A világ nyolc legnagyobb kobalttermelő országának profilja

A világ legnagyobb kobalttermelő országai közül egyértelműen a Kongói Demokratikus Köztársaság vezet, amely 2019-ben a globális termelés több mint 70%-át adja

Az ausztráliai Murrin Murrin kobalt- és nikkelüzemének légifelvétele (Credit: Minara Resources/Glencore)

A világ legnagyobb kobalttermelő országai olyan erőforrást szállítanak, amelynek jelentősége egyre nő, ahogy felgyorsulnak a szén-dioxid-kibocsátás mélyreható villamosítással történő csökkentésére irányuló erőfeszítések.

Az ezüstös-kék színű fémet sokféle elektronikai termék gyártásánál használják, de talán a legfontosabb, hogy az elektromos járművek (EV-k) gyorsan növekvő flottájának működtetéséhez használt újratölthető akkumulátorok összetevőjeként használják.

Először 1739-ben Georg Brandt svéd kémikus és mineralógus fedezte fel, és nevét a német “kobald” szóból kapta, ami koboldot jelent.

A US Geological Survey (USGS) adatai szerint 2019-ben világszerte mintegy 140 000 tonna kobaltot termeltek ki – ennek több mint 70%-a egyetlen országból, a közép-afrikai Kongói Demokratikus Köztársaságból (KDK) származik.

A kobaltot általában a réz vagy a nikkel melléktermékeként bányásszák, bár a kisüzemi bányászat egyre gyakoribb kitermelési módszerré vált, különösen a KDK-ban.

Globálisan becslések szerint hétmillió tonna mért kobaltkészlet van, amelynek több mint fele az afrikai országban található.

Itt az NS Energy a világ nyolc legnagyobb kobalttermelő országát mutatja be 2019-ben.

A világ legnagyobb kobalttermelő országai

Kongói Demokratikus Köztársaság – 100 000 tonna

Kongó a világ teljes kobalttermelésének több mint 70%-át adta 2019-ben, összesen mintegy 100 000 tonnát.

A világ számos legnagyobb bányavállalata telepedett le az országban, mivel igyekeznek biztosítani ennek az egyre keresettebb nyersanyagnak az ellátását.

A Katanga tartomány különösen termelékeny régió, ahol a világ néhány legnagyobb kobaltbányája található, köztük Mutanda, Kamoto, Etoile és Ruashi.

Az elmúlt években azonban egy jelentős kézműves bányászati ágazat is virágzott, amelyet a fém iránti növekvő kereslet támogat. A Világgazdasági Fórum jelentése szerint a kisméretű bányászat a teljes kobalttermelés 15%-30%-át teszi ki a KDK-ban.

A kongói kobalttal kapcsolatban számos példa volt veszélyes munkakörülményekre, emberi jogi visszaélésekre, beleértve a gyermekmunkát, és környezeti károkra, ami számos, az ország ellátási láncaira támaszkodó nagyvállalatot arra késztetett, hogy kezdeményezéseket indítson a magasabb etikai normák előmozdítása érdekében.

Kína – a fém világelső fogyasztója – domináns pozíciót alakított ki az ország kobaltkereskedelmében, amit az a törekvése táplál, hogy világelső legyen az EV akkumulátorok gyártásában.

Oroszország – 6.100 tonna

Oroszország távoli befutó a KDK termelési szorításában, 2019-ben 6.100 tonna kobaltot termel, ami a globális részesedés mintegy 4%-a.

A becslések szerint 250.000 tonna kobaltkészlettel rendelkező ország bányászati tevékenysége főként az Altaj Köztársaság területére koncentrálódik.

A régió ad otthont a Karakul lelőhelynek, amelyet Oroszország egyik legnagyobb kobaltkészletének tartanak, és amely számos “testvér” üzemet szült a közelben – Kuruozek, Yantau, Toshtuozek és Olendzhular.

A Norilsk Nickel (vagy Nornickel) diverzifikált orosz bányavállalat az ország legnagyobb termelője.

A Gulinskoye Nickel Cobalt Project, a Norilsk-1 Project, a Maslovskoe Project és a Kingashsky Project további orosz vállalkozások, amelyek elérték a feltárási szakaszt.

Az ország a hírek szerint az elkövetkező években igyekszik növelni kobalttermelési kapacitását, és a Csendes-óceán nyugati részén található kobaltlelőhelyek kitermelésére a jövőben mélytengeri bányászat lehetőségét vizsgálja.

Ausztrália – 5 100 tonna

A legnagyobb kobalttermelő országok listájának harmadik helyén Ausztrália áll, amely 2019-ben 5 100 tonnára növelte termelését az egy évvel korábbi 4 880 tonnáról.

Az ország a globális termelés mintegy 3,6%-át adja, de az USGS szerint összesen 1,2 millió tonna ismert tartalékkal – amely a második a Kongói Demokratikus Köztársaság után – jó helyzetben van ahhoz, hogy a következő években magasabb termelési szintet tartson fenn, ha lesznek beruházások.

