populáció, általában egerek felének elpusztításához szükséges. Általában az állat tömegegységére szükséges dózisban mérik. Ez kegyetlen, de objektív módszernek tűnik annak számszerűsítésére, hogy egy adott anyag mennyire halálos, de az általános toxicitás ennél összetettebb.
A toxikológusok tisztában vannak az LD50 korlátaival, és technikai, etikai és jogi okokból egyre ritkábban mérik ezt az értéket állatokon. Íme tehát egy lista azokról az anyagokról, amelyek mérgezőbbek, mint amire az LD50-értékük utalhat.
1. Botulinum toxinok
Még ha néhányukat a kozmetikai iparban használják is (többek között a botoxban), a botulinum neurotoxinok családjába tartoznak az ember által ismert legmérgezőbb anyagok. Az LD50 értékek, amelyeket e hét fehérje esetében jelentettek, körülbelül 5 ng/kg (a ng a nanogrammot jelenti, ami a gramm milliárdod része).
Egerekbe fecskendezett nem halálos mennyiség akár egy hónapra is megbéníthatja az érintett végtagot. Figyelemre méltó e toxinok kiváló szelektivitása az emberi szervezet bizonyos sejttípusaira, de azt is jelenti, hogy számos faj (beleértve az összes gerinctelen állatot) egyszerűen nem érintett.
visitflorida, CC BY-NC-ND
2. Kígyóméreg
A botulinum toxinokhoz hasonlóan a legtöbb kígyóméreg számos fehérje keveréke, amelyek gyakran 1 mg/kg alatti LD50-értékkel rendelkező idegmérgek. Egy döntő bonyodalom itt azonban a hatás gyorsasága. Míg egyes kígyóméreganyagok nagyon erősek lehetnek, más, kevésbé erős mérgek gyorsabban ölhetnek. Ez létfontosságú információ. Egy erős, de lassan ható méreg talán elég időt hagy a beavatkozásra, míg egy gyorsan ható, alacsonyabb LD50-es méreg megölheti az embert, mielőtt segítséget kaphatna.
3. Arzén
Bőrelváltozások arzénmérgezés következtében. ajc1, CC BY-NC-ND
Az elemi arzén LD50-értéke körülbelül 13 mg/kg – nagyságrendekkel magasabb, mint a listán szereplő néhány anyagé. Ennek ellenére az Agency for Toxic Substances and Disease Registry a veszélyes anyagok prioritási listáján az első helyre sorolja.
Ez rávilágít egy kulcsfontosságú szempontra: mennyire gyakori egy anyag, és milyen valószínűséggel vagyunk kitéve neki. A volt kémek ellenére annak az esélye, hogy halálos mennyiségű polóniummal vagy botulinummal érintkezzen, elhanyagolható. A mérgező fémeknek való krónikus kitettség azonban világszerte sok ember számára valós problémát jelent, és az akut halálosság egyszerű mérőszáma, például az LD50 egyszerűen nem képes ezt megragadni.
4. Polónium-210
lulazzo, CC BY-NC-ND
Az Alexander Litvinenko megöléséhez használt radioizotóp még a gramm milliárdod részénél kisebb mennyiségben is rendkívül mérgező. Ennek a vegyületnek az LD50 értéke nem a kémiai tulajdonsága. Míg más mérgező fémek, mint a higany és az arzén a fémnek a testtel való kölcsönhatása révén ölnek, addig a polónium sugárzás kibocsátásával öl, amely széttépi az érzékeny biomolekulákat, például a DNS-t, és megöli a sejteket. Felezési ideje – az az idő, amely alatt a lenyelt anyag fele lebomlik – körülbelül egy hónap, ami lassú halálhoz vezet a sugárfertőzés következtében.
5. Higany
A higany káros hatásait talán a leghíresebb példa Lewis Carroll Őrült Kalapos című műve, aki mesterségének űzése közben krónikusan ki volt téve higanynak. A higany mérgező hatása azonban valójában sokkal bonyolultabb, és kritikusan függ attól, hogy milyen higanyról van szó. A szerves és szervetlen higanyvegyületek eltérő hatással bírnak, ezért az LD50 értékek (amelyek jellemzően 1mg/kg és 100 mg/kg között mozognak) eltérőek.
A tiszta higany lényegesen kevésbé mérgező, amit drámaian szemléltet egy fogászati dolgozó esete, aki öngyilkosságot kísérelt meg úgy, hogy a folyékony elemet az ereibe fecskendezte. Tíz hónappal később gyakorlatilag tünetmentes volt, annak ellenére, hogy a higany szétterült a tüdejében.
Ez a cikk eredetileg a The Conversation című lapban jelent meg, és engedéllyel újra megjelent. Az eredeti cikket itt tekintheti meg.