A müncheni LMU kérődzők klinikáját 2010 decemberében kereste meg egy tejtermelő a BB keresztezett borjak szőrhullásával kapcsolatos problémával. A tulajdonos elmondása szerint 5 év alatt mindkét nemű, tejelő fajtájú anyákból származó, különböző BB bikák által mesterséges megtermékenyítéssel nemzett borjak voltak érintettek. Arról számolt be, hogy ezek a borjak normális szőrzettel születtek. A borjak 2-3 hetes koruktól kezdve rosszul szőrösödtek, a nyak és a fej területén túlzottan hámosodtak, a területek rövid időn belül alopeciássá váltak, a fejtől kezdve a háti középvonalon, a nyak és a váll területén haladva. A 8-10 hetes korban a szőr minden borjúnál elkezdett visszanőni az érintett területeken. Az állomány állatorvosa a tulajdonos pénzügyi és állatjóléti aggályai miatt kezdte el vizsgálni a problémát. A fizikai vizsgálatokat és az érintett bőrből vett mintákat követően a beutaló állatorvos egyik érintett borjúnál sem tudott nyilvánvaló okot megállapítani. Nem volt viszketés, nem találtak ektoparazitákat, és a bőrkaparék nem mutatott rendellenes eredményt. A beutaló állatorvos által vett bőrbiopsziák nem voltak meggyőzőek az alopecia okának meghatározásában. Az érintett állatok felönthető rovarölő szerekkel és injekciós vitaminkészítményekkel történő kezelése nem javított az állapoton. Meglepő volt az is, hogy az ugyanabban a gazdaságban tartott fajtatiszta tejelő borjakat állítólag soha nem érintette ez a betegség. Az állomány állatorvosával való konzultációt követően három tipikus tüneteket mutató állatot utaltak be a klinikára további diagnosztikai vizsgálatokra, és állománylátogatást szerveztek.
A tulajdonos véleménye szerint a három utalt 19, 28 és 42 napos hím borjú ugyanannak az állapotnak különböző stádiumaiban jelentkezett. A klinikára 3 hónap alatt érkeztek (2011. január-március). A borjak gondozása során a következő menedzsment valamennyi borjú esetében azonos volt: Születésük után elválasztották őket az anyjuktól, és szalmás alommal ellátott, egyszemélyes boxokban helyezték el őket. Életük első 7-10 napja alatt naponta kétszer 2 liter teljes tejet kaptak az anyaállattól. Ezt követően a borjakat naponta kétszer 4 liter kereskedelmi forgalomban kaptak tejpótlót. Szénát, sót, ásványi takarmányt, gabonát vagy vizet eddig a pontig nem kínáltak. Az összes többi érintett borjúhoz hasonlóan a három borjú a tünetek megjelenése után szájon át adott vitaminkeveréket, valamint egy parazitaellenes szerrel végzett pour-on kezelést kapott (Moxidectin Triclamox Rind Pour-on-Lösung ad us. vet.; moxidectin 0. old.5 mg/kg BM, triklabendazol 20 mg/kg BM), de a szőrhullás ettől függetlenül előrehaladt.
Klinikai vizsgálat a felvételkor, vérvételi eljárás és elemzés
A klinikára érkezéskor azonnal klinikai vizsgálatot végeztek Dirksen et al. szerint. Minden állatból vért vettek a nyaki véna szúrásával, és közvetlenül S-Monovette (Sarstedt, Nümbrecht-Rommelsfeld, Németország), véralvadásgátló (K3 EDTA, 1,6 mg/ml; Sarstedt) és vérgáz Monovette (50 NE/ml kalciummal kiegyensúlyozott lítiumheparin; Sarstedt) csövekbe helyezték. A vérmintákat azonnal feldolgoztuk, és a szérumot 3000 rpm-en 10 percig 25 °C-on végzett centrifugálással nyertük ki. A szerológiai paramétereket, valamint a glutation-peroxidáz aktivitását a teljes vérben automatikus analizáló rendszerrel (Automatic Analyser Hitachi 911; Roche Diagnostics, Indianapolis, IN) határoztuk meg. A hematológiai elemzéseket automata hematológiai analizátorral (Sysmex F820; Sysmex, Norderstedt, Németország) végeztük. Ezenkívül a szérum molibdénkoncentrációját az IDEXX VetMed Labor GmbH (Ludwigsburg, Németország) meghatározta. Két borjúnál (2. és 3. borjú) a hospitalizáció napján nyert szérum C-vitamin-szintjét folyadékkromatográfiás tömegspektrometriával határoztuk meg (MVZ Labor Dr. Limbach, Heidelberg, Németország).
