A világ legsúlyosabb tengeri fúrótorony-katasztrófái

Piper Alpha, Északi-tenger, Egyesült Királyság

A brit északi-tengeri Piper Alpha katasztrófája, amely 1988 júliusában 167 ember halálát okozta, a történelem leghalálosabb tengeri fúrótorony-balesete.

A 1973-ban felfedezett és 1976-ban üzembe helyezett Piper Alpha az Egyesült Királyság egyik legnagyobb tengeri olajfúró platformja volt, amely naponta több mint 300 000 hordó nyersolajat termelt (az ország teljes nyersolajtermelésének mintegy 10%-át). A tengeri platform az 1980-as évek elején kezdett el gázt termelni, és a baleset előtt három fő gázszállító és egy olajexport felszállóvezetékkel rendelkezett, ami az egész létesítményt tönkretette és 1,4 milliárd dollárra becsült veszteséget okozott.

A Piper Alpha katasztrófája a platform egyik kondenzátumcsövének gázszivárgása miatt következett be 1988. július 6-án. A megfelelő kondenzátum-befecskendező szivattyú nyomásbiztonsági szelepét a szivattyú rutinszerű karbantartásának részeként a nap folyamán eltávolították. A nyitott kondenzátumcsövet két vakkarimával ideiglenesen lezárták. Az ideiglenes tárcsafedél azonban az esti műszakváltás alatt a helyén maradt, mivel a karbantartási munkálatok nem fejeződtek be. A kondenzátum-befecskendező szivattyút semmilyen körülmények között nem lett volna szabad bekapcsolni.

A kommunikációs hibák azonban arra vezettek, hogy a peronon lévő éjszakai személyzet személyzete bekapcsolta a szivattyút, miután a másik szivattyú leállt. Ez a gázkondenzátum szivárgását eredményezte a két vak karimából, ami gázgyulladást és sorozatos robbanásokat okozott a platformon. A 226 dolgozó közül csak 61-en élték túl a katasztrófát, és a tűz megfékezése közel három hétig tartott.

A katasztrófa idején a platformot az Occidental üzemeltette az Egyesült Királyság kontinentális talapzatának 15. blokkjában, Aberdeentől 120 mérföldre északkeletre.

Alexander L Kielland, Északi-tenger, Norvégia

Az Alexander L Kielland egy félig merülő platform volt, amely a norvég kontinentális talapzaton, a skóciai Dundee-tól mintegy 235 mérföldre keletre, az Ekofisk mezőn lévő, híddal összekötött Edda olajfúrótorony munkásait fogadta. A Phillips Petroleum által üzemeltetett platform 1980 márciusában felborult, 123 ember halálát okozva.

A 212 munkásból csak 89-en élték túl a balesetet, a legtöbben fulladással haltak meg, mivel a platform fejjel lefelé fordult a mély vízben. A platform azután borult fel, hogy az ötlábú platformszerkezet egyik lábához rögzített merevítőelem meghibásodott, miután a baleset napján az erős szél akár 12 méter magas hullámokat keltett.

Amikor az első eltört, a lábhoz rögzített összes merevítőelem egymás után meghibásodott, a platform elveszítette az öt lábából az egyiket, és az egész szerkezet 30⁰-kal megdőlt. A hat horgonykábelből öt elszakadt, de a platformot egy ideig a megmaradt egyetlen kábel stabilizálta, amely végül elszakadt.

A hivatalos vizsgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy a baleset alapvető oka egy fel nem fedezett fáradási repedés volt a merevítés egyik műszercsatlakozásának hegesztési varratában.

Seacrest fúróhajó katasztrófája, Dél-kínai-tenger, Thaiföld

A thaiföldi Bangkoktól 430 km-re délre, a Dél-kínai-tengeren történt Seacrest fúróhajó katasztrófája 1989. november 3-án 91 főnyi személyzet halálát okozta. A 4400 tonnás fúróhajó az Unocal tulajdonában és üzemeltetésében lévő Platong gázmezőn fúráshoz horgonyzott le. A fúróhajót a Gay tájfun borította fel, amely a baleset napján 40 láb magas hullámokat keltett.

A Seacrest fúróhajó, más néven The Scan Queen 1981 óta üzemelt a Thai-öbölben az Unocal fúróhajójaként. A fúróhajó eltűnését 1989. november 4-én jelentették, és csak másnap találta meg egy kutatóhelikopter fejjel lefelé lebegve. A felborulás vélhetően olyan gyorsan történt, hogy nem érkezett vészjelzés, és a legénység tagjainak nem volt ideje reagálni a katasztrófára.

