A vérvétel az egyik leginkább alábecsült eljárás az egészségügyben. Mivel megtévesztően egyszerűnek tűnik, az ápolókat, klinikai ápolási asszisztenseket, radiológiai technológusokat, légzésterapeutákat, orvosokat és másokat is arra kérnek, hogy “próbálják ki” a flebotómiát.
A vénaválasztás, a vérvétel sorrendjének ismerete, a vizsgálat-specifikus kezelés, a tárolási és szállítási követelmények, az antecubitális terület anatómiája, a biztonsági óvintézkedések, az alternatív helyek és más tényezők miatt a flebotómia rendkívül technikai jellegű eljárás, amelynek megtanulása és alkalmazása hónapokat vesz igénybe.
Minden más eljáráshoz hasonlóan vannak bizonyos kialakult és vitathatatlan szabályok, amelyeket a gyűjtőknek alkalmazniuk kell annak érdekében, hogy a vénapunkciót következetesen, tisztán, biztonságosan, sikeresen és a beteg számára kevéssé vagy egyáltalán nem kellemetlen módon végezzék. E szabályok némelyike annyira alapvető, hogy együttesen a flebotómia parancsolatainak is nevezhetnénk őket. Mivel a 10 a parancsolatok népszerű száma, tartsuk be a hagyományt, még ha a lista bevallottan sokkal hosszabb is.
1 Védd magad a sérülésektől. Manapság egy vérvétel során az egészségügyi dolgozó potenciálisan legalább 20 fertőző betegségnek teheti ki magát.1 Ezek többsége életveszélyes, némelyik gyógyíthatatlan és halálos betegséget okoz, de mindegyik megelőzhető, ha az egészségügyi dolgozók megfelelő óvatossággal, technikával és felszereléssel járnak el.
A becslések szerint évente 1 millió egészségügyi dolgozó szenved véletlen tűszúrást.2,3 Ezek közül a dolgozók közül ezrek kapják el a hepatitis valamelyik formáját; 50-60 közülük HIV szeropozitív lesz.4 Az összes véletlen tűszúrás 68,5 százalékáért a vérvételhez használt üreges tűk felelősek,3 a szárnyas infúziós készletek (“pillangó”) használata pedig a véletlen tűszúrások 35 százalékáért felelős.5 Még riasztóbb, hogy a laboratóriumi személyzet által elszenvedett véletlen tűszúrásos sérülések 92 százalékát nem jelentik.3 A szárnyas infúziós készletek használatának elkerülése, a kesztyűk, a tűk eltávolítására szolgáló eszközök és a megfelelő technika használata jelentősen csökkentheti a sérülés kockázatát.
2 Azonosítsd a betegeidet. Ez azt jelenti, hogy hivatkozz a betegre erősített azonosító karkötőre, vagy kérd meg a beteget, hogy mondja meg a nevét. Mivel a szedált vagy félig eszméletlen betegek bármilyen kérdésre igenlően válaszolhatnak, a személyazonosságuk megerősítésén túlmenően kérd meg őket, hogy mondják meg teljes nevüket.
A sürgősségi beteg esetében, akinek a teljes személyazonosságát nem sikerült megállapítani, elfogadható egy ideiglenes azonosító, például egy hozzárendelt szám, de ezt módosítani kell, ha a teljes információ rendelkezésre áll. Ha a fenti módszerek egyikével sem lehetséges a pozitív azonosítás, kérje meg a beteg ápolóját vagy más gondozóját, hogy azonosítsa a beteget, és dokumentálja annak a személynek a nevét, aki igazolta a beteg személyazonosságát az Ön számára. Más módszer nem elfogadható.
3 A bőrt körülbelül 15 fokos szögben kell átszúrnia. A legtöbb tankönyv egyetért abban, hogy a 15-30 fokos behatolási szög az optimális.6 Ez az alacsony behatolási szög nagyobb hibalehetőséget biztosít a behatolás mélységének megítélésében, és nagymértékben csökkenti annak kockázatát, hogy áthatoljon a vénán és provokálja az alatta lévő struktúrákat, például idegeket, inakat és artériákat. Ez nem azt jelenti, hogy mindannyiunknak szögmérőt kell hordoznunk magunkkal, hogy megmérjük a szögeket, de a tű minél kisebb szögben történő behelyezése minimalizálja a beteg kockázatát, és megkönnyíti a sikeres szúrást.