Ezeken kívül három különböző helyről (egy érintetlen, két érintett helyről) helyi érzéstelenítésben 8 mm-es bőrbiopsziát vettünk, amelyet azonnal 10% semleges pufferelt formaldehidben rögzítettünk, és vizsgálatra az LMU München Állatorvosi Patológiai Intézetébe küldtünk. A formalinnal fixált mintákat rutinszerűen paraffinba ágyazva dolgozták fel szövettani vizsgálatra, és hematoxilin és eozin (HE) és Giemsa festéssel festették meg.
Klinikai tünetek és klinikai patológia
Az 1. táblázat a három borjú kiindulási jellemzőit és a klinikai vizsgálat eredményeit mutatja be a kórházba kerüléskor. A kóros klinikai leletek a következők voltak: kóros testtartás, a hátsó lábak a has alatt összegyűjtve (1. és 2. borjú), míg a 3. borjú a bal hátsó végtagot nem terhelte. Az 1. és 2. borjúnak hidegek voltak a végtagjai. Az 1. és 3. borjúnál a metszőfogak körüli íny enyhe kipirosodását és a nyálkahártya enyhén megnövekedett rózsaszínű színét dokumentálták. A szív kihallgatása szabálytalan szívritmuszavart mutatott ki, zörej és nyaki vénatágulat nélkül (1. és 2. borjú). Két borjúnál hipotermiát észleltek (1. borjú, 35,9 °C; 2. borjú, 37,6 °C), míg a 3. borjú testhőmérséklete emelkedett volt (40,2 °C). A szájüreg és a lábközök vizsgálata során nem találtak fekélyeket. A bőrsátor és a szemgolyók helyzetének értékelése alapján a hidratáltsági állapot normális volt. Két borjúnál (1. és 2. borjú) alopecia volt jelen a hát mentén, a nyak mindkét oldalán, a homlokon, mindkét fül töve körül, mindkét arcon és a szemek körül. Az ezeken a területeken a kipirosodott bőrt részben vastag kérgek borították, amelyek könnyen eltávolíthatók voltak. Az érintett területek bőre száraz és csak enyhén gyulladt volt; eróziót nem találtunk (1. ábra). Ezzel szemben a 3. borjú csak enyhe hámlást mutatott a fej és a nyak különböző részein.
Az állomány két alopeciában szenvedő képviselője. a-e: Borjú 1; f-j: Borjú 2. Szőrhullás jelen van a homlokon, a szem körül, az arcokon, a háton és a nyak mindkét oldalán, valamint mindkét könyökön. Mindkét fül töve érintett. Túlzott hámlás vastag, könnyen eltávolítható kérgekkel, leginkább a nyak mindkét oldalán
Haematológiai és klinikai kémiai leletek a 2. táblázatban láthatók. A kóros leletek között szerepelt policitémia (1., 2. és 3. borjú), leukocitózis (1. és 3. borjú), hiperproteinaemia (1., 2. és 3. borjú), hipalbuminaemia (1., 2. és 3. borjú), hipokalkaemia (1. és 3. borjú), valamint marginális hipokalaemia (1., 2. és 3. borjú). A rézkoncentráció és a glutation-peroxidáz aktivitás a megfelelő referenciaintervallumon belül volt. Ezzel szemben a vas (1. és 3. borjú) és a cink koncentrációja (3. borjú) a megfelelő referenciaintervallum alatt volt. A C-vitamin-koncentráció mindkét vizsgált borjúnál a normál tartományon belül volt (2-es borjú, 9,2 mg/L; 3-as borjú, 7,6 mg/L; referenciaintervallum Labor Limbach, Heidelberg, 2-20 mg/L).
Hisztológiai leletek
A fertőzött bőrből vett mintákban a felhám lamelláris ortokeratózisos hyperkeratózisa volt megfigyelhető, keratinpelyhekkel és kevés felületes kéreggel. A dermiszben a szőrtüszők kicsik voltak, és a follikuláris lumina csak kevés szőrszálat tartalmazott. Továbbá minimális perivaszkuláris felületi limfocita infiltrációt/gyulladást dokumentáltak. Nem volt bizonyíték releváns bakteriális vagy gombás fertőzésre, parazitás fertőzésre vagy autoimmun rendellenességre (2. ábra).
