Az utóbbi hónapokban olvasott címlapok láttán nem tudok nem elgondolkodni (ahogy Carrie Bradshaw mondaná):
Az elmúlt hónapokban többször láttuk, hogy a sajtó a HIV gyógyítását bejelentő tudományos eredményeket ünnepli!!!
De mit jelent ez, vagy egyáltalán, igaz-e?
Részben igen. Igen, vannak olyan tudományos előrelépések, amelyek reményt adnak arra, hogy a HIV gyógymódja talán már nincs messze. De még biztosan nem tartunk ott!
Miért ünnepelünk tehát?
Véleményem szerint a vírust övező megbélyegzés az, ami okot ad az ünneplésre. Az igazság messze van ettől. Az utóbbi időben a tudományos bizonyítékok egyértelműen a HIV normalizálódásáról beszélnek. A kezelés alatt álló HIV-vel élő emberek vírusterhelése kimutathatatlan. A HIV ezzé a krónikus betegséggé vált, amely kezelést igényel ahhoz, hogy a HIV-vel élő emberek megöregedhessenek. Mert a HIV-vel élő emberek valóban megöregszenek! Úgy tűnik, hogy a HIV-fertőzöttek várható élettartama majdnem megegyezik az átlagnépességével. Az állapot szoros megfigyelést és kezelést igényel, de így van ez sok más betegséggel is, mint például a cukorbetegség, a koleszterinszint, az autoimmun betegségek stb.
A múlt hónapban egy brit újság arról számolt be, hogy brit tudósok “a HIV gyógyításának küszöbén állnak”. A cikk elfelejtette megemlíteni, hogy ez a kutatás még az első fázisban van, és még mindig toboroznak résztvevőket. A vizsgálat első eredményeit 2018-ban fogják publikálni! A konkrét kutatás a “kick and kill” stratégiát kombinálja az ARV-kezeléssel (4 séma szerinti kezelés) és a HIV-fertőzött sejtekkel szembeni immunválasz javítását célzó vakcinával. A kutatási projektet az NHS finanszírozza, és az Egyesült Királyság 4 nagy intézménye végzi: Imperial College és King’s College, az Oxfordi Egyetem és a Cambridge-i Egyetem. Sajnos még túl korai lenne megmondani, hogy ez a stratégia képes lesz-e egyszer s mindenkorra kiirtani a HIV-et a szervezetből. A kutatók közleményt adtak ki, amely tisztázza: “Még nem tudjuk megmondani, hogy bármely egyén reagált-e a beavatkozásra vagy meggyógyult-e. Fontos pontosítás, hogy a vizsgálatban részt vevő valamennyi résztvevőnek várhatóan nem lesz HIV a vérében, mivel antiretrovirális terápiában részesülnek – ezek azok a standard gyógyszerek, amelyeket a HIV kezelésére használunk. Ez nem jelenti azt, hogy meggyógyultak, ahogyan azt néhány szalagcím sugallta.” További információ
A HIV gyógyítására irányuló kutatásokban a “kick and kill” stratégia a látens sejtek aktiválására utal, olyan sejtek aktiválására, amelyekben a HIV “elbújt” az ARV-kezelés elől. A látencia a fő oka annak, hogy az ARV-kezelés megszakítása után a vírusterhelés újra felszökik, még akkor is, ha az illetőnek a kezelés alatt kimutathatatlan volt a vírusterhelése.”
A mai napon egy másik brit lap, a “The independent” cikket közölt egy új kezelésről, amely a jelek szerint működik a HIV-szerű vírussal fertőzött majmoknál. A kezelés antiretrovirális szereket és egy olyan antitestet kombinál, amely a bélben működik, és amelyet a Cronhn-kór és a fekélyes vastagbélgyulladás kezelésére használtak. A majmokon elért eredmények arra utalnak, hogy a szervezet tartós remissziót ér el, amit a tudósok funkcionális gyógymódnak minősítenek. Bővebben
Összefoglalva azt mondanám, hogy jelenleg több stratégiát is kipróbálnak, és több lehetőséget is tesztelnek a HIV gyógymód kifejlesztésének reményében. Jelenleg szerencsések vagyunk, mert a HIV-kutatást még mindig finanszírozzák. Nem lehetünk biztosak abban, hogy ez holnap is így lesz. Közösségként továbbra is ki kell állnunk a kutatás mellett – de nem csak a gyógymódért. Továbbra is ki kell állnunk a kutatás mellett minden olyan területen, amelyet még nem vizsgáltak meg alaposan, minden olyan népesség számára, amely nem fér hozzá ugyanúgy a kutatási projektekhez, akár földrajzi, gazdasági vagy egyéb korlátok miatt. Továbbra is ki kell állnunk a HIV-populáció kulcsfontosságú csoportjainak, például a transzneműeknek, a nőknek, a fogvatartottaknak, a kábítószer-fogyasztóknak a még nem azonosított szükségleteiért. Továbbra is ki kell állnunk a leginkább veszélyeztetett emberek, például az MSM közösség mellett. És foglalkoznunk kell a megbélyegzéssel, mind személyes szinten – a megbélyegzés “megbéníthatja” az embert -, mind pedig a társadalmi színtéren, ahol a megbélyegzés a HIV-vel élő emberek egész generációit traumatizálta – és még mindig traumatizálja. És folyamatosan kérdeznünk kell: Ott tartunk-e már? Mert minél hangosabb a hangunk, annál nagyobb az eredmény!