A traumás agysérülés és az akut fekvőbeteg-rehabilitáció

Mi az akut fekvőbeteg-rehabilitáció?

Az akut fekvőbeteg-rehabilitáció (rehabilitáció) az orvosi rehabilitáció intenzív formája, amelyben a betegek napi három vagy több órányi alapterápiában (fizikoterápia, foglalkozásterápia és logopédia) részesülnek, amelyet egy rehabilitációra szakosodott orvos felügyel, éjjel-nappal tartó ápolás mellett. Ez az orvosokból, ápolókból és terapeutákból álló csapat együtt dolgozik a traumás agysérülést követő funkciók helyreállításán. Kutatások kimutatták, hogy a sérülést követő fekvőbeteg-rehabilitációban való részvétel növeli az otthoni elbocsátás valószínűségét és csökkenti a halálozási kockázatot a traumás betegek körében, akik többsége TBI-t szenvedett.

Hogyan válasszam ki az akut fekvőbeteg-rehabilitációs intézményt?

Az akut rehabilitációs intézmény kiválasztásakor néhány tényezőt érdemes figyelembe venni:

• Az adott programot fedezi a beteg biztosítása?
• Milyen tapasztalattal rendelkezik a személyzet?
• Milyen akkreditációval rendelkezik az intézmény? (Ez egy olyan folyamat, amelyen a rehabilitációs létesítmények átesnek, hogy megerősítsék, megfelelnek a magas szintű ellátási előírásoknak.)
• A létesítmény képes megfelelni a beteg orvosi igényeinek?

Az adatlap “Referenciák” részében két forrás szerepel, amelyek segíthetnek az akut rehabilitációs egység megtalálásában.

Milyen gyakori kihívásokkal foglalkozik az akut fekvőbeteg-rehabilitáció?

• Gondolkodási kihívások. Ezek közé tartoznak a memóriával, a nyelvvel, a koncentrációval, az ítélőképességgel és a problémamegoldással kapcsolatos problémák.
• Fizikai változások. Ezek közé tartozik az erővesztés és az egyensúly, a koordináció, a mozgás és a nyelés problémái.
• Érzékszervi változások. Ezek közé tartoznak a beteg szaglásának, látásának, hallásának és tapintásának változásai.
• Érzelmi változások. Ezek közé tartoznak a hangulatváltozás vagy az impulzív vagy ingerlékeny érzés.
• A betegnek új TBI-je van, ami miatt nem mehet haza a családi ápolásra.

Ki jogosult a fekvőbeteg-rehabilitációra?

A beteg akkor részesülhet fekvőbeteg-rehabilitációban, ha:

• A beteg egészségi állapota elég stabil ahhoz, hogy részt vehessen a terápián.
• Egyes biztosítók, beleértve a Medicare-t is, a “terápiában való részvétel” speciális meghatározását alkalmazzák a fekvőbeteg-rehabilitáció jóváhagyásához.
• A beteg képes a terápiában előrehaladást elérni.
• A betegnek van biztosítása vagy más módja a kezelés kifizetésére.

Hogyan működik az akut fekvőbeteg-rehabilitáció?

A terápiákat a beteg speciális igényeinek megfelelően alakítják ki. A páciens a nap folyamán legalább 3 órányi különböző típusú terápiában részesül, közbeiktatott szünetekkel. A beteg hetente 5-7 nap terápián vesz részt.

A beteg egy orvos felügyelete alatt áll, aki hetente legalább háromszor látja őt.

A legtöbb TBI-s beteg, aki akut fekvőbeteg-osztályon van, részt vesz:

• fizikai terápián,
• foglalkozásterápián és
• beszédterápián

A terápia minden típusa egyéni vagy csoportos formában is történhet.

Kik tartoznak a rehabilitációs csapatba?

A rehabilitációban általában egy magasan képzett egészségügyi szolgáltatókból álló csapat vesz részt. A csapat tagjai az egészségügy különböző területeiről érkeznek. A csapat minden nap együtt dolgozik, és megosztja egymással az Ön kezelésével és előrehaladásával kapcsolatos információkat. A csapat hetente legalább egyszer összeül, hogy megbeszéljék a beteg előrehaladását és az elbocsátási tervet. Ez a terv írja le a beteg ellátását a rehabilitáció elhagyása után. A beteg teamje a következő tagokból állhat:

Az orvosok. Ez lehet fiziáter (olyan orvos, aki a rehabilitációs orvoslásra összpontosít), neurológus (olyan orvos, aki az idegrendszerre összpontosít) vagy más, a TBI rehabilitációjában jártas orvos. Ez az orvos felel a beteg általános kezeléséért, és irányítja a beteg rehabilitációs programját. Az orvos:

• Felméri a beteg fizikai képességeit.
• Felméri a beteg gondolkodását és viselkedését.
• A beteg hangulatát, alvását, fájdalmát és étrendjét kezelő gyógyszereket ír fel.
• A betegre szabott fizikai, foglalkozási és beszédterápiát ír elő. – Vizsgálatokat vagy kezeléseket rendel a beteg egészségi állapotának fenntartása és javítása érdekében.