Borjú 1 bőrének szövettana a bemutatás napján: A klinikai képnek megfelelő felületes lamináris orthokeratoticus hyperkeratosis (pelyhek). A szőrtüszők diffúzan csökkent méretűek (csillagok). Megjegyzés: A szarvasmarha bőrének normális apokrin mirigytágulata (#)
Kezelés és klinikai lefolyás
Két borjú (1. és 2. borjú) a kórházi kezelés teljes időtartama alatt nem kapott kezelést. Naponta kétszer 3 liter kereskedelmi forgalomban kaptak 3 liter tejpótlót, és szabadon választott szénát és borjúindítót (gabonát) kaptak. Mindkét borjú jól ivott, és a következő napokban jó étvággyal kezdett enni. Mindkét borjúnál 7 hetes korukban (1, illetve 3 héttel a klinikára érkezést követően) új szőrnövekedést és a hámlás csökkenését észlelték. A kezdetben vékony szőrzet a 14 (2. borjú) és 18 (1. borjú) hetes korban történt elbocsátásig teljesen visszanőtt. Ekkor a visszanőtt sötét szőrzet könnyen megkülönböztethető volt a kissé világosabb eredeti, ép szőrzettől. Az elbocsátás után 9 hónappal végzett kontrollvizsgálat normális szőrzetet mutatott, és szőrhullás epizódjait nem észlelték.
A 3. borjúnál a bal lábszárízület szeptikus ízületi gyulladását diagnosztizálták. A kezdeti kezelés cefquinom (1 mg/kg BM; s. c.; Cobactan 2,5% ad us. vet.; MSD Animal Health Innovation GmbH, Schwabenheim, Németország) és meloxikám (0,5 mg/kg BM; s. c.; Metacam 20 mg/ml ad us. vet.; Boehringer Ingelheim GmbH, Ingelheim, Németország) volt. Öt nappal a felvétel után arthrotomiát végeztek. Az átmeneti javulás után az állat sántasága és általános állapota romlott, és az állatot 12 nappal a műtéti beavatkozás után elaltatták. Addig csak a fej és a nyak területén észleltek pikkelyesedést. A 3. ábra a három borjú bőr- és szőrzetváltozásának klinikai lefolyását mutatja be.
A klinikára utalt három belga kék keresztezett borjú bőr- és szőrzetváltozásának klinikai lefolyása a különböző testtájakon 3 hónap alatt. Az első sor a bőr elváltozásait (pl. hámlás) jelzi; a második sor a szőrhullás és az új szőrnövekedés jelenlétét vagy hiányát ábrázolja
Szőrvizsgálat
A tejtermelővel és az állomány állatorvosával való konzultációt követően állománylátogatásra került sor. A gazdaság Dél-Németországban, két másik gazdaság szomszédságában, egy domb tetején (~ 800 m tengerszint feletti magasságban) helyezkedett el. A látogatás idején az állomány 27 tehénből (20 BS, 3 RH, 3 HF, 3 HF, 1 BS x HF), öt üszőből (BS) és hét borjúból állt. Az előző év gördülő állományátlaga 6551 kg/tehén/év volt. Minden felnőtt állatot ugyanabban az istállóban tartottak, matracokkal és szalmaágyazattal.
Takarmányozás és gazdálkodás
A laktáló állatok takarmányozása fűszilázsból, szénából és két különböző koncentrált takarmányból állt a becsült aktuális tejhozamnak megfelelően (egy vagy több adagolókanálnyi). A fűszilázs, a széna és a kukoricapellet kémiai elemzését a Fiziológiai, Fiziológiai Kémiai és Takarmányozási Intézetben (LMU München) végezték. A szárazanyag-kilogrammonkénti eredményeket a 2. kiegészítő fájl tartalmazza, a laktáló tehénadag számítógéppel segített számításának egy részletét pedig a 3. kiegészítő fájl mutatja be. Mivel a tulajdonosnak nem állt rendelkezésére mérleg, az adagot csak becsülni lehetett, és azt 20 kg fűszilázsban és 3 kg szénában határozták meg (nedves tömeg). A laktáció csúcsán lévő tehén esetében a tulajdonos a takarmányozott koncentrátum mennyiségét körülbelül 5 kg-ra becsülte (3 kg gabonakeverék, 2 kg pellet). Mivel az ásványi takarmánykeverék etetése a legjobb esetben is csak szórványosnak tekinthető, azt nem vették figyelembe a számításban. A becsült adag 22% nyersrostot (14% strukturált) és 10% nyersfehérjét tartalmazott. A rostfelesleg (nagyon magas szárazanyag-tartalmú fűszilázs) és a fehérjehiány (negatív bendői nitrogénmérleg) nyilvánvalóvá vált. A modellbecslések szerint egy tehén a laktáció csúcsán 23,2 kg tej előállításához elegendő takarmányt kapott.
