A zászló napja Haitin
NPH Haiti
25 Mai 2012 – Haiti
 |
|
| FWAL diákok segítik a haiti zászló napi felvonulást. |
1/6
|
Május 18-án Haiti ünnepelte zászlaja 209. születésnapját. Az ünneplésnek számos oka volt, de a legfontosabb a rabszolgák által kivívott szabadság, amikor a haitiak a franciáktól való függetlenségükért harcoltak. Az egész országban, sőt a világ minden táján, ahol a haitiak bármilyen koncentrációban élnek, a zászlót úgy ünneplik, mint az ország egyesülését a rabszolgaság ellen és a szabadság mellett. Minden iskolában szabadnapot tartottak, hogy elgondolkodjanak a büszkeségről, az egységről, a szabadságról, e nagyszerű nemzet függetlenségének kezdeteiről és a zászló elfogadásáról, mivel az a mi értékeinket képviseli. Az általános és középiskolások Haiti-szerte május 17-én az iskolában ünnepelték a zászló napját: felvonulásokon vettek részt, tanultak a zászló jelentéséről és elmélkedtek róla, valamint kisebb változatokat készítettek róla. Büszkén vitték haza ezeket a kis zászlókat tanáraik, szüleik és szomszédaik örömére. Május 18-án a középiskolások korhű jelmezekbe öltöztek, és felvonuló zenekarok és felvonulások keretében vonultak az utcára. A Wasson Atya Wasson Angels of Light “FWAL” Általános Iskolában a gyerekek a maguk egyedi módján színesítették az ünnepséget. A korhű jelmezeket viselő felnőttek a függetlenségért vívott csaták újrajátszását adták elő, míg a gyerekek beszédeket mondtak a zászló színeinek jelentéséről, kialakításáról és az ország mottójáról, miközben részt vettek a szabadságért és a gyarmatosítástól való függetlenségért folytatott csaták saját jeleneteiben.
A zászló történetéről az iskolások kétségtelenül megtudták, hogy a zászló hivatalos elfogadására 1803. május 18-án került sor a Port-au-Prince-től északra fekvő Arcahaie városában tartott kongresszuson. A zászlót egy Catherine Flon nevű nő varrta. A kongresszus napirendjén szerepelt a zászló eredetének, kialakításának és jelentésének megvitatása. A szenvedélyes pillanatban, a forradalmi hadsereg franciák elleni szolidaritásának jelképeként “Le Père de la Patrie” (A nemzet atyja) Jean-Jacques Dessalines, a hadsereg akkori főparancsnoka a francia zászló piros-fehér-kék színéből kitépte a fehér csíkot, és a kék és piros darabokat összekötötte. Ezzel létrehozta a mulatt és a fekete hazafiak szimbolikus egyesülését. A fehér szín lecsupaszítása a zászlóról azt bizonyította, hogy elutasítják a fehér, rabszolgaságpárti francia gyarmatosítókat.
A zászló az évek során számos változáson ment keresztül. Dessalines például 1805-ben fekete/piros függőleges csíkosra változtatta a zászlót. Halála után az országot két köztársaságra osztották – északon Henri Christophe, délen és nyugaton Alexandre Petion vezetésével. Míg Christophe megtartotta a fekete/vörös függőleges csíkokat, addig Petion visszatért az 1804-es, vízszintes piros/kék csíkos mintához, és hozzáadta az ország címerét, a “függetlenséget” jelképező királyi pálmát, amelynek tetején a “szabadság sapkája”, a szabadságot jelképezi, és amelyet a pálma két oldalán 3 szurony díszít, hogy jelezze a szabadság megvédésére való hajlandóságot. A zászló alján egy transzparenst is elhelyezett, amelyen a “L’Union Fait La Force”, azaz “Az egység teszi az erőt” jelmondat olvasható, mindez a zászló közepén elhelyezett fehér négyzetbe foglalva. Ez a híres jelmondat Haiti polgárainak azon érzését fejezi ki, hogy összefognak, hogy harcoljanak elnyomóik ellen. Jóval azután, hogy a szigetet Haiti Köztársaságra és a Dominikai Köztársaságra osztották, a zászló újabb változáson ment keresztül, amikor Papa doc Duvalier 1964-ben módosította azt az eredetileg Jean-Jacques Dessalines által elfogadott fekete/vörös függőleges mintával, és egy módosított címerrel egészítette ki. A Duvalier-rezsim 1986-os bukása után Haiti polgárai ismét visszaváltoztatták a zászlót Alexandre Petion kék/piros vízszintes mintájára (kék felül/piros alul), az eredeti címerrel és mottóval.
Az ünnepségek csodálatosak voltak, ahogy az iskolások bandái az utcán, élénk színekben és büszkén vitték a zászlót az egész fővárosban, Port-au-Prince-ben, a Nemzeti Palota előtt és az ország városaiban. Ennek a büszke, elpusztíthatatlan nemzetnek a nemzeti katasztrófákból felépülő örök reményét hangosan és tisztán hirdették, hogy a világ lássa és hallja.
Dieuveck Rosembert és Peggy Parker 
Kommunikációs csapat
Kommunikációs csapat