Rehabilitációs ápoló: A rehabilitációs nővér nagyon szorosan együttműködik az orvossal az egészségügyi problémák kezelésében és a szövődmények megelőzésében. Az ápoló:

• Mérje fel a beteg önellátását, bél- és hólyagműködését, szexuális funkcióját, táplálkozását és mozgásképességét
• Segítsen a csapat többi tagjának kezelésében.
• Tájékoztassa a beteget és családját a TBI-ről és a szedett gyógyszerekről

Pszichológus vagy neuropszichológus. Ezek az orvosok felmérik és kezelik a beteg gondolkodással, memóriával, hangulattal és viselkedéssel kapcsolatos problémáit. Tanácsot adhat a beteg családtagjainak, vagy felvilágosíthatja őket arról, hogyan segíthetnek a betegnek. A cél az, hogy a beteg családja megértse a kezelési tervet és a lehetséges eredményeket.

Fizikoterapeuták (PT). A PT-k segítenek a betegnek javítani fizikai funkcióit és mozgásképességét. A PT feladata, hogy megtanítsa a beteget arra, hogyan legyen a lehető legfüggetlenebb és legbiztonságosabb a környezetében. A PT gyakorlatokat ad a betegnek, és átmozgatja izmait és idegeit. A cél a normális működés helyreállítása. A PT segít a páciensnek az izmok megerősítésében, valamint az állóképesség, a járás és az egyensúly javításában.

Munkaterapeuták (OT). Az OT-k a beteg mindennapi életvitelének tevékenységein dolgoznak, hogy segítsenek a betegnek függetlenebbé válni. Ezek a tevékenységek közé tartozik az étkezés, a fürdés, az ápolás és az öltözködés. Ide tartozik továbbá az ágyba, a kerekesszékbe, a WC-be, a kádba és a zuhanyzóba való be- és kimozdulás is. Az OT a beteggel együtt dolgozik az erőnléten, az egyensúlyon és a törzskontrollon. Az intézménytől függően az OT lehet:

• A beteg gondolkodási készségeinek értékelése. Ezek a készségek közé tartozik a tájékozódás, a memória, a figyelem, a koncentráció, a számítás, a problémamegoldás, az érvelés és az ítélőképesség.
• Megvizsgálja a beteg látását az esetleges problémák szempontjából.
• Segíti a beteget az összetettebb feladatok kezelésében. Ezek közé tartozik az étkezés előkészítése és főzés, a pénzkezelés és a közösségi tevékenységekbe való bekapcsolódás.
• Javasoljon és rendeljen meg minden olyan felszerelést, amelyre a betegnek szüksége lehet, mielőtt hazamegy.

Beszédpedagógus (SLP). Az SLP-k a beszéddel, nyeléssel és kommunikációval kapcsolatos problémákat kezelik. Az SLP:

• Segít a betegnek megérteni, amit mások mondanak, és tisztán beszélni.
• Tanít a betegnek gyakorlatokat és technikákat, hogy javítsa beszéd- és kifejezőképességét. Ez magában foglalhat a beszédben vagy nyelésben használt izmok erősítésére szolgáló gyakorlatokat. A páciens beszédgyakorlatokat is tanulhat, amelyek segítenek neki abban, hogy érthetőbben beszéljen.
• A páciens nyelvi készségeinek értékelése. Ezek a készségek közé tartozik a tájékozódás, a memória, a figyelem, a koncentráció, a számítás, a problémamegoldás, az érvelés és az ítélőképesség.
• A beteg nyelési képességének felmérése, ha nyelési problémái vannak (diszfágia).
• Szükség esetén olyan ételek és italok ajánlása, amelyeket a beteg biztonságosan fogyaszthat vagy ihat.

Recreációs terapeuták. Ezek a terapeuták segítenek a betegnek olyan tevékenységeket találni, amelyek javítják egészségét és jólétét, és visszavezetik a beteget a közösségbe. A rekreációba való visszatérés vagy új tevékenységek megtalálása fontos része a felépülésnek. Ez magában foglalhatja a kirándulásokat vagy a kórházban végzett társas és csoportos tevékenységekben való részvételt..