A száraz tehenek és üszők csak fűszilázst és szénát kaptak. Az ásványi takarmányt szórványosan (4-7 naponta) adták a laktáló állatoknak és néha a száraz állatoknak is. A nyári hónapokban minden tehén legeltetéshez jutott. A környék összes gazdasága ugyanabból a kútból kapott vizet. A gazdaságban szénát és fűszilázsokat állítottak elő. Minden legelőn trágyát szórtak ki; az elmúlt 10 évben nem használtak más trágyát. Sót nem kínáltak a takarmányadag részeként.
A borjakat a horgonyzó istállóban hozták világra. Az anyatehénből való kiemelés után vagy egyéni, vagy közös boxos istállóban voltak elhelyezve. Minden borjú az élet első 7-10 napjában a saját anyjától kapott kolosztrumot és tejet, majd kereskedelmi forgalomban kaptak tejpótlót. A vizsgálatot megelőző utolsó hónapokban a tejpótlót egy másik márkára cserélték, de a probléma továbbra is fennállt. Nem állt rendelkezésre a tejpótló keverésének módjára, a mennyiség, a keverés és az etetési hőmérséklet meghatározására vonatkozó szabványos működési eljárás. Kérdésre a tulajdonos azt állította, hogy megbecsülte a tejpótló mennyiségét, és hogy a keverési hőmérséklet a hideg és a kézmeleg között változott, attól függően, hogy az istállóban rendelkezésre áll-e meleg víz. A tulajdonos azt állította, hogy a csak teljes tejjel etetett borjaknál szőrhullás fordult elő, de nem álltak rendelkezésre olyan feljegyzések, amelyek alapján az érintett borjak takarmányozását felül lehetett volna vizsgálni. Néhány hónapig a BB keresztezett borjak az élet első 3 napján három 10 ml-es adag szájon át szedhető vitaminkeveréket is kaptak. A borjak 6 hetes korukban szabadon választott szénát, gabonát és vizet kaptak. A borjakat 3 hónapos koruk körül elválasztották.
A leválasztás előtti borjak vizsgálata
Az állománylátogatás alkalmával hét borjút vizsgáltak meg. Négy fiatalabb borjút (három BS, egy BB x BS) 1 és 10 napos kor között, valamint három idősebb borjút (BB x HF, BB x RH, BB x BS) 6 és 9 hetes kor között. Valamennyi keresztezett borjú hímivarú volt; a három nőivarú, fajtatiszta BS borjút pótló üszőnek szánták. A fiatalabb borjaknál a fizikai vizsgálat nem mutatott rendellenességeket, kivéve egy borjút, amely újszülöttkori hasmenésben és lázban szenvedett; a bőr és a szőrzet rendellenességei nem voltak kimutathatók. A három idősebb borjúnál a fej, a nyak, a könyök, a vállak és a hát körül szőrhullás volt megfigyelhető (4. ábra). Mindhárom borjúnál az alopecia és a hámlás 3 hetes kor körül kezdődött, és a szőr körülbelül 6 hetes korban kezdett visszanőni. Az idősebb borjak mindegyike gyengén fejlett volt, és az azonos korú BB borjakhoz képest alacsony testkondíciót mutatott. Egy kilenc hetes keresztezett borjú szívének auskultációjánál szabálytalan szívritmuszavart találtak. A bőrsátor és a szemgolyók helyzete nem mutatta a kiszáradás klinikailag kimutatható jeleit. Valamennyi borjútól a fent leírtak szerint vettek vérmintát. Mind a négy BB keresztezett borjúnál emelkedett volt a hematokrit (51-59%; átlag 54%; referenciaintervallum Clinic for Ruminants, LMU München, 30-36%) és az eritrocitaszám (12,5-14,6 × 1012/L; átlag 13,50 × 1012/L; referenciaintervallum Clinic for Ruminants, LMU München, 5-8 × 1012/L). Az albumin és az összfehérje szintje nem utalt kiszáradásra ezeknél a borjaknál. A hematológiai és biokémiai paraméterek, valamint a nyomelemek szintje és a glutation-peroxidáz aktivitás nem volt említésre méltó, kivéve az összfehérje csökkent koncentrációját egy kétnapos borjúnál (42.40 g/L; referenciaintervallum Clinic for Ruminants, LMU München, 55-70 g/L), ami a passzív immunitás átadásának kudarcára utal.
