Ez a cikk az állatgyógyászati parazitaellenes szerek háziállatokon ajánlott alkalmazásával kapcsolatos, az embereket érintő kockázatokkal foglalkozik, azaz nem akkor, ha azokat indokolatlanul alkalmazzák embereken, vagy ha az emberek egyébként túlzott mennyiséggel kerülnek kapcsolatba belőlük. Akár hiszik, akár nem, a honlap látogatóitól kapott több száz kérdés között többször kértek tőlem ajánlást az állatgyógyászati parazitaölő szerek embereken, akár gyermekeken történő alkalmazására vonatkozóan.
Néhány állatgyógyászati külső parazitaölő szer (ektoparaziticidek) a mezőgazdasági vagy higiéniai növényvédő szerekben használt hatóanyagokat tartalmaz, míg a legtöbb belső parazitaölő szer (főként anthelmintikumok) olyan hatóanyagokat tartalmaz, amelyeket nem használnak a mezőgazdaságban. Mindazonáltal az embereket érintő mérgezési kockázatok összehasonlíthatók, és a követendő biztonsági intézkedések alapvetően ugyanazok bármelyik állatgyógyászati parazitaölő szer esetében, függetlenül attól, hogy peszticidként is használják-e vagy sem.
Hasznos tudni, hogy sem az állatgyógyászati parazitaölő szereket, sem a mezőgazdasági növényvédő szereket nem vizsgálják embereken, hogy megállapítsák az emberre gyakorolt toxicitásukat, mielőtt forgalomba kerülnének. Az 1980-as évekig néhány országban engedélyezték az önkéntes embereken végzett teszteket, de ezt etikai okokból szinte mindenhol betiltották. Az egyetlen jelentős kivételt az a néhány hatóanyag képezi, amelyet emberi gyógyszerekben is engedélyezett felhasználásra használnak.
Mielőtt bármelyik parazitaellenes szer forgalomba kerülne, az emberekre gyakorolt potenciális toxicitását és az állatokon történő alkalmazásával kapcsolatos, az embereket érintő kockázatokat laboratóriumi állatokon (főleg patkányokon, egereken, nyulakon és kutyákon) végzett toxicitási vizsgálatokból extrapolálják. Sokat vitatkoztak arról, hogy az ilyen extrapolációk tudományosan elfogadhatóak-e, mivel köztudott, hogy az emberek és a laboratóriumi állatok között jelentős élettani különbségek vannak. Az is ismert, hogy egyes hatóanyagok egyes háziállatokra mérgezőek, míg más háziállatokra teljesen ártalmatlanok, pl. számos szintetikus piretroid, amelyet a kutyák, az emberek és a haszonállatok nagyon jól tolerálnak, a macskákra mérgező. Ez azonban egyelőre valószínűleg nem fog változni, és az új állatgyógyászati készítmények humán toxicitását továbbra is a laboratóriumi állatokon végzett kísérletekből fogják extrapolálni. Többek között azért, mert az embereken végzett tesztek elvégzése, ha újra engedélyeznék, nagyon sokkal drágább lenne, mint a laboratóriumi állatokon végzett teszteké. Nagyon kevés cég lenne képes vagy hajlandó ilyen beruházásokra: az állatgyógyászati piac egyszerűen túl kicsi ehhez.”
Megállapítható-e, hogy alapvetően fogalmunk sincs az állatgyógyászati parazitaellenes szerek emberre gyakorolt toxicitásáról? Egy új hatóanyag bevezetése előtt valójában szinte semmit sem tudunk igazán, de a szabályozó hatóságok általában elegendő adatot kapnak ahhoz, hogy arra a következtetésre jussanak, hogy egy ilyen készítmény helyes alkalmazása nem hordoz jelentős kockázatot az emberre nézve, vagy hogy az alkalmazás előnyei meghaladják a háziállatokon történő helyes alkalmazással járó lehetséges kockázatokat. Nem feltételezik, hogy minden körülmények között ártalmatlan, de feltételezik, hogy helyes használat esetén biztonságos lesz: az öngyilkosságot, a baleseteket vagy a súlyos gondatlanságot általában nem veszik figyelembe.