Szociális munkások. A szociális munkások tájékoztatást adnak a betegnek és családjának a közösségi erőforrásokról. Segítséget nyújt a beteg elbocsátási tervében és a közösségbe való visszatérésben is. Ő fogja:

• Segít kideríteni, hogy a beteg milyen ellátásokra jogosult. Ide tartozhat a Medicaid vagy a társadalombiztosítás.
• Segít a betegnek és családjának megtalálni a közösségi forrásokat.
• Folyamatos, támogató tanácsadást nyújt a betegnek, hogy segítsen neki megszokni az új helyzetet.

Táplálkozási szakember vagy dietetikus. A dietetikusok felmérik a beteg táplálkozási állapotát. Ajánlásokat is tesz a helyes táplálkozással és a beteg étrendjével kapcsolatban. A betegek gyakran alultápláltak és alultápláltak a kórházi tartózkodás után. A beteg étrendjére és arra összpontosítva, hogy a beteg naponta hány kalóriát eszik, segít a felépülésben. A dietetikus beszélni fog a beteggel és családjával a menü kiválasztásáról, a megfelelő ételek állagáról és az igényeiknek megfelelő étrendi változtatásokról is.

Milyen szerepet játszik a család az akut fekvőbeteg-rehabilitáció során?

A család:

• Megismerkedhet a beteget gondozó csapat tagjaival.
• Megkérdezheti, hogy mikor és hogyan vehet részt a terápiás foglalkozásokon.
• Kérdezhet arról, hogy milyen javulás várható a rehabilitáció során.
• Kérdezzen a különböző alkalmazott terápiákról.
• Kérdezzen és beszéljen a beteg elbocsátási folyamatáról a beteg tartózkodása korai szakaszában; a fekvőbeteg-rehabilitációban eltöltött idő rövid lehet.
• Megy a családi képzésre, ahogy közeledik a beteg elbocsátása.
• Tudja meg, milyen további segítségre és felügyeletre lehet szüksége a betegnek a rehabilitációból való elbocsátáskor

Mi történik a fekvőbeteg-rehabilitáció után?

A fekvőbeteg-rehabilitáció elhagyása olyan változás, amely szorongást okozhat. Az elbocsátáskor számos kérdés merülhet fel. Ezek közé tartozhatnak:

• Hogyan lesz képes a beteg folytatni a gyógyulását, miután elhagyta a kórházat?
• Ki fog gondoskodni a betegről, amikor hazamegy?
• Mi van, ha a betegnek több segítségre van szüksége, mint amit a családja meg tud adni neki?

Azért, hogy átsegítse ezen a változáson, a beteg szociális munkása gondoskodik arról, hogy a kórház elhagyása után a beteg rendelkezzen azzal, amire a gyógyulás folytatásához szüksége van. Ahogy a beteg elbocsátásának időpontja egyre közelebb kerül, a beteg konkrét helyzetétől függően a szociális munkás, a gondozásvezető és/vagy az elbocsátást tervező szakember találkozik vele és a családjával, hogy kialakítsák az elbocsátási tervet. Ez a csapat emellett:

• Emocionális támogatást nyújt a betegnek.
• Segítséget nyújt a betegnek a szükséges ellátáshoz. Ez magában foglalja annak kitalálását, hogy a beteg hol kapja meg a szükséges szolgáltatásokat, és ki fogja azokat nyújtani. Segítenek a betegnek abban is, hogy a lehető legtöbbet hozza ki a biztosítási ellátásokból.
• Segítenek a betegnek olyan forrásokat találni, amelyek segítik őt abban, hogy jól működjön a közösségében. Ez magában foglalhatja a pénzügyekkel, az otthoni ápolással és a szállítással kapcsolatos segítséget, valamint a közösségi terápiás szolgáltatásokat. Ide tartozhatnak az olyan állami szolgáltatások is, mint a kiegészítő biztonsági jövedelem (SSI), a társadalombiztosítási rokkantsági biztosítás (SSDI), a Medicaid, a Medicare és más rokkantsági ellátások.

Elbocsátási tervek

Minden elbocsátási terv más és más. Ez a terv tükrözi a beteg egyedi személyes és szociális helyzetét. A TBI-ből való felépülés hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. A legtöbb embernek folyamatos terápiára lesz szüksége, miután hazament. A hazabocsátási tervek négy kategória egyikébe sorolhatók:

Kiutalás haza, otthoni rehabilitációs szolgáltatásokra való utalással. Ez a terv azoknak szól, akik elég jól vannak ahhoz, hogy otthon maradjanak, de nem elég jól ahhoz, hogy terápiára utazzanak. Ebben az esetben a szociális munkás egy ápolási ügynökséghez irányítja a beteget. Az ügynökség munkatársai eljönnek a beteg otthonába, felmérik az igényeit, és megadják a szükséges ellátást. Ez az ellátás magában foglalhatja a fizikoterápiát és a foglalkozásterápiát. A betegnek szüksége lehet otthoni ápolóra is. Szinte mindig szükség van a családra ahhoz, hogy a betegnek az otthonában szükséges segítség egy részét biztosítsák.