A vénapunkciós eljárások során a betegek sérülésével kapcsolatos ügyekben szakértőként a látott idegsérülések többsége túlzott behelyezési szöggel jár. Ha meredek szögben történő szúrás közben megsérül egy beteg, nehéz lesz meggyőznie az esküdtszéket arról, hogy mentesül a szakirodalomban meghatározott szabványoktól.
4 Dicsőítsd a medialis vénát. Az antecubitális területen található három véna közül, amelyek elfogadhatóak a vénapunkcióhoz, négy okból a mediális cubitális véna (középen) a legmegfelelőbb véna: 1) helyhez kötöttebb; 2) megszúrása kevésbé fájdalmas a beteg számára; 3) általában közelebb van a bőrfelszínhez; és 4) nem fészkel be idegek vagy artériák közé.
Az anttecubitális terület felmérésekor mindkét karon ellenőrizze a mediális vénát, mielőtt az alternatívák egyikét fontolóra venné. Ha az egyik nem elég feltűnő ahhoz, hogy bizalmat ébresszen, alapértelmezés szerint a kar oldalsó vagy hüvelykujj felőli oldalán lévő fejvénát válassza második választásként. A bazilusi vénát (amely az antecubitalis terület medialis vagy belső oldalán található) tartsa meg utolsó lehetőségként. Az alatta lévő idegek és az arteria brachialis közelsége miatt az e véna területén történő szúrás igen kockázatos. A legtöbb maradandó idegsérülés és artériaszúrás, amit látok, az ebbe a vénába történő téves szúrásokból ered. Ez nem jelenti azt, hogy a bazilusi vénát nem szabad átszúrni. Sok esetben ez a kiemelkedő véna az antecubitális területen.
Ha azonban nem látható és/vagy a kezdeti szúrás sikertelen, a terület szondázása a beteget kínzó fájdalom és maradandó sérülés lehetőségének teszi ki, jobban, mint a fejvéna vagy a medialis véna területén történő szondázás.
5 A véralvadásgátlót tartalmazó csöveket a vénagyűjtés után azonnal meg kell fordítani. A laboratóriumok által visszautasított minták nagy százalékát a levendulával vagy kékkel lezárt csövekben lévő vérrögök okozzák. A gyűjtés utáni gyors megfordítással megelőzhető a második szúrás. Ha nem fordítja meg azonnal a feltöltés után, akkor a csöveket a szúrás után a lehető leghamarabb fordítsa meg.
A vér fecskendőből történő vérvétel külön figyelmet igényel a vérrögképződés megelőzése érdekében. Abban a pillanatban, amikor a vér a fecskendő csövébe kerül, megkezdődik a véralvadási folyamat. Ha a fecskendő feltöltéséhez és a minta csövekbe ürítéséhez szükséges idő meghaladja az 1 percet, jelentős alvadás következhet be. Ez nem csak megnehezíti a minta kiürítését a tűn keresztül a csövekbe, de ha a vérrögök elég kicsik ahhoz, hogy észrevétlenek maradjanak, akkor befolyásolhatják az eredmények pontosságát.
6 Csak elfogadható helyről próbáljon mintát venni. Az antecubitális és a kéz vénái elfogadható helyek, kivéve, ha használatukat intravénás infúzió, sérülés vagy masztektómia kizárja. Bármely más helyet nagy félelemmel kell megközelíteni.
Az alkar elülső, vagy tenyér felőli oldala különösen sérülésveszélyes az idegek és inak bőrfelszínhez való közelsége miatt, és nem szabad figyelembe venni.
A láb- és bokavénák elfogadható helyek lehetnek a vénapunkcióhoz egyes létesítményekben és egyes betegeknél. E vénák átszúrása azonban koagulopátiás betegeknél tromboflebitiszhez és vérrögképződéshez, cukorbetegeknél pedig szöveti nekrózishoz vezethet. Ezért a láb- és bokavénák szúrása előtt győződjön meg arról, hogy az intézménynek nincs-e az ilyen szúrásokat tiltó szabályzata, és hogy az orvos jóváhagyja-e a helyet.
7 A mintákat az ágy mellett kell felcímkézni. Nincs mentség arra, ha egy mintát nem címkéznek fel teljesen az ágy mellett. Ez teljes körű azonosítást jelent, nem csak ideiglenes azonosítókat, amelyek emlékeztetik Önt arra, hogy mikor lesz ideje később teljesen felcímkézni őket.