A bevezetés után az ismereteket fokozatosan, a tapasztalatok révén szerzik meg. Amint egy terméket több millió felhasználó állatok millióin használ, az állatokon történő helyes használatot követő emberi mellékhatások eseteit kezdik jelenteni a szabályozó hatóságoknak. Ezek felülvizsgálják korábbi becsléseiket, és szükség esetén módosítják a felhasználási ajánlásokat, vagy akár vissza is vonhatják a forgalomba hozatali engedélyt. Ha évekig tartó használat után nem vagy csak nagyon kevés esetben jelentenek emberi mellékhatást, akkor általában arra lehet következtetni, hogy a termék megfelelő használat esetén meglehetősen biztonságos. Minél régebb óta van forgalomban egy termék, annál valószínűtlenebb, hogy lényeges biztonsági problémákra derüljön fény. Ez azonban csak az akut mérgezésekre vonatkozik, a krónikus toxicitásra nem. Nem zárható ki, hogy egy alacsony akut toxicitású hatóanyag magas krónikus toxicitást mutat, vagy éveken át tartó ismételt, alacsony szintű expozíció után rákot okoz. Gyakran évtizedes használatra van szükség ahhoz, hogy ilyen eseteket felfedezzenek.
Általánosságban elmondható, hogy a háziállatok bőrére (helyi alkalmazás) beadott és szőrszőrzetét átitató parazitaellenes szerek nagyobb valószínűséggel okoznak észrevétlen vagy váratlan expozíciót a kezelt állatokkal szoros kapcsolatban álló személyeknél, mint a szájon át vagy injekció formájában beadott parazitaellenes szerek. Ez a helyzet pl. a háziállatokon alkalmazott spot-onok és samponok, szappanok, spray-k és hasonlók esetében, vagy a haszonállatokon vagy lovakon alkalmazott öntöző, mártogató és permetező folyadékok vagy porok esetében.
Az állatgyógyászati parazitaellenes szerek “szokásos használatával” kapcsolatos, az embereket érintő kockázatok három fő típusba sorolhatók:
- Akut mérgezés
- Krónikus mérgezés
- Allergia
Akut mérgezés
Az akut mérgezés általában a készítmény rövid idő alatt (órák, napok) nagy mennyiségének véletlen expozíciója (lenyelés, érintkezés, belégzés) következménye. Ez történhet pl. ha valaki összetéveszti a parazitaellenes szert egy háztartási termékkel, vagy ha a tartály eltörik, és a tartalma a kezekre, lábakra stb. ömlik. Vagy egy mezőgazdasági dolgozó beleeshet egy kullancsirtó szerrel töltött merítőbe. Hogy ilyen esetekben mi történik, az erősen függ az inkriminált hatóanyagtól és az expozíció mértékétől, azaz a dózistól. A legtöbb felnőtt és egészséges embernél a parazitaellenes szerekkel való ilyen véletlen expozíció okozhat valamilyen mellékhatást, de általában ezek többnyire átmeneti jellegűek és nem életveszélyesek. Gyermekek, terhes nők, idős vagy egyébként gyenge személyek azonban valószínűleg jobban szenvednek az ilyen véletlen expozícióktól.
Különösen kockázatosak az olyan koncentrátumok, mint például a jószágok, lovak vagy háziállatok mártására vagy permetezésére használt készítmények, amelyeket beadás előtt hígítani kell, különösen azok, amelyek szerves foszfátokat vagy karbamátokat tartalmaznak. Az ilyen vegyületek különösen károsak, és az ilyen készítmények használat előtti kezelése könnyen túlzott expozícióhoz vezethet.
A mérgezés veszélye mellett egyes parazitaellenes szerek további kockázatokat hordoznak, mivel irritáló (pl. a szemre vagy a légutakra), maró, gyúlékony stb. hatásúak lehetnek.
