Angol írásjelek

Főcikk: A vesszőt ( , ) a mondatok jelentésének egyértelművé tételére használják, azáltal, hogy határvonalat képez a mondatok és a mondatok között. Például a “Man, without his cell phone, is nothing” (a mobiltelefon fontosságát hangsúlyozva) és a “Man: without, his cell phone is nothing” (a férfiak fontosságát hangsúlyozva) jelentősen eltérő jelentéssel bír, akárcsak a “eats shoots and leaves” (a “fogyasztja a növényi kinövéseket”) és az “eats, shoots and leaves” (az “először eszik, másodszor elsüt egy fegyvert, harmadszor pedig elhagyja a helyszínt”). A vesszőt a számok elválasztására is használják. Például: “1985. január 7.” és “2000”.

Kötőjel és kötőjelSzerkesztés

A kötőjelet ( -, -, -, -, -, – ) és a kötőjelet vagy kötőjel-mínuszt ( – ) használjuk:

• sor folytatására, amikor egy szó két soron át van törve;
• olyan szó előtagjának alkalmazására, amelyre nincs kanonikus összetett szó;
• vessző helyettesítésére, amikor a következő mondat jelentősen eltolja az előző szöveg fő hangsúlyát.

EllipszisEdit

Az ellipszist ( …, …, …, … ) kihagyott szöveg jelölésére használják, vagy amikor egy mondat elmarad.

FelkiáltójelSzerkesztés

A felkiáltójelet ( ! ) felkiáltás jelölésére használják.

Pont, pont, pont vagy pontSzerkesztés

A brit és nemzetközösségi angolban pont vagy pont, az észak-amerikai angolban pont ( . ) néven ismert karakter több célt szolgál. Pontként a mondat végét jelöli. Pontként a rövidítés jelölésére is használják, beleértve a nevek kezdőbetűként való jelölését is:

Dwight D. Eisenhower otthona a Pa. állambeli Gettysburgben nem volt túl messze Washingtontól.

Az utóbbi használat gyakorisága és sajátosságai időben és regionálisan is széles körben változnak. Ma például általában kihagyják ezeket a jeleket a rövidítésekből és iniciálékból, és számos brit kiadványban kihagyják az olyan rövidítésekből, mint például a Dr a Doctor, ahol a rövidítés ugyanazokkal a betűkkel kezdődik és végződik, mint a teljes szó.

Egy másik használata, mint tizedespont, a matematikában és a számítástechnikában található (ahol gyakran “pontnak” becézik), egész számokat osztva tizedes törtekből, mint például a 2,398.45-ben. Sok nyelvben a vessző és a tizedesvessző szerepe felcserélődik, a vessző szolgál tizedesválasztóként, a pont pedig ezresválasztóként (bár ez utóbbi célra néha vékony szóközt használnak, különösen a műszaki írásokban, függetlenül attól, hogy mi a tizedesvessző). A számítástechnikában a pontot szélesebb körben használják elválasztóként, mint webhely- és fájlneveket (“wikipedia.org”, “192.168.0.1.” “document.txt”), és speciális funkciókat tölt be különböző programozási és szkriptnyelvekben.

GuillemetsEdit

Guillemets ( “…” ), amelyeket néha francia idézőjeleknek is neveznek, az angol nyelvben viszonylag ritkák, de néha az idézőjelek egyik formájaként használják.

KérdőjelekSzerkesztés

A kérdőjelet ( ? ) a kérdéses mondat végének jelölésére használják.

IdézőjelekSzerkesztés

Az idézőjeleket ( “…”, “…”, “…”, “…” ) az idézőjelek jelölésére használják. Az angol nyelv minden formájában a kérdőjeleket és a felkiáltójeleket az idézőjeleken belül vagy kívül helyezik el attól függően, hogy az egész mondatra vagy csak az idézett anyagra vonatkoznak. A brit kiadványokban (és tágabb értelemben az egész Nemzetközösségben) a pontokat és a vesszőket leggyakrabban ugyanígy kezelik, de a használatuk igen változatos. Az amerikai kiadványokban a pontokat és a vesszőket általában ettől függetlenül az idézőjelek közé teszik. Az amerikai rendszer, amelyet tipográfusi idézésnek is neveznek, Kanadában és tágabb értelemben a szépirodalmi kiadókban is elterjedt.

Egy harmadik rendszer, amelyet logikai idézésnek neveznek, szigorúan ügyel arra, hogy a végződéses írásjelek csak akkor kerüljenek az idézőjelek közé, ha az idézett anyagban is megtalálhatóak. Egyes írók összekeverik a logikai idézést és az általános brit stílust (amely valójában megenged némi variációt, például az eredeti pont vesszővel való helyettesítését vagy fordítva, az idéző mondat igényeinek megfelelően, ahelyett, hogy a nem eredeti írásjeleket az idézőjeleken kívülre helyeznék). Például a Chicago Manual of Style, 14. kiadás: “A brit stílust néhány amerikai nyelvész erősen támogatja. Míg a kérdőjelek és a felkiáltójelek esetében egyértelműen van némi kockázat, a pont vagy a vessző tekintetében kevéssé valószínűnek tűnik, hogy az olvasókat félrevezetik”. A továbbiakban a “brit” vagy logikai idézőjelet ajánlja olyan területeken, mint a nyelvészet, az irodalomkritika és a műszaki írás, és megjegyzi a filozófiai szövegekben való használatát is.

A brit és az amerikai gyakorlat más tekintetben is eltér; például az észak-amerikai kiadók általában a kettős idézőjelet részesítik előnyben az elsődleges idézőjeleknél, és szimpla idézőjelre váltanak minden idézőjelen belüli idézetnél, míg a brit és nemzetközösségi kiadók az elsődleges idézetnél szimpla vagy kettős idézőjelet is használhatnak.

pontosvesszőSzerkesztés