Az anaerob anyagcsere a szívizomban csak iszkémia vagy hipoxia során játszik szerepet a szívizom megőrzésében. Iszkémiás állapotban, mint például szívinfarktus vagy akár a nyílt szívműtét indukált iszkémiája során, a szívizomzat vérellátása károsodik. A szív fő energiatermelő folyamata a glükóz és a lipidek oxidatív reakciókkal történő metabolizmusa. Anaerob körülmények között az oxigén nem áll rendelkezésre az elektronok felvételére a szubsztrátok metabolikus lebontása során, és az anaerob glikolízis fontos szerepet játszik a szívizom életképességének megőrzésében az iszkémiás folyamat során. Sajnos a glikolízis felhalmozódott termékei, nevezetesen a protonok és a laktát gátolják a glikolízist, ami végül az anaerob metabolizmus depresszióját eredményezi. A nyílt szívműtétek során alkalmazott kardioplegia hatására a szívizom mechanikai és elektromos leállásának azonnali indukciója következik be, az energiát hasznosító anyagcsere-folyamatok maximális gátlásával. Ez hatékonyan csökkenti a szubsztrátfelhasználást és megelőzi az iszkémiás folyamat káros következményeit. A kardioplegia akkor a leghatékonyabb, ha a hipotermia additív tulajdonságaival kombináljuk, amely jelentős szerepet játszik a szívizom anyagcseréjének csökkentésében. Hosszan tartó hipotermiás kardioplegiai leállás során azonban nem lehet elegendő ATP-t fenntartani a sejtek integritásához, és az anaerob glikolízis egyre nagyobb jelentőségűvé válik a szívizom konzerválásának fenntartásában. Ez az előadás az aerob versus anaerob anyagcsere mechanikájával foglalkozik a nyitott szívműtét iszkémiás folyamata során.