Nagyon fontos megérteni, hogy egy parazitaellenes szer veszélyességének semmi köze a szagához vagy a színéhez. Az, hogy egy termék büdös-e vagy sem, hogy sötét vagy világos, teljesen lényegtelen a biztonságossága szempontjából. A termék megjelenésében vagy szagában a vásárlás után bekövetkező változások azonban olyan termékromlásra utalhatnak, amely az emberekre és a háziállatokra nézve egyaránt mérgezőbbé teheti a terméket.
Krónikus mérgezés
A krónikus mérgezés egy gyógyszer viszonylag kis dózisának hosszú időn (hónapokon, éveken) keresztül történő ismételt expozíciója (lenyelés, érintkezés, belégzés stb.), amely fokozatos károsodást okoz, és többé-kevésbé súlyos hatásokat eredményez.
A krónikus mérgezés évekig nem okozhat látható tüneteket, így észrevétlen marad, amíg már túl késő nem lesz, és a károsodás már visszafordíthatatlanná vált. Az is előfordulhat, hogy alacsony szintű mérgező hatások, amelyek egy egészséges embernek nem ártanának, súlyosbítják egy beteg vagy egyébként gyenge ember állapotát, mert a szervezete már nem képes megbirkózni a túl sok kihívással.
Az évtizedek óta forgalomban lévő és ott maradó állatgyógyászati parazitaellenes szerek hatóanyagai esetében általános szabály, hogy elegendő tapasztalat áll rendelkezésre ahhoz, hogy a krónikus mérgezés kockázata a megfelelő használat után egy normális egészséges ember esetében nagyon alacsony. Az utóbbi években bevezetett újabb hatóanyagokról (pl. afoxolaner, fluralaner, pyriprole, monepantel stb.) azonban kevesebbet tudunk az emberre vagy háziállatokra gyakorolt lehetséges hosszú távú toxicitásukról.
Egy ilyen hosszan tartó emberi expozíció előfordulhat például olyan kutyák vagy macskák esetében, amelyeket a trópusi és szubtrópusi régiókban szinte egész évben havi bolha elleni spot-onnal kezelnek. A kezelt háziállatokkal intenzíven játszó vagy más módon szoros fizikai kapcsolatban lévő gyermekek vagy felnőttek hosszú időn keresztül kis dózisoknak lehetnek kitéve. A legyek elleni védelem céljából rendszeresen pour-onnal kezelt lovak lovasai vagy gondozói szintén hónapokon keresztül alacsony dózisoknak lehetnek kitéve. Ugyanez vonatkozik a nagy gazdaságokban dolgozókra, akik idejük nagy részét az állatok mártásával vagy permetezésével töltik, vagy a hivatásos állatmártókra vagy birkanyírókra, akik munkájuk során naponta szoros fizikai kapcsolatba kerülnek a kezelt állatokkal vagy akár közvetlenül a parazitaellenes szerrel. Előfordulhat a parazitaellenes készítményeket gyártó üzemekben vagy az ilyen termékek tárolásánál dolgozókkal is. Általában a legtöbb termék használata és kezelése biztonságos, ha szigorúan betartják a biztonsági óvintézkedéseket. Ezeket az óvintézkedéseket azonban néha nehéz vagy kényelmetlen betartani (pl. kesztyű, maszk vagy gumicsizma használata, nagyon meleg időjárás stb. esetén).
Az 1990-es években több hagyományos juhtenyésztő országban (pl. Ausztrália és az Egyesült Királyság) intenzíven vitatták és vizsgálták bizonyos antiparazitás juhmártások biztonságosságát az ilyen termékeknek krónikusan kitett hivatásos juhmártók és juhnyírók számára. Sok ilyen szakember számolt be évekig az úgynevezett “juhmártási influenzáról”, amelyet fejfájás, influenzaszerű tünetek, rosszullét, látászavarok stb. jellemeztek, különösen a mártás utáni meleg időjárás hatására. A juhmártás alkalmazásával összefüggésbe hozták a juhtenyésztők körében az öngyilkossági hajlam megnövekedett arányát, valamint az úgynevezett “krónikus fáradtság szindrómát” (CSI) is. A gyanú szerint az ilyen problémákat okozó termékek elsősorban a szerves foszfátok, amelyeket az 1990-es évekig széles körben használtak a juhok mártására. A különböző hatóságok vizsgálatai először sokkal szigorúbb biztonsági óvintézkedésekhez és ártalmatlanítási korlátozásokhoz vezettek, amelyek erősen csökkentették az ilyen termékek használatát. Később a modern és biztonságosabb termékek nagymértékben felváltották ezeket.