2020-ban az ausztrál kormány elindította a Critical Minerals Facilitation Office-t, amelynek célja a kobalthoz hasonló bányaipar támogatása, és nemrég közzétett egy jelentést, amely kiemeli a fém jelentős projektcsatornáját, amely valószínűleg támogatja a termelés jövőbeli növekedését.

A Nyugat-Ausztrália északkeleti Goldfields régiójában található Glencore Murrin-Murrin bánya jelenleg az ország egyetlen legnagyobb kobaltüzemét jelenti.

Fülöp-szigetek – 4600 tonna

A Fülöp-szigeteken 2019-ben 4600 tonna kobaltot termeltek, ami az előző évi szintnek felel meg, és mintegy 3.a globális részesedés 3%-át.

Az ország rendelkezik a világ negyedik legnagyobb ismert kobaltkészletével, összesen 260 000 tonnával.

A Fülöp-szigeteken működő jelentősebb kobaltüzemek közé tartozik a CTP Construction and Mining tulajdonában lévő Adlay-Cagdianao-Tandawa projekt, valamint a Tubayban (Agusan del Norte) található Agata DSO nyílt vágású projekt.

Az ország további jelentős kobaltbányái közé tartozik a Coral Bay projekt Batarazában, valamint a Palawan és Santa Cruz kobalt-nikkel projektek Santa Cruzban, Zambalesben.

A Zambales projekt, az Alpha projekt, a Botolan projekt és az Agata North projekt négy kobaltprojekt jelenleg kutatási szakaszban van, míg a Mindoro és az Acoje vállalkozások megvalósíthatósági szakaszban vannak.

Kuba – 3500 tonna

Kuba szigete az ötödik helyen áll a világ legnagyobb kobalttermelő országainak listáján – a globális részesedés 2,5%-át teszi ki 3500 tonnás termeléssel 2019-ben.

Az ország rendelkezik a fém harmadik legnagyobb ismert készletével, amelyet 500 000 tonnára mérnek, és amelynek nagy része az ország keleti részén, a Moa régióban található, és a nikkelbányászat mellett termelik ki.

A kanadai Sherritt International bányavállalat és a kubai General Nickel Company közös vállalkozása a Moa régióban található lelőhelyeken külszíni bányászat útján termeli ki a fémet, amelyet Kanadába szállítanak, hogy az albertai Fort Saskatchewanban lévő létesítményben finomítsák.

Feldolgozó üzem a kubai Moa kobaltprojektben (Credit: Sherritt International)

Madagaszkár – 3300 tonna

Madagaszkár 2019-ben 3300 tonna kobaltot termelt, mintegy 2.a világ össztermelésének 4%-át.

A Kelet-Afrika partjainál, az Indiai-óceánban található kis szigetország 120 000 tonna kobaltkészletnek ad otthont.

A bányászat az országban nagyrészt a 8 milliárd dolláros Ambatovy nikkel- és kobaltprojekt – a japán Sumitomo kereskedelmi vállalat és a Korea Resources közötti partnerség – körül összpontosul.

Az Ambatovy projekt a legnagyobb külföldi befektetés Madagaszkáron, és a nikkel és a kobalt fontos exportcikké vált az ország számára. Az ércet két lelőhelyről, az Ambatovy és az Analamay nevű lelőhelyről termelik ki, és iszapcsövön keresztül szállítják a 220 km-re lévő finomító létesítménybe.

Papua Új-Guinea – 3.100 tonna

A Csendes-óceán délnyugati részén található Papua Új-Guinea 2019-ben a globális kobaltkínálat 2,2%-át termelte ki, mintegy 3.100 tonnát mérve.

A globális tartalékokból az ország viszonylag kis részesedéssel rendelkezik, a fém becsült mennyisége 56.000 tonna.

A Madang tartományban található Ramu nikkel- és kobaltüzem – a Metallurgical Corporation of China és a kanadai Nickel 28 (korábbi nevén Conic Metals) közös vállalkozása – az ország egyik fő forrása.

Egy másik nikkel/kobalt projekt Pápua Új-Guineában, a Mambare nevű, az engedélyeztetés korai szakaszában van.

Kanada – 3.000 tonna

Kanada kobalttermelése 2019-ben közel 15%-kal csökkent, összesen 3.000 tonnára.

Dacára annak, hogy a legnagyobb kobalttermelő országok listáján a nyolcadik helyen áll, jelentős, 230.000 tonnára mért tartalékokkal rendelkezik – ami további bányászati tevékenységre utal.

A Glencore és a Vale nagyvállalatok egyaránt jelentős projekteket működtetnek az országban, beleértve a Voisey’s Bay, Raglan, Thompson és Fraser bányákat.

A kanadai kobalt potenciál iránt egyre nagyobb az érdeklődés, mivel az elektronikai gyártók Észak-Amerikában olyan ellátási láncokat keresnek a fémhez, amelyek megkerülhetik a KDK és Kína termelési és feldolgozási dominanciáját.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.