TÖRTÉNET: Egy 50 éves, magas vérnyomással és diabetes mellitusszal rendelkező nőt hirtelen fellépő szívdobogás és majdnem szinkópa miatt mentővel hoznak a sürgősségi osztályra. Tagadja, hogy mellkasi fájdalom, légszomj vagy szívbetegség lenne a kórtörténetében. A tünetek az Ön értékelésének időpontjában is fennállnak. Tagadja, hogy korábban valaha is így érezte volna magát
Vizsgálat: A vizsgálat során közepesen szorong, azt állítja, hogy úgy érzi, mindjárt elájul. Pulzusa gyors és gyenge, 210 ütés/perc, vérnyomása 75/35 mmHg. A tüdeje tiszta, és nincs perifériás ödéma. A vizsgálat többi része, beleértve a szájhőmérsékletet és a pulzoximetriás mérést, nem említésre méltó.
Vizsgálatok: A fenti 1. ábrán az EKG három elvezetését ábrázoló nyomvonal látható (a nagyításhoz kattintson a képre). A laboratóriumi és mellkasröntgen eredmények még várhatók.
Kérdések
1. Ez SVT, V-tach, WPW vagy valami más?
2. Hogyan kellene kezelnie ezt a beteget?
Válaszok
1. Ez SVT aberrációval.
2. A beteget szinkronizált kardioverzióval kezelték.
Mivel a beteg klinikailag instabil volt, a pulzus jóval gyorsabb volt, mint 150 ütés/perc (~210 volt) és a QRS komplex kissé széles, ~166ms volt, ezért szinkronizált kardioverzió mellett döntöttek. Először egy módosított Valsalva-manőverrel próbálkoztak, amely nem járt eredménnyel. A defibrillátort előkészítették, és nyugtatót rendeltek el, de közvetlenül a nyugtató előtt a beteg spontán áttért normál szinuszritmusra, és a vérnyomás normalizálódott. Az EKG-t elküldték faxon egy kardiológusnak, aki úgy vélte, hogy ez egyértelműen SVT, és engedélyezte a beteg hazabocsátását ambuláns nyomon követéssel.
Előadás
A szupraventrikuláris tachycardia (SVT) általában 125-210 ütés/perc közötti hirtelen fellépő (paroxizmális) gyors szívfrekvenciával jelentkezik (a frekvencia elérheti a 250-et is). Az EKG jellemzően szabályos, szűk QRS-komplexusokat mutat. A tünetek közé tartozhat a szívdobogás, az általános gyengeség, a SOB és a közeli ájulás vagy szinkópa. Az SVT legtöbb esete idiopátiás, de néhány esetben másodlagos szívbetegség vagy gyógyszer-toxicitás (lásd a fenti 2. ábra oldalfelvételét.)
Az SVT kezelése magában foglalja az infúzió beadását és a magnézium- és elektrolitszintek laboratóriumi vizsgálatát, miközben a beteget monitorra helyezik és statikus EKG-t készítenek. Az SVT kezelésére vonatkozó ajánlások a közelmúltban megváltoztak. A kezdeti kezelést a módosított Valsalva-manőverrel kell kezdeni, amely több mint kétszer olyan hatékony, mint a hagyományos Valsalva (lásd a fenti 2. ábra oldalfelvételét). Ha ez hatástalan, a diltiazemet jelenleg több okból is előnyben részesítik az adenozinnal szemben: hatékonyabb, biztonságosabb, olcsóbb, könnyebben beadható, és a betegek jobban tolerálják (lásd a fenti 2. ábrán lévő oldalfelvételt). Ha a gyógyszerek nem hatásosak, vagy a beteg instabilnak tekinthető, kardioverziót kell végezni. A kiújulás megelőzése általában béta- vagy kalciumcsatorna-blokáddal vagy elektrofiziológus által végzett ablációval történik.
A tachycardia diagnózisával és kezelésével kapcsolatos további információkért lásd: The Emergency Medicine 1-Minute Consult Pocketbook (Sürgősségi orvostudományi 1 perces konzultáció zsebkönyv).