Kiutalás haza, járóbeteg-ellátásra való beutalóval. Ez a terv azoknak szól, akik elég jól vannak ahhoz, hogy otthon maradjanak, és el tudnak utazni egy járóbeteg-rendelőbe terápiára. Ebben az esetben a beteg családja biztosítja a szükséges segítséget és felügyeletet otthon. A beteg minden terápiára egy számára megfelelő járóbeteg-szakrendelőbe megy.

Elbocsátás egy bentlakásos TBI rehabilitációs programba. Ez a terv azoknak szól, akik elég jól vannak ahhoz, hogy a közösségben éljenek, de felügyelt és strukturált környezetre van szükségük. Ez a lehetőség olyan emberek számára a legjobb, akiknek nincs szükségük fekvőbeteg-ellátásra nővér vagy orvos által, de több terápiára lehet szükségük ahhoz, hogy visszaköltözhessenek a közösségbe. Ezeknek a programoknak az elérhetősége a beteg biztosításától és lakóhelyétől függ.

Elbocsátás ápolási intézménybe. Ez a terv azoknak szól, akik még nem állnak készen arra, hogy hazamenjenek, és akiknek több terápiára van szükségük strukturált környezetben, ápolói gondozással. Ebben az esetben az intézmény ápolást és rehabilitációt biztosít speciális rehabilitációs szárnyakban. Ezeket a szárnyakat néha szubakut rehabilitációs vagy szakképzett ápolási létesítményeknek vagy SNF-eknek nevezik. Az, hogy az emberek mennyi ideig maradnak, az orvosi szükségleteiktől, a fejlődésük mértékétől és egyéb biztosítási korlátozásoktól függ. Ha a beteg csapata olyan ápolási intézményt ajánl, amely szubakut rehabilitációt biztosít, a szociális munkás segít megtalálni az igényeinek megfelelőt.

Brain Injury Association of America. (n.d.). Irányadó elvek az agysérüléses rehabilitációs program kiválasztásakor. Fairfax, VA: Szerző. Letöltve: https://www.biausa.org/public-affairs/media/guiding-principles-whenselecting-a-brain-injury-rehabilitation-program

Brain Injury of Alliance of New Jersey. (n.d.). Hogyan válasszunk szolgáltatót sorozat. Retrieved from https://bianj.org/choose-a-provider/

Nehra D, Nixon ZA, Lengenfelder C, Bulger EM, Cuschieri J, Maier RV, Arbabi S. Akut rehabilitáció trauma után: Does it Really Matter? J Am Coll Surg. 2016 Dec;223(6):755-763.

Szerzőség

Traumatic Brain Injury and Acute Inpatient Rehabilitation by Brian D. Greenwald, MD, a Model Systems Knowledge Translation Centerrel együttműködve

Factsheet Update

Traumatic Brain Injury and Acute Inpatient Rehabilitation felülvizsgálta és frissítette Brian D. Greenwald, MD, és Thomas Watanabe, MD, a Model Systems Knowledge Translation Centerrel együttműködve.

Source: A tájékoztató tartalma kutatáson és/vagy szakmai konszenzuson alapul. Ezt a tartalmat a Traumatikus Agysérülés Modellrendszerek (TBIMS) szakértői, akiket a Nemzeti Fogyatékossági, Független Életvitel és Rehabilitációs Kutatási Intézet (NIDILRR) finanszíroz, valamint a Polytrauma Rehabilitációs Központok (PRC) szakértői, akiket az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériuma finanszíroz.

Disclaimer: Ez az információ nem helyettesíti az egészségügyi szakember tanácsát. Konkrét egészségügyi problémákkal vagy kezeléssel kapcsolatban konzultáljon egészségügyi szolgáltatójával. Ezt a kiadványt a TBI Modellrendszerek a Washingtoni Egyetem Modellrendszerek Tudásfordítási Központjával együttműködve, az Egyesült Államok Oktatási Minisztériumának Nemzeti Fogyatékossági és Rehabilitációs Kutatóintézetének finanszírozásával (támogatási szám: H133A060070) készítette. A frissítésre az American Institutes for Research Model Systems Knowledge Translation Center keretében került sor, a National Institute on Disability Independent Living, and Rehabilitation Research finanszírozásával (NIDILRR támogatási szám: 90DP0082). A NIDILRR az Egészségügyi és Emberi Szolgáltatások Minisztériumának (HHS) Közösségi Életvitelért Felelős Igazgatóságán (ACL) belül működő központ. A jelen tájékoztató tartalma nem feltétlenül a NIDILRR, az ACL vagy a HHS politikáját képviseli, és nem feltételezhető, hogy a szövetségi kormányzat jóváhagyta azt.