A fedélzeten tartózkodó 97 fős legénységből mindössze hatot mentettek ki halászhajók és a thaiföldi haditengerészet. A súlyos időjárási körülmények mellett a fúróhajó tengerállóságát is megkérdőjelezték, mint a tragédia valószínű okát.

A hajó fúrótornyában 12 500 lábnyi fúrócső volt, ami vélhetően instabilan magas súlypontot eredményezett.

Ocean Ranger olajfúrótorony katasztrófa, Kanada

A kanadai Új-Fundland partjainál, az Atlanti-óceán északi részén 1982. február 15-én bekövetkezett Ocean Ranger olajfúrótorony katasztrófa a történelem egyik leghalálosabb tengeri olajfúrótorony-balesete. A tengeri olajfúrótorony felborult és elsüllyedt, a fedélzeten tartózkodó személyzet 84 tagja meghalt.

Az Ocean Drilling and Exploration Company (ODECO) tulajdonában lévő félmerülő mobil tengeri fúrótornyot a kanadai Mobil Oil bérelte fel a baleset idején a Hibernia mezőn egy feltáró kút fúrására. Az addig épített egyik legnagyobb fúrótorony, a 25 000 tonnás fúrótorony 396 láb hosszú, 262 láb széles és 337 láb magas volt, és képes volt 1 500 láb mélyen a víz alatt dolgozni és 25 000 láb mélységig a tengerfenék alatt fúrni.

A fúrótorony egy nagyon erős vihar miatt borult fel, amely 190 km/órás széllel és akár 20 méter magas hullámokkal járt. 1982. február 14-én jelentették, hogy az Ocean Ranger egyik ablakán betört az ablak, és víz hatolt be a ballaszt vezérlő helyiségébe. Két órával később észlelték, hogy a ballasztvezérlő panel meghibásodott.

A legénység tagjai elhagyták a fúrótornyot és a mentőcsónak állomásokra költöztek, de csak egy mentőcsónakot tudtak sikeresen vízre bocsátani a benne lévő 36 fős legénységgel. A jelentések szerint legalább 20 főnyi személyzet volt a vízben, mielőtt a fúrótorony hajnali 3:07 és 3:13 között elsüllyedt, miután 1,5 órán át a víz felett maradt. A 84 vízbe fulladt munkás közül 46-an a Mobil Oil alkalmazottai voltak.

Glomar Java Sea fúróhajó katasztrófája, Dél-kínai-tenger

A Glomar Java Sea fúróhajó katasztrófája 1983. október 25-én történt a Dél-kínai-tengeren. 81 ember halálát okozta, amikor a fúróhajó 317 láb mélységben felborult és elsüllyedt, körülbelül 63 tengeri mérföldre délnyugatra a kínai Hainan-szigettől, 80 tengeri mérföldre keletre Vietnamtól.

A Glomar Java Sea 5.930 tonnás fúróhajót 1975-ben a texasi Orange-ban működő Levingston Shipbuilding Company építette és a Global Marine számára szállította. A 400 láb hosszú fúróhajót a katasztrófa idején az ARCO China szerződtette. A hajó 1975 és 1881 között fúrásokat végzett az ARCO számára a Mexikói-öbölben, és egy ideig Kalifornia partjainál üzemelt, mielőtt 1983 januárjában a Dél-kínai-tengerre érkezett.

A működés a Lex trópusi vihar megérkezése előtt leállt, amikor az a fúrási helyszíntől keletre közeledett. A Global Marine texasi, houstoni irodája jelentette, hogy a fúróhajó orra felett 75 km/órás (138,9 km/h) szél fújt, de a kapcsolat hirtelen megszakadt.

Az ezt követően végrehajtott kiterjedt keresési művelet során nem találtak túlélőket. A roncsolt fúróhajót a fúrás helyétől 1600 lábra délnyugatra, fordított helyzetben találták meg. Csak 36 holttestet találtak, és a legénység fennmaradó 45 tagját halottnak vélték.

Bohai 2 olajfúrótorony katasztrófa, Kína

A Bohai 2 olajfúrótorony katasztrófája a Bohai-öbölben, Kína partjainál 1979 novemberében a hatodik leghalálosabb tengeri olajfúrótorony katasztrófa. A fedélzeten tartózkodó 76 emberből 72 ember halálát okozta, amikor a Bohai 2 jack-up fúrótorony felborult és a tengervízbe borult.

A balesetet egy vihar okozta, amely a fúrótorony vontatása közben következett be. A heves szél elrontotta a platform szellőzőszivattyúját, ami lyukat ütött a fedélzeten, ami kiterjedt áradást eredményezett.

