A belső hasi sérv ritka állapot, amelynek jellegét gyakran nem ismerik fel a műtéti beavatkozás előtt. Ezt a témát Moynihan és Dobson (6) 1906-ban, Short (7) 1925-ben, Hansmann és Morton (3) pedig nemrégiben tekintette át. Az utóbbi szerzők táblázatba foglalták a Moynihan és Dobson összefoglalója óta a belső sérvről megjelent cikkeket. Az általuk felsorolt esetek száma összesen 467. A gyakran érintett hasüregek és a sérv különböző helyeken való relatív gyakorisága az I. táblázatból derül ki.
Az összeállítás szerint a sérv a bal paraduodenalis üregben a leggyakoribb. Néhány helyről csak néhány esetről számoltak be.
A hasüregben lévő sérv jelenléte a bélrendszer roentgenológiai vizsgálatakor a bélrendszeri zsigerek rendellenes helyzete miatt zavaros képet adhat. Kevesebb nehézség akkor merül fel, ha csak a vékonybél érintett. A vékonybél báriummal töltött hurkai általában tömör masszába tömörülnek, és a bélhurkok tényleges be- és kilépése a sérvzsákba kimutatható (2). Ha súlyos fokú elzáródás áll fenn, a diagnosztikai nehézségek fokozódnak (3).
A következő esetről azért számolunk be, mert a rendelkezésre álló irodalomban végzett kutatás szerint a belső sérv olyan típusát képviseli, amelyet korábban még nem írtak le, és mert a röntgendiagnosztikai jelek meglehetősen patognomikusnak tűnnek.
Előzmény (A006374 röntgenfelvétel száma).-A beteg, fehér férfi, 51 éves, 1938. december 6-án került a Wisconsin Állami Általános Kórházba. Azt állította, hogy 25 éve képtelen volt a bal oldalára feküdni anélkül, hogy a hasa bal oldalán éles, görcsszerű fájdalmak ne jelentkeztek volna. Ez a fájdalom az elmúlt hat évben egyre súlyosabbá vált. A fájdalom enyhült, ha a jobb oldalára feküdt. Amióta az eszét tudja, többé-kevésbé székrekedése volt, és az elmúlt 30 évben katartikus szereket használt. Az általános fizikális vizsgálat alapvetően negatív eredményt adott. A rutin laboratóriumi vizsgálatok a normális határértékeken belül voltak. A gasztrointesztinális traktus röntgenvizsgálata báriumos étkezést követően a has bal felső kvadránst elfoglaló, gázzal telt bélhurkot, a vastagbél splenicus flexuráját mutatta ki (1. ábra). A lépnek vélt tojásdad lágyrész tömege közvetlenül a felső ágyéki gerinctől balra feküdt, külső határa a vastagbél gázárnyékán keresztül látható volt, és nyilvánvalóan jelentősen eltolódott a normális helyétől. A bal vesét jelképező külön árnyék volt látható közvetlenül az elmozdult lép alatt. A vastagbél felszálló részében jelentős mennyiségű becsapódott széklet volt, és az étkezés után három órával készült felvételen az alsó hasüregben az alsó jejunum és ileum tekervényeinek némi tágulása látszott.