A parazitaellenes szerek maradványait tartalmazó élelmiszerek fogyasztása
Ez egy parazitaellenes szer alacsony szintjének való krónikus kitettség különleges esete. Napjainkban a legtöbb növényi vagy állati eredetű élelmiszer, legyen az ipari vagy házi készítésű, kémiai vegyületek, állatgyógyszerek, növényvédő szerek, vízszennyező anyagok stb. maradványait tartalmazza. A kulcskérdés nem az, hogy tartalmaznak-e szermaradványokat, hanem az, hogy a szermaradványok meghaladják-e a szabályozó hatóságok által biztonságosnak ítélt határértékeket. A legtöbb fejlett országban mindenféle élelmiszert, beleértve az állati eredetű árukat is, rendszeresen ellenőriznek illegális szermaradványok tekintetében, és általában az iparilag feldolgozott termékek meglehetősen tiszták és biztonságosak a fogyasztók számára. Így az élelmiszerekben található túlzott és káros vegyszermaradványok krónikus fogyasztása a legtöbb fogyasztó számára meglehetősen valószínűtlen
A vidéki területeken azonban a hagyományosan vagy saját fogyasztásra előállított termékek (tej, sajt, vaj, kolbász stb.) gyakran kikerülik az ilyen ellenőrzéseket, és előfordulhatnak túlzott mértékű szermaradványok, amelyek észrevétlenül maradnak. Következésképpen a vidéki területeken, különösen a kevésbé fejlett országokban, a túlzott szermaradványok krónikus fogyasztása problémává válhat.
A nemkívánatos élelmiszer-maradványok problémája nyilvánvalóan nem csak az állatállományban használt állatgyógyászati parazitaellenes szerekre jellemző, hanem még inkább érinti a növényvédő szereket. Az engedélyezettnél magasabb szermaradványokat tartalmazó élelmiszerek alkalmi (azaz nem ismételt) fogyasztása az egészséges ember számára szinte egyáltalán nem káros.
A váratlan illegális szermaradványok jól dokumentált esete az állati termékek (tej, sajt, vaj, kolbász stb.), sőt az emberi tej szennyezettsége több szerves klórvegyület (DDT, lindán, dieldrin) túlzott szermaradványaival, még évekkel azután is, hogy az ilyen termékeket hivatalosan kivonták az élelmiszer-állatokon vagy növényeken való használatból. Egyrészt a szerves klórvegyületek hajlamosak felhalmozódni az élelmiszerláncban, és évekbe telik, amíg teljesen eltűnnek. Mivel azonban e termékek némelyike hosszú évekig engedélyezve maradt a nem élelmiszer-alapanyagokon történő felhasználásra, nem zárható ki az élelmiszertermelő állatokon vagy növényeken történő illegális felhasználás.
Nem valószínű, hogy a túlzott mértékű szermaradványok fogyasztása az emberekben a káros reakciók látható jeleit okozná. Ha mégis, akkor enyhe krónikus mérgezés léphet fel, amely egészséges embereknél valószínűleg nem súlyos, és nehéz felismerni, mivel a legtöbb ilyen túlzott szermaradvány az élelmiszerekben észrevétlen marad.