Az áradás miatti stabilitásvesztés, valamint a súlyos időjárási körülmények végül a jack-up felborulásához vezettek. A kísérő vontatóhajó nem tudta kimenteni a személyzet tagjait, akikről azt is feltételezték, hogy nem rendelkeztek megfelelő képzéssel a vészhelyzeti evakuálási eljárásokról és az életmentő felszerelések használatáról.

A katasztrófa utáni vizsgálatok szerint a fedélzeti felszerelés vontatás előtti megfelelő elpakolása nem volt megfelelő. Arról is beszámoltak, hogy a rossz időjárási körülmények miatt nem követték a szokásos vontatási eljárásokat. Az elsüllyedt jack-up fúrótornyot végül 1981 áprilisában a Yantai Salvage Company robbanóanyaggal mentette meg.

Enchova Central Platform katasztrófa, Brazília

A brazíliai Campos-medencében, Rio de Janeiro közelében található Enchova Central Platform katasztrófája 1984 augusztusában 42 ember halálát okozta. A baleset egy robbanás miatt következett be, amely tüzet és robbanást okozott a Petrobras által üzemeltetett Enchova mező központi platformján.

A legtöbb munkást mentőcsónakokkal és helikopterrel evakuálták a platformról, kivéve 42 munkást, akik az evakuálás során életüket vesztették. Egy mentőcsónak leeresztő mechanizmusának meghibásodása okozta a 36 halálos áldozatot, míg hatan a platformról a tengerbe ugrottak. A mentőcsónak az orrhorog meghibásodása miatt függőlegesen lebegett, és végül 20 méter mélyre zuhant a tengerbe, mivel a tartókötelek elszakadtak.

Az Enchova platformot 1988. április 24-én újabb katasztrófa érte, amikor a 21 kút egyike felrobbant és végül kigyulladt. A kút az olajkitermelésről gázkitermelésre való átállítása érdekében végzett javítási munkálatok során szenvedett robbanást. A robbanás által a platformon okozott tűz hatalmas károkat okozott a platform tetején, azonban az összes munkást biztonságosan evakuálták a közeli úszó szálláshajóra, egyetlen áldozat nélkül.

A platform egy hónapig égett, és a Petrobras végül két mentesítő kutat fúrt, hogy megfékezze a robbanást. A platformot totálkárosnak nyilvánították, és egy új berendezéssel helyettesítették, amely közel 18 hónappal a baleset után kezdte meg a termelést.

Mumbai High North katasztrófa, Indiai-óceán

A 2005. július 27-én az Arab-tengeren, Mumbai partjaitól mintegy 160 km-re nyugatra történt Mumbai High North katasztrófa 22 ember halálát okozta. A Mumbai High North, az indiai állami tulajdonú Oil and Natural Gas Corporation (ONGC) tulajdonában lévő és általa üzemeltetett Mumbai High mező egyik termelő platformja kigyulladt, miután összeütközött a Samudra Suraksha nevű többcélú támogató hajóval (MSV).

Az erős hullámzás a platform felé tolta az MSV-t, amely a hajó hátsó részének ütközött, és a platform egy vagy több gázkiviteli emelkedőjének megrepedését okozta.

A keletkezett gázszivárgás gyulladáshoz vezetett, amely lángra lobbantotta a platformot. A hősugárzás kárt okozott az MSV-ben és a platform közelében fúrási műveletben részt vevő Noble Charlie Yester jack-up fúrótoronyban is.

A baleset jelentős olajszennyezést és napi 120 000 hordó olaj és 4,4 millió köbméter gáz termeléskiesését okozta. Az ONGC 2012 októberében új platformot nyitott Mumbai High Northnál.

Usumacinta Jack-up katasztrófa, Mexikói-öböl

A 2007. október 23-án a Mexikói-öbölben történt Usumacinta Jack-up katasztrófa 22 emberéletet követelt, miután összeütközött a PEMEX által üzemeltetett Kab-101 platformmal a Campeche-öbölben.

Az Usumacinta Jack-up a Kab-101 platform mellett helyezkedett el, hogy befejezze a Kab-103-as kút fúrását. Egy 130 km/órás széllel és akár 8 méteres hullámokkal járó vihar lengőmozgást idézett elő, amelynek következtében a konzolos fedélzete végül a Kab-101 platformon lévő termelési szelepfának ütközött.

