Ask Smithsonian:

Szeretsz összebújni a kedveseddel és smárolni? Ez romantikus, de – spoiler alert – a csókolózás undorító és veszélyes tevékenység is lehet.

A csókolózás közben a párok 9 milliliter vizet, 0,7 milligramm fehérjét, 0,18 mg szerves vegyületet, 0,71 mg zsírt és 0,45 mg nátrium-kloridot cserélnek, egy számítás szerint 10 millió és 1 milliárd baktériummal együtt. Számos kórokozó terjedhet szájról-szájra történő érintkezés útján, köztük a megfázást és más légúti vírusokat, a herpes simplexet, a tuberkulózist, a szifiliszt és a streptococcust okozó kórokozók.”

Az utolsó rész nem hangzik túl romantikusan, de a romantikának vajmi kevés köze van ahhoz, hogy mi, mint faj, miért vonzódunk ehhez a nagyon intim érintkezéshez. Az embereket biológiailag arra készteti, hogy egymáshoz nyomják az arcukat, és megdörzsöljék az orrukat, vagy megérintsék az ajkukat vagy a nyelvüket.

A legegyszerűbb formájában a csókolózás a génjeinkben kódolt párzási viselkedés. Ezeknek a géneknek a túlnyomó többségén osztozunk az emlősökkel, de csak az emberek (és alkalmanként közeli főemlős rokonaink, például a csimpánzok és a bonobók) csókolóznak.

A csókolózás oka azonban még mindig többnyire rejtély, még azon tudósok számára is, akik évtizedeken át tanulmányozták ezt a viselkedést. Nem lehet megmondani, hogy melyik az uralkodó tényező: hogy az emberek pszichológiai vonzalom miatt csókolóznak, vagy pedig azért, mert tudat alatti késztetésük van arra, hogy párosodjanak a kiválasztott csókpartnerrel. Valószínűleg a kettő kombinációja. “Nem lehet pszichológia biológiai agy nélkül” – mondja Rafael Wlodarski, aki karrierje nagy részét a filematológiának – a csókolózás tudományának – szentelte.

Wlodarski, az Oxfordi Egyetem szociális és evolúciós idegtudományi kutatócsoportjának posztdoktori kutatója megállapította, hogy a csókolózás segíti a heteroszexuálisokat a párválasztásban. Különösen a nők értékelik a korai csókolózást. A nyál tele van hormonokkal és más vegyületekkel, amelyek lehetőséget adhatnak a párválasztási alkalmasság kémiai értékelésére – ez a biológiai agy közbelépése.

A nők nagyobb valószínűséggel mondják azt is, hogy az első csók lehet a döntő a párválasztásban. Vajon a biológiai késztetés le tudja győzni azt a felfogást, hogy a választottad rosszul csókol? Wlodarski szerint nehéz szétválasztani a kettőt, de “megkockáztatom a feltételezést, hogy ha valaki azt gondolja, hogy valaki rosszul csókol, az azért van, mert az illata nem volt megfelelő” – mondja. A nőknek szelektívebbnek kell lenniük, mert nagyobb következményekkel kell szembenézniük, ha rossz párválasztási döntést hoznak – például kilenc hónapig kell kihordaniuk egy gyermeket – mondja Wlodarski.

A heteroszexuális kapcsolatokban a csókolózás – férfiak és nők esetében egyaránt, de különösen a nők esetében – szintén megszilárdítja az intimitást a kapcsolat időtartama alatt, mondja Wlodarski. Érdekes módon Wlodarski és oxfordi kollégái azt találták, hogy azok az emberek, akik gyakrabban csókolóznak, boldogabbnak és elégedettebbnek tűntek a kapcsolatukban, míg a közösülés gyakorisága nem jelentett különbséget.

Wlodarski azt mondja, reméli, hogy sikerül kideríteni, hogy a csókolózástól miért érzik magukat az emberek jobban kötődve. Ez az egyik a sok megválaszolatlan kérdés közül a csókolózással kapcsolatban – és ez csak a heteroszexuálisokra vonatkozik. A kutatók még csak a felszínt kapargatják a homoszexuálisok csókolózási viselkedésének megértésében, mondja. “Ez egy plusz komplexitási szint.”

És mi a helyzet a nem szexuális csókolózással? Még ha nem is párzási eszköz, valószínűleg mégis ebből a biológiai szükségszerűségből ered, mondja Wlodarski. Az arcon csókolás olyan evolúciós módosítás, amely nagyobb, összetettebb társadalmakban jelent meg, ahol ez a tisztelet vagy a csodálat jele.

Nem minden kultúra kedveli a vándorló nyelvvel élénkített, teljes szájcsókot. Ez modern, és nyugati konvenciónak tűnik, talán az elmúlt 2000 évből, mondja Wlodarski. Egy 2015-ben közzétett tanulmány szerint a vizsgált kultúrák kevesebb mint felében fordul elő romantikus, szexuális csókolózás.

Az írásos történelem tanúsága szerint – legalábbis az írott történelemben – a csókolózás a múltban elsősorban kölcsönös arc- vagy orrsimogatást, vagy akár szoros közelségben történő szaglászást jelentett. A hindu védikus szanszkrit szövegekben a csókolózást úgy írták le, mint egymás lelkének belélegzését.

Nocsak, ez tényleg romantikusan hangzik.

Az Önön a sor, hogy megkérdezze Smithsonian

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.