Páciensek haltak meg rosszul felcímkézett minták következtében. Erre példa a következő eset: Egy kis középnyugati kórházban egy laboráns vérmintát vett egy beteg vércsoportjának meghatározásához. A nő anélkül hagyta el a helyiséget, hogy a mintát megfelelően felcímkézte volna, két másik betegtől is vett vért, majd visszatért a laborba, hogy mindegyiket egyszerre tipizálja. Egy megszakítás után visszatért a munkaállomásához, rosszul azonosította a mintákat, és helytelenül gépelte be a beteget. A beteg inkompatibilis vért kapott, és később meghalt.
Noha a minták teljes és pontos azonosításának koncepcióját évtizedek óta hangosan és egyértelműen hangoztatják, a késedelmes címkézési gyakorlat továbbra is fennáll. Egy nagy kórház egyik osztályán a gyűjtők a csövek kupakjára firkálták a betegek vezetéknevét, hogy később megkönnyítsék a teljes címkézést. A lényeg kivétel nélkül a következő: a minta teljes körű címkézése az ágy mellett.
8 A szúrás helyén feszítsd meg a bőrt. Ha a szabad keze hüvelykujjával lehúzza a bőrt a tervezett szúrás helye alól, az rögzíti a vénát, és megnyújtja a bőrt, amelyen a tű áthalad. A véna rögzítése különösen fontos, ha a fej- vagy bazilusi vénákból szívunk. A bőr megnyújtása a leghatékonyabb módja a szúrás fájdalmának minimalizálásának.
Ez a technika rendszeres alkalmazása két potenciális bónuszt jelent: a sikeres szúrások aránya megnő, és a betegei megköszönik, hogy tekintettel van a szenvedéseikre.
9 Tudnod kell, mikor kell abbahagyni. Nem mindenki tud minden betegtől vért venni. Még azok is, akik művészetté emelik a flebotómiát, időről időre nehézségekbe ütközhetnek. Ennek oka, hogy vannak olyan vénák, amelyeket szándékosan, véletlenszerűen helyeznek el a lakosság köldökcsontjaiban, kizárólag azzal a céllal, hogy az ügyes vérvevők ne váljanak legendává a saját fejükben. Két sikertelen próbálkozás után komolyan meg kell fontolni, hogy valaki mást küldjön be. Ez a szakmaiság. Az is lehet, hogy ez a válasz a páciens imáira.
10 Úgy bánj minden beteggel, mintha családtagjaid lennének. A kórházban sok betegnek az egyetlen nyugalom, amit megtapasztal, az az, amit az egészségügyi dolgozók kedves szavaikkal, gyengéd technikájukkal és mosolyukkal hoznak nekik. Függetlenül attól, hogy mit gondolsz, az életed hogyan vezetett oda, hogy egészségügyi szakemberként helyezkedj el, tekintsd magad egy felsőbb hatalom által kijelöltnek, mert a betegeknek és sérülteknek a te egyedi és együttérző módon tudsz vigaszt nyújtani. Önt nem alkalmazták, hanem felszentelték.”
Az olvasók a szerző “A flebotómia tízparancsolata” című poszterét a Center for Phlebotomy Education-on keresztül vásárolhatják meg. A 16×20-as négyszínű grafika megtekinthető és megrendelhető a http://www.phlebotomy.com/poster.htm
Flebotómiával kapcsolatos weboldalak
- Center for Phlebotomy Education
http://www.phlebotomy.com/ - Q-Probes:
http://www.cap.org/html/lip/benchmarks/phlebotomy_toc.html - Welcome to the Needle Phobia Page
http://www.webcom.com/cfsc/needles.html - Evaluation of Safety Devices for Preventing Percutaneous Injuries Among Health Care Workers During Phlebotomy Procedures
http://thebody.com/cdc/phlebot.html
- Jagger, J. (1998). A különböző eszközök által okozott tűszúrásos sérülések aránya egy egyetemi kórházban. N Engl J Med, 319(5), 284-288.
- Carlsen, W., & Holding, R. (1998, április 13). Járvány tombol az ápolók között: ezrek halnak meg tűszúrás útján szerzett betegségekben. San Francisco Chronicle.
- Pallatroni, L. (1998). Tűszúrások: Ki fizeti meg az árát, ha a biztonságon spórolnak? MLO, 30(7), 30-31, 34-36, 88.
- Carlsen, W., & Holding, R. (1998, április 14.). Magas profit – milyen áron? San Francisco Chronicle.
- Jagger, J. Kockázatos eljárás, kockázatos eszközök, kockázatos munka. Advances in Exposure Prevention, 1(1).
- Garza, D., & Becan-McBride, K. (1999). A flebotómia kézikönyve: A vérvétel alapjai. Norwalk, CT: Appleton & Lange.