Az ütközés következtében olaj és gáz szivárgott, ami a platformon lévő két termelési kút biztonsági szelepeinek lezárásához vezetett. A személyzet tagjai azonban nem tudták teljesen lezárni a szelepeket, ami folyamatos olaj- és gázszivárgást eredményezett, ami végül meggyulladt, és tüzet okozott a platformon. Az evakuálás során 21 ember halálát jelentették be, egy, a mentési művelet során eltűnt munkást pedig halottnak véltek.

A Usumacinta Jack-up a következő hónapban további két tűzkitörést is elszenvedett a kútellenőrzési műveletek során. A tüzet azonban emberveszteség nélkül sikerült eloltani, és 2007. december közepére sikerült elérni a kút teljes ellenőrzését. A jelentések szerint mintegy 5000 hordó olaj veszett ki a kútból, amelyet nem sikerült visszanyerni.

C.P. Baker fúróhajó katasztrófája, Mexikói-öböl

A Mexikói-öbölben 1964. június 30-án bekövetkezett C.P. Baker fúróhajó katasztrófája 21 ember halálát és 22 sérülését okozta, miután a fúróhajón tüzek és robbanás történt.

A Reading & Bates 1962-ben épített C.P. Baker fúróhajó a baleset idején a Pan American Petroleum Corporation fúrási munkálataihoz volt bevetve a Mexikói-öbölben, az Eugene-sziget 273-as blokkjában.

A két 260 láb hosszú hajótest 1964. június 30-án reggel robbanást szenvedett. A főfedélzeten lévő nyitott ajtókon keresztül víz ömlött be a hajóba, és az uszályon nem sokkal ezután megszűnt az áramellátás.

A teljes fúróhajót tűz és robbanás borította el, alig néhány perccel a robbanás észlelése után. A fedélzeten tartózkodó 43 fős legénységből mindössze 22-en élték túl a katasztrófát, akiknek többsége a bal oldali orrból való kiugrással mentette meg az életét. A hajó fejjel lefelé süllyedt a vízbe, miután mintegy 30 percig a hajó hátsó része felé dőlt. A mentőakció nyolc halottat és 13 eltűnt legénységi tagot igazolt, akiket halottnak véltek.

BP Deepwater Horizon katasztrófa, Mexikói-öböl

A BP Deepwater Horizon 2010. április 20-i robbanása az Egyesült Államok történetének legnagyobb olajkatasztrófája, amely 11 fúrótorony munkás halálát okozta, és négymillió hordónyi olajat lövellt a Mexikói-öbölbe.

A Deepwater Horizon egy ultramélytengeri, félmerülő tengeri fúrótorony volt, amely a Transocean tulajdonában volt, és a dél-koreai Hyundai Heavy Industries építette 2001-ben 350 millió dollárért.

A BP által bérelt fúrótornyot 5000 láb mély vízben helyezték el, miután befejezték a 13 000 láb hosszú Macondo kutatófúrást a Mississippi Canyon 252-es blokkjában a Mexikói-öbölben, 66 km-re az amerikai Lousiana partjainál.

Aprilis 20-án éjjel a hirtelen kiáramló földgáz átrobbantotta a kút betonmagját és a fúrótorony felrobbant, 11 ember meghalt és a fedélzeten lévő 126 munkás közül sokan súlyosan megsérültek. A fúrótorony végül április 22-én reggel felborult és elsüllyedt, megrepedt a felszállócső, ami 87 napig tartó olajszivárgást okozott, mielőtt a sérült kutat július 15-én lezárták.

A BP 2010 és 2015 között 14 milliárd dollárt költött a válasz- és tisztítási tevékenységekre, és a természeti erőforrások korai helyreállítására akár 1 milliárd dollárt is vállalt, amellett, hogy 1,3 milliárd dollárt költött a természeti erőforrások kárfelmérési folyamatára (NRDA).

A BP 6,67 milliárd dollárt fizetett a Gulf Coast Claims Facility (GCCF), a BP által a Deepwater Horizon olajszennyezésből eredő követelések rendezésére létrehozott vagyonkezelői alapon keresztül is.

Az Egyesült Államok Louisiana keleti körzetének kerületi bírósága emellett véglegesítette a BP, az Egyesült Államok szövetségi kormánya és az Öböl-menti öt állam, köztük Alabama, Florida, Louisiana, Mississippi és Texas közötti beleegyező határozatot; egy sor jogi ügyet tárgyalva, 2016 áprilisában 18,7 milliárd dolláros egyezséget kötött.

A Deepwater Horizon katasztrófa miatt a BP-t terhelő teljes költséget több mint 65 milliárd dollárra becsülik.