Négy belga kék keresztezésű borjú a farmon, boxos istállóban elhelyezve. Az állománylátogatás során készült képek. a és b: 6 hetes BB x HF keresztezésű borjú, nagymértékű szőrhullással a nyak, a far és a szemek körül. b: a bőr nagymértékű hámlása a nyaknál. c és d: Kilenc hetes BB x BS keresztezett borjú, kiterjedt alopeciával és finom szőrnövekedéssel, figyeljük meg a hátsó lábakkal a has alatt összegyűjtött testtartást. d: A fej és a fül töve enyhe pikkelyesedést és finom szőrnövekedést mutat. e és f: BB x HF keresztezett borjú, 9 hetes, előfordult alopecia és finom szőrnövekedés. f: A szőr finom szőrnövekedést mutat a szegy és a váll területén. g: Újszülött BB x BS keresztezett borjú ép szőrzettel
A felnőtt állatok vizsgálata
A szőrtartalom jó vagy nagyon jó volt szinte minden felnőtt állatnál. A 27 kifejlett állatból 14-nél a túlnövés és a karomvágás hiánya miatt karomdeformáció mutatkozott, és ebből a 14 állatból négynél sántaság vagy a végtagok dekubitális sebei mutatkoztak. A testállapot-pontszámot (BCS) minden felnőtt állat esetében az Edmonson et al. szerint határozták meg. Négy, a laktáció különböző szakaszában lévő állat BCS-értéke ≤2,5/5 volt.
Hat, nemrég friss tehénből vett vérmintát elemeztek, és a hematológiai és vérkémiai eredmények nem mutattak eltérést. A béta-hidroxibutirát koncentrációja ezeknél az állatoknál 0,5 és 0,9 mmol/l között volt. A laktáló állatok hat vizeletmintáját vizsgálták, és az eredmények nem voltak feltűnőek, kivéve négy mintát, amelyekben alacsony nátriumkoncentráció volt (13,0-16,0 mmol/L; referencia határérték Clinic for Ruminants, LMU München, > 20 mmol/L).
Következő vizsgálatok
A tulajdonos és az állomány állatorvosával való konzultációt követően további négy, 1 és 8 napos kor közötti BB keresztezett borjút hoztak a klinikára, hogy a betegség klinikai lefolyását a kezdetektől tanulmányozzák. Minden borjú kapott kolosztrumot az anyjától és teljes tejet, mielőtt felvették őket. A gazdaságban uralkodó helyzet reprodukálása érdekében mind a négy borjú naponta kétszer ugyanazt a kereskedelmi tejpótlót kapta. Vizet, szénát és borjúindítót (gabonát) ad libitum kínáltak. További kezelést nem kaptak. Érkezéskor minden borjút klinikai vizsgálatnak vetettek alá, és vérmintát vettek a fent leírtak szerint történő elemzéshez, beleértve a szérum C-vitamin-tartalmának meghatározását is. A szőrhullás jelenlétét vagy hiányát naponta dokumentálták. Az alapjellemzőket és a klinikai vizsgálat eredményeit az 1. táblázat tartalmazza. A rendellenes leletek három borjúnál (4., 5. és 6. borjú) szabálytalan szívritmuszavarra korlátozódtak. A 2. táblázat a hematológiai és klinikai kémiai eredményeket mutatja be, beleértve a szérum C-vitamin szintjét is. A négy borjú közül egyiknél sem alakultak ki a klinikán a következő 3 hónap alatt a tipikus elváltozások, beleértve a hámlást és a szőrhullást.