Allergia
Az allergia egy speciális eset, mert alapvetően nem a gyógyszer toxicitása, hanem az adott személy meglehetősen kiszámíthatatlan egyéni immunológiai reakciója okozza. Az ember szinte mindenre allergiás lehet: természetes vagy szintetikus szálakra, sokféle élelmiszerre, mindenféle állati és növényi eredetű termékre (szőr, toll, pollen stb.). És így a parazitaellenes szerek embereken is okozhatnak allergiás reakciókat, de az ilyen allergiák a legtöbb esetben meglehetősen szokatlanok és kiszámíthatatlanok.
Mindamellett nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az állatgyógyászati parazitaellenes szerek különösen nagy kockázatot hordoznának az embereknél allergia kiváltására. Míg jól ismert, hogy bizonyos állatgyógyászati parazitákkal való érintkezés valóban okozhat allergiát az emberekben, pl. a csirke atkák, szarvasmarha kullancsok stb. Az állatgyógyászati antiparazitikummal szembeni allergiás reakciót azonban nem lehet kizárni. Ha ez megtörténik, az egyetlen hosszú távú megoldás a használat abbahagyása.
Az alapvető vészhelyzeti intézkedések
A termékcímkén minden ártalmas terméken fel kell tüntetni azokat a védőintézkedéseket, amelyeket a felhasználóknak a mérgezés megelőzése érdekében be kell tartaniuk, valamint a vészhelyzeti intézkedéseket, ha ez bekövetkezik. Néhány növényvédő szer esetében ismert az ellenszer (pl. a szerves foszfátok esetében az ellenszer az atropin), de azt mindig orvosnak kell beadnia, mert az ellenszer maga is mérgező lehet, ha túl nagy adagot adnak be. Az állatgyógyászati parazitaellenes szerek hatóanyagainak többségére azonban nem ismert ellenszer, és a kezelésnek a tüneti és támogató intézkedésekre kell összpontosítania.
A legtöbb esetben a mérgezett személyt a lehető leghamarabb kórházba kell vinni, vagy a mérgezéselhárító központot vagy orvost kell hívni. A termék címkéjét vagy a termék tartályát meg kell mutatni az egészségügyi személyzetnek; annak ismerete, hogy mely konkrét hatóanyagokról van szó, vagy nagyobb segítséget jelent annak meghatározásában, hogy rendelkezésre áll-e ellenszer, valamint hogy melyik kezelés a megfelelőbb.
A mérgezések megelőzésére szolgáló alapvető óvintézkedések
Nagyon fontos, hogy a parazitaellenes gyógyszereket (bármilyen gyógyszert!) mindig az eredeti csomagolásban, az eredeti címkével együtt tároljuk. Ez megakadályozza az összetévesztést más vegyszerekkel vagy gyógyszerekkel, és lehetővé teszi az egészségügyi személyzet tájékoztatását.
Kiemelten fontos a termék címkéjén feltüntetett védőfelszerelések (pl. védőszemüveg, kesztyű, maszk stb.) használata, különösen a beadás előtt hígítandó koncentrátumok kezelésénél, mint például az állatállomány, lovak vagy háziállatok mártásához vagy permetezéséhez használt koncentrátumok. Ezek szerves foszfátokat vagy karbamátokat tartalmazhatnak, amelyek meglehetősen mérgezőek vagy meglehetősen irritálóak lehetnek. Az állatok és lovak permetezéséhez vagy a pour-ons adagolásához mindig védőkesztyűt kell használni, és soha nem szabad széllel szemben vagy rosszul szellőző beltéri helyeken alkalmazni, mert ez növeli a mérgező ködök belégzésének kockázatát.
Minden állatgyógyászati parazitaellenes szert a gyermekek számára elérhetetlen helyen kell tartani, és soha nem szabad élelmiszerekkel együtt tárolni, vagy olyan helyen, ahol élelmiszereket dolgoznak fel (konyha, hűtőszekrény stb.), ahol a gyermekek és felnőttek könnyen összetéveszthetik őket élelmiszerrel. Hasonló okokból az állatgyógyászati parazitaellenes szereket soha nem szabad emberi gyógyszerekkel együtt tartani.
A további biztonsági óvintézkedésekről és intézkedésekről olvassa el a termék címkéjét, vagy kérdezze meg kezelőorvosát.