Ez a tanulmány a kora neoproterozoikumi Rodinia szuperkontinens kialakulásának és felbomlásának, valamint a Gondwanaland későbbi összeállásának jelenlegi tudásszintézisét mutatja be röviden. Értekezésünk mind paleomágneses korlátozásokon, mind az alapkőzet tartományok, az orogén történetek, az üledékek eredete, a kontinentális rések és passzív peremek kialakulása, valamint a földköpeny-plumék eseményeinek feljegyzései geológiai összefüggésein alapul.
Rodinia 1300 Ma és 900 Ma között világméretű orogén események során állt össze, és valószínűleg az összes, vagy gyakorlatilag az összes, akkoriban ismert kontinentális blokk részt vett benne. Az általunk preferált Rodinia-modellben az összeállási folyamat a Laurentia pereme körüli kontinentális tömbök akkrécióját vagy ütközését jellemzi. A szuperkontinens Pangeához hasonlóan a Rodinia is körülbelül 150 millió évig tartott a teljes összeállást követően. A szuperkontinenst körülvevő köpeny-átmeneti zónában felhalmozódott, stagnáló lemezek süllyedése által okozott köpenylavinák, valamint a szuperkontinens hőszigetelése a Rodinia alatti köpeny szuperkút (vagy szuperplumm) kialakulásához vezetett 40-60 millió évvel az összeszerelés befejezése után. Ennek eredményeképpen kb. 825 Ma és 740 Ma között széles körű kontinentális hasadás következett be, epizodikus plume-eseményekkel kb. 825 Ma, kb. 780 Ma és kb. 750 Ma.
Az összeszereléshez hasonlóan Rodinia felbomlása is diakronikusan történt. Az első nagy felbomlási esemény Laurentia nyugati peremén (jelenlegi koordináták) következett be, valószínűleg már 750 Ma-ban. Az Amazónia kráter és Laurentia délkeleti pereme közötti hasadás nagyjából ugyanebben az időben kezdődött, de csak kb. 600 Ma után következett be. Ekkorra a nyugati gondwanai kontinensek nagy része már egyesült, bár a Gondwanaland kialakulása csak kb. 530 Ma